Ma nincs fáradtság, nincs leszegett fej, ezt az évet meg tudjuk változtatni

A márciusról elhalasztott Európa-bajnoki pótselejtezőt novemberben vívta meg Magyarország futballválogatottja Izland ellen, és a meccs sokáig emlékezetes marad a fordítás miatt: a 88. percben a franciáktól honosított Loic Nego, négy perc múlva Szoboszlai Dominik volt eredményes, ezzel kijutott a magyar csapat az Európa-bajnokságra. A válogatott így hazai pályán, a Puskás Arénában fogadhatja jövő nyáron az Eb-címvédő portugálokat és a vb-címvédő franciákat, a németekkel pedig Münchenben találkozik.

A meccsről koronavírusos fertőzése miatt hiányzott Marco Rossi szövetségi kapitány, aki technikai segítséggel beszélt csapatához. Már közvetlenül a meccs után több játékos hivatkozott kulcsfontosságú pillanatként a csapatkapitány, Szalai Ádám beszédére, amitől kirázta őket a hideg. Eddig ezt a beszédet nem hozták nyilvánosságra, de mivel volt kamera az öltözőben és Szalai is belement, hogy ne maradjon a csapattársak közös titka, mi történt pontosan. A Magyar Labdarúgó Szövetség kedd délután rakta ki a felvételt a Youtube-csatornájára. 2:30-tól pörögnek fel az események.

Marco Rossi szinte valamennyi kerethirdetés után elmondta, hogy a Mainzban nélkülözött Szalai Ádám mennyire fontos tagja a válogatottnak, és a játékosoknak mennyire fontos a jelenléte. 2013-ban a megalázó amszterdami 8-1-es vereség után Szalai volt az, aki ki mert állni a sajtó elé, és kíméletlen őszinteséggel beszélt a magyar foci helyzetéről, hogy mennyire irreálisak az elvárások, hogyan hülyítik a szurkolókat. A következő kapitány, Pintér Attila nem is hívta meg ezek után a csapatba, megsértődött a magyar edzőtársadalom nevében.

A decemberben 33 éves Szalai minden más edzőnek élvezte a bizalmát – legyen szó Dárdai Pálról, Bernd Storckról, Georges Leekensről, vagy Marco Rossiról –, és azóta is megkerülhetetlen az összeállításnál.

A most bemutatott filmből kiderül, milyen hatással van a társaira. A hangvételt, a testbeszédet, az Al Pacino egyik legendás jelenetére emlékeztető gesztusokat nehéz visszaadni, de ezeket a mondatokat, aki ott volt az öltözőben, biztosan megőrzi még jó sokáig.

„Itt van a meccslabdánk, ide akartunk eljutni, ezért dolgoztunk. Ezt az évet meg tudjuk változtatni. Járvány van, elveszítették a munkájukat az emberek, kevesebb fizetést kapnak. Ezt az évet meg tudjuk változtatni. Ez ne legyen nyomás, ez ne legyen semmi, ez egy lehetőség. Ez egy öröm, hogy maximum 120 perc alatt olyan munkája van itt mindenkinek, hogy ezt az évet meg tudjuk változtatni.

14 millió embert meg tud változtatni ez a meccs, akik otthon a tévé előtt ülnek. És ezt mi meg tudjuk csinálni. Bármi történik, nincs fáradtság, ma mi vagyunk a gladiátorok. Ma nincs olyan ember, aki elfárad. A padról, aki beáll, eldönti a mérkőzést.” Mintha a jövőbe látott volna: amikor Szalai már nem is volt a pályán, Nego csereként beállt, és egyenlített.

„A karrierem legszebb ajándékát kaptam tőletek” – mondta Rossi a csapatnak még az öltözőben. Az MLSZ folytatásként a jövő héten hozza nyilvánosságra újabb videókon, hogyan élte át Gulácsi Péter, hogy a hibája után a csapat talpra állt; a válogatottságot korábban lemondó Nemanja Nikolics pedig arról mesél, hogyan változott meg a csapat.

2015-ben egyébként még Dzsudzsák Balázs volt a csapat kapitánya, aki egészen más testtartással, és egészen más tartalommal szőtte mondandóját, a Még 50 perc című filmben ezt is láthattuk. (Éppen egy óránál van a mozgósítás, amikor Szalai még csak szemlélő.) Ég és föld a különbség a két karakter között, csak a végeredmény ugyanaz: akkor is 2-1 lett itthon.

Szalai amúgy nem játszik a Mainzban, a télen fontos döntés előtt áll, vélhetően klubot fog váltani, mert az Eb-n szereplő csapat tagja szeretne maradni, erre pedig csak úgy van esélye, ha van a lábában néhány komoly tétmeccs.

Egy személyes megjegyzés a végére

Ez a meccs nem azért a kedvencem, mert ilyen fordítást még sohasem láttam magyar csapattól. Nem is azért, mert sok csalódás után végre nyertünk. És nem is azért, mert visszaidézte a 2016-os Eb-hangulatot, amikor nem kellett félni egy meccstől sem, mert megvolt a csapatban a szervezettség, a hit. Azért a kedvencem, mert ezt a győzelmet a helyszínen éltem át, azon az estén mi, újságírók voltunk egyedül a csapat helyszíni szurkolói. Lehettünk vagy ötvenen. Optimális esetben 65 ezer ember ordításában elveszik a miénk. De azon az este mi voltunk a teljes szurkolótábor. Pontosabban nem csak mi: a mentősök elé csúsztak ki a végén a szögletzászlóhoz a csapat tagjai. Azt hiszem, nekik is hatalmas élményt jelentett az a november 12.