A maraton legendája élete legrosszabb versenyét futotta, mi lesz így az olimpiai tripla arannyal?

Október óta már nem ő a világrekorder, de ettől függetlenül Eliud Kipchogét tarthatjuk minden idők legjobb maratonfutójának. A kenyai atléta példa nélküli triplázásra készül a párizsi olimpián, de vasárnap a Tokió Maratonon mutatott gyenge teljesítménye még az olimpiai kvalifikációját is veszélybe sodorhatja.

A most 39 (sokak szerint inkább 43) éves Kipchoge bő tíz éve uralja a maratonfutást, kétszer javította meg a világcsúcsot, nyert két olimpiát, kísérleti körülmények között áttörte a bűvös kétórás határt a 42,195 kilométeres távon, és megnyert 16 nagy maratont mindezek mellé. Sokáig sebezhetetlennek tűnt, ő volt az, aki nem tudott hibázni a nagy versenyeken, az utóbbi szűk egy évben viszont kétszer is leszerepelt, ha a korábban maga által felállított mércét vesszük alapul.

Tavaly áprilisban a dombos pálya miatt neki egy kicsit idegen Boston Maratonon kapott ki, ahol nem is a legjobb taktikát választva futott, de úgy tűnt, ez csak egy megbicsaklás, hiszen szeptemberben 2 óra 3 percen belül futva már megnyerte a Berlin Maratont. Kipchoge idén a párizsi olimpiát helyezte előtérbe, ezért is választotta a kora tavaszi Tokió Maratont, hogy utána legyen még ideje regenerálódni és felkészülni Párizsra. A tokiói maraton viszont balul sült el, így még az sem biztos, hogy láthatjuk az olimpián.

Tokióban természetesen Kipchoge volt a legnagyobb név, minden ellenfelénél legalább kettő, de inkább három perccel volt jobb egyéni rekordja, de ezt nem tudta érvényesíteni. A maratont gyorsan kezdték, az első 15 kilométert a világcsúcs részidőkön belül teljesítették (persze ez becsapós, mert a nemrég meghalt Kelvin Kiptum a táv második felében ment elképesztően nagyot), 2 óra 1 perc körüli futás nézett ki. Az addig rezzenéstelen Kicphoge 19 kilométer után lassulni kezdett, pár perc alatt lemaradt, és egyre hátrébb csúszott. Végül a 10. lett, 2 óra 6 perc 50 másodperces idővel, aminél ő papíron bármikor tudna négy perccel jobbat. Ideje volt már gyengébb maratonon, de helyezése még sosem. Tokióban Benson Kipruto nyert 2:02:16-os pályacsúccsal, bő két percet javítva egyéni legjobbján.

A verseny után Kipchoge nem volt túl bőbeszédű, nem utalt rá, hogy esetleg a túl gyors tempó nem jött jól most neki, vagy esetleg sérülés vagy betegség hátráltatta, csak annyit mondott: „Így van ez. Nincs mindennap karácsony.” Ez alapvető maratonfutó-tétel, a legjobb előkészületek mellett is jöhet egy rossz nap, amikor nem engedelmeskedik a test. Könnyen lehet, hogy Kipchogének tényleg csak pocsék napja volt, de azért az sem kizárható, hogy életkora miatt sem tudja már fenntartani a korábbi szintet. Ezzel együtt még így is jó lehet az olimpián, mert ott általában senki sem vállalja fel a nagy tempót, és Kipchoge eddig többnyire jól jött ki a taktikai futásokból is. Ami gyengíti párizsi esélyeit az az, hogy ott is hullámos a pálya, miközben ő igazán síkon tudja kihozni magából a legtöbbet.

„Elég fitt voltam, de valami történt a verseny közepén. Azt hiszem, túl korai még Párizsról beszélni. Hazamegyek, pihenek, és újrakezdem az edzéseket” – mondta még Kipchoge.

Az persze nagy kérdés, hogyan gondolkodik a Kenyai Atlétikai Szövetség, elég jó-e nekik Kipchoge. Az olimpiára 2:08:10 a kvalifikációs idő, amire legalább száz kenyai képes, de csak három hely jut egy-egy nemzetnek. Kenyában sosem voltak igazán tiszta válogatási elvek, nem az időeredmények vagy egy válogatóverseny helyezései döntöttek, így sokan találhatják magukat éppúgy körön kívül is, mint belül. Van, ahol Kipchogének gond nélkül megszavaznák, hogy induljon, egy ekkora legenda megérdemli. Ha viszont nincs meg benne a bizalom, akkor a nála idén jobb időket teljesítő futókat favorizálhatják. Csak Tokióban négy kenyai volt nála gyorsabb, és még mások is bekerülhetnek a kvalifikációs időszak végéig a kalapba.