Három pillanat, ami megmutatta, hogyan lett Szoboszlai a válogatott vezére

Aki már járt stadiontúrán, pontosan tudja, hogy nem csak a szelfik miatt töltik el a legtöbb időt a hétköznapi drukkerek az öltözőben, valahogy van egy megfoghatatlan misztikuma a helynek. Persze az a felfogás, hogy ami öltözőben történik, annak az öltözőben is kell maradnia, mára már veszített az erejéből. De amikor kamera örökíti meg, hogy mi történik egy-egy meccs előtt, alatt és utána az öltözőben, az mindig vonzza a tekintetet.

A műfajt nem most találták ki: az 1986-os vb-selejtezők előtt Koltay Gábor már szeretett volna az öltözőben is forgatni, de Mezey György akkor nem adott rá engedélyt. Végül film nem is lett a projektből, de egy könyv igen. Mezey akkori segítője, Egervári Sándor lett 2011-ben a kapitány, és ő már engedte, hogy egy operatőr ott lehessen az öltözőben a fontosabb pillanatokban is, például az amszterdami 1-8-nál. Az Egervárit váltó Pintér Attila ennek nem látta értelmét, azóta viszont újra, rendszeresen megörökítik egy-egy válogatott mérkőzés hátterét. Most még azt is láthatjuk, mi van azokban a ládákban, amiket a háttéremberek még a csapatbusz érkezése előtt betolnak az öltözőbe.

A Magyar Labdarúgó Szövetség (Varga Sándor és Herendi Dániel elgondolása alapján) az idei Eb-selejtezőkről csinált egy mozgalmas, nagyon jó képekkel teli dokumentumfilmet, ami pár napja látható a YouTube-on. Öt nap alatt 150 ezer megtekintésnél jár, itt a cikkben is be van ágyazva kicsit lejjebb.

Az ellenfelek ismeretében nyilván nem volt túl nagy rizikó, hogy ebből a csoportból ki lehet jutni, és a borítékolható happy end mindig segít egy ilyen jellegű filmnek. Arra azonban nem lehetett felkészülni, hogy 2023-ban a magyar válogatott egyszer sem kap ki. És a film mégsem emiatt jó.

Sokkal inkább azért, mert kézzelfoghatóan be tudja mutatni, hogyan lett igazi vezér egy 23 éves játékos, Szoboszlai Dominik.

Szoboszlai a nyáron szerződött a Liverpoolba, vagyis három válogatott meccset (hazai bolgár, kinti Montenegró, hazai litván) még a Lipcse játékosaként hozott le. Ő maga mondja, hogy ettől ne nézzenek úgy rá, mint az Angliából érkező sztárra, ugyanolyan maradt, mint addig. Úgy tekintsenek rá, mint egyszerű stábtagra. Tény: Szoboszlaival a válogatott még nem kapott ki. Szófiában állt hozzá a legközelebb, amikor nagy ziccert hibázott a 94. percben, de az utolsó felívelésnél a kimozduló kapus elől jó érzékkel fejelte el a labdát Petkov, és a 2-2-es döntetlen meghozta az egyenes kijutást. Ami egyébként a film címe (Egyenesen az Eb-re) is lett az állandó szlogen „Csak együtt” mellett.

De a 75 perc alátámasztja, hogy Szoboszlai jóval több, mint stábtag. Az, hogy az utolsó selejtezőn Montenegrónak másfél perc alatt lőtt két gólt, már csak a hab a tortán. A dokunak amúgy van kerete, mert az előző kapitány, Szalai Ádám lelátói beszédével kezdődik, és ha nem Szoboszlai lelátói mondataival zárul is, nagyon jól tetten érhető, mit akar mondani. Azon lehet vitatkozni, hogy az a beszéd illett volna lezárásnak, az utolsó képkockákra, de végül Marco Rossi zárszava mellett döntöttek.

A szófiai meccs után azt írtam, nehéz megjelölni a válogatott valós erejét, még akkor is, ha a második kalapból húzták Magyarországot a sorsoláson, ami azért komoly rang. A fogadóirodák egyébként körülbelül a 12. legerősebb csapatnak tartják Marco Rossi csapatát most. A lipcsei hátvéd, Willi Orbán segített leírni a fejlődést:

„Amikor idejöttem, egy átlagos csapat voltunk, most pedig tényleg topcsapat lettünk.”

Ráadásul lett egy igazi topjátékosunk, Szoboszlai Dominik. Ma már bátran kimondhatjuk, ilyen típusú játékos az elmúlt negyven évben nem volt a magyar fociban. Van egy korosztály, amelyik mindig détárizni fog, van egy másik korosztály, ami Nyilasi Tibort vagy Törőcsik Andrást emlegeti, van, ahol Bene Ferenc vagy Albert Flórián az örökös viszonyítási pont. De azt mindenkinek el kell fogadnia, hogy csak egy igazi topjátékossal fordulhat elő, hogy már az hírértékű, ha éppen nincs a Liverpool kezdőcsapatában.

Nagyon jó azt nézni a filmben, hogy Szoboszlai milyen az öltözőben. Világosak a gondolatai, amikor az adrenalin már tombol, pár szó elég, ő pedig közérthetően formálja a mondatait. „Egy kajla gyerek volt, nem ilyen karakterű, amikor csatlakozott hozzánk. Mostanra egy érett gondolkodású labdarúgó lett belőle” – vázolja fel Fiola Attila, aki testközelből nyomon követhette ezt a folyamatot. Marco Rossi szerint az, hogy csapatkapitány lett, felgyorsította az érését.

Milyen is egy öltözői beszéd?

Az elmúlt nyolc évben láthattunk három nagy hatású öltözői beszédet is. Dzsudzsák Balázs mondott egyet 2015-ben a norvégok ellen a pótselejtező visszavágóján. A trágárság, a szókincs és az intellektualitás hiánya miatt kikezdték, noha lendülete és szenvedélye azért volt. Aztán 2020-ban Szalai Ádám egy minden időkre szóló, hátborzongató, tanítani való beszédet mondott, hogy az ország lelki- és hangulati állapotán is tudnak változtatni 90 perc alatt, ha megverik Izlandot. „Ezt ne élje meg senki nyomásként, mert ez egy lehetőség.”

Szoboszlai más. Míg Dzsudzsák inkább a VIP felé szeretett távozni a stadionból, Szalai Ádám pedig csak akkor szeretett nyilatkozni, ha érdemi mondandója volt, Szoboszlai rendre odaáll az újságírói kérdések elé, még akkor is, ha már elmondta a tévében a gondolatait. Pontosan tudja, hogy az a két-három perc is mennyire fontos a rajongóinak, akik nem csak az M4-et nézik.

De vissza a beszédekhez. Az akarat felől közelített Belgrádban: az fog nyerni, aki jobban akarja. Futni senki sem szeret, azok a nagy szerb sztárok sem, akik jobb csapatokból érkeznek – mondja. Van egy pillanat, amikor a falon lévő, játékhelyzeteket ábrázoló képekre mutat a társai előtt, hogy mit és hogyan kell csinálni, ha olyan helyzet adódik. Abszolút üdvözlendő lenne, ha ilyet láthatnánk mindegyik korosztályos csapatnál.

A visszavágón még érzékletesebben kifejti, hogy nálunk nincsenek sztárok, de ott vannak ők egymásnak, és ha szarban vannak, akkor is számíthat mindenki a társaira, mert segíteni fognak neki. Mielőtt kifutnak a Puskás Arénába, azzal zárja, „innen a szerbek nem visznek el semmit, kivéve a táskájukat”.

Már ez a két beszéd is karakteres, de még ezt is lehet fokozni – a videó 42. percében indul –, amikor a félidőben a két hatos játékos, Nagy Ádám és Callum Styles helyezkedését értékeli, és mutatja a kapitánynak a taktikai meglátásait, hogyan lehet egy oldalra bezárni a szerbeket. Rossi helyesel. Ez az a momentum, amikor mintha már az apját, Szoboszlai Zsolt edzőt látnánk benne. A félidőben kéri a balhátvédet, Szalai Attilát, szóljanak, ha elcsúsznak, legyen megfelelő a kommunikáció, mert csak az visz előre, különben visszaállhatnak az eredeti stratégiára.

Kronológiailag a litván meccs három nap múlva jött, itt Rossi beismerte, hogy nagy hibákat követett el, mert olyan pozícióban játszatta Szoboszlait, amit még edzésen sem próbált ki. Ettől persze a párharcokat még lehetett volna nyerni az első félidőben, de mint említi, nyulak voltak, és nem is ismerte fel, milyen sportágat űznek. Ez a beismerés is fontos része a jelenlegi magyar válogatottat körülvevő őszinte és pozitív légkörnek. Amikor a második félidőre Szoboszlai 30 méterrel előbbre kerül, azonnal jönnek a helyzetek, és megvan az egyenlítés.

„Mindenki a másikért”

– ezt az utasítást a kapitány már Szófiában a bolgárok ellen adja, és itt hívja fel fokozottan a figyelmet arra, hogy most a hazájukért küzdjenek.

Szoboszlai egyébként értékeli Rossit is a direkt a filmhez adott interjúban. Úgy gondolja, hogy a főnöke rengeteget változott az elmúlt szezonokban, és különösen jó hatással volt rá, hogy átlépett a megfelelési kényszeren és lazább lett. Rossi azt is bevallja töredelmesen, hogy az elnök, a főtitkár és az alelnök is beszélt vele arról, hogy neki is változnia kell, mert azok a kiállítások, amik az előző sorozatot terhelték, nem jó, ha hosszú távon vele maradnak. És itt gyorsan tegyük hozzá, hogy ez meg is történt, most valamennyi meccsen ott ülhetett a kispadon.

Hogy aztán ez a mese hogyan íródik tovább Németországban, és tényleg felejthetetlen lesz-e az, amit a csapattól látunk, június végére, július elejére kiderül. Az biztos, és ezt nagyon jól érzik a játékosok, hogy a kellő tiszteletet már megkapják az ellenféltől, ma már senki sem becsülheti le őket, ezt elérték az évek alatt. Pontosan tudják, hogy elkaphatnak bárkit, aki nem kellően koncentrál, mert az egységben az erejük és a hitük is.