Meg sem állt a célban, futott tovább a doppingellenőrök elől

A doppingos sztorik közül eddig a képtelenebbnél képtelenebb magyarázkodások vitték a prímet, de az elmúlt hetek óta még gyerekesebb megoldások válthatnak ki hangos röhögést vagy éppen szörnyülködést. Indiában a doppingellenőrök elől való menekülést szó szerint kell érteni: burleszkeket idéző jelenetekben futottak el a feltehetően csaló sportolók. Mindez súlyos látlelete a sportban feltörekvő ország doppingproblémáinak.

Ahhoz képest, hogy India ma már a föld legnépesebb országa, több mint 1,4 milliárd lakossal, a világ sportjában eddig nem volt különösebb súlya. Sokáig jól elvolt a brit gyarmati örökségként rámaradt krikettel, az olimpiákon pedig az indiai gyeplabda-válogatottnak volt egy verhetetlen időszaka, nyolc aranyérmet zsebeltek be. Ezen kívül a súlyemelés és a birkózás volt még az a két sportág, amelyben szórványosan sikereket értek el indiaiak, az utóbbi pár évben pedig a gerelyhajító Neeraj Chopra nőtte ki magát sztárrá olimpiai és világbajnoki győzelmével.

Indiának mára a sportban is nagy ambíciói vannak, a 2010-es évek közepétől kezdve Narendra Modi miniszterelnök kormánya több sportfejlesztési programot indított be. India egyre több világversenyt rendez, és már az olimpiarendezés is a horizontra került. A sportpolitika egyrészt szociális és egészségi célokat is szolgál: ahogy nálunk is gyakorta elhangzik, úgy ott is visszatérő mantra az, hogy sportoló nemzetté válnak, de a sportban kidomborítható nagyhatalmi vágyak is tetten érhetők.

A sport felfutása nagyszámú doppingesetet is magával hozott, sorra buktak le tiltott szerrel indiai sportolók. Egy részük biztosan a nem megfelelő edukáció miatt, nem voltak tisztában a szabályokkal, de gyaníthatóan sokan nagyon is tudatosan doppingolhatják magukat, egész sportágak fertőződhettek el teljesen.

Alig több mint egy hete rendezték meg Delhi állam junior atlétikai bajnokságát, amely bohózatba fulladt, miután megjelentek a doppingellenőrök. Nem véletlenül szállták meg a Jawaharlal Nehru stadiont. Egy nappal korábban egy olyan videó kezdett keringeni, amely a létesítmény egyik öltözőjét mutatta, ami tele volt szórva fecskendőkkel és az illegális teljesítménynövelők közé tartozó EPO tasakjaival.

Az ellenőrök láttán a szélrózsa minden irányába szétspricceltek az atléták. A férfi 100 méteres döntőben csak egyetlen futó vállalta az indulást, a többiek hirtelen mind sérülést jelentettek, és nem álltak rajthoz. A 16 éven aluli fiúk kalapácsvetés döntőjére is hirtelen megcsappant a mezőny, ott is csak egyetlen induló volt. A női akadályfutás döntője pedig úgy zárult, hogy a győztes nem állt meg a célvonalnál, hanem futott tovább, az ellenőr pedig loholt a nyomában, hogy mintát vehessen tőle. A korábban lezajlott versenyszámoknál az eredményhirdetés vált kínossá, a feltehetően doppingoló sportolók meg sem jelentek rajta. Az ügyet még súlyosabbá teszi, hogy ezen csak 23 év alatti atléták vehettek részt, gyaníthatóan sok 18 év alatti fiatal is bevonódott a doppingolásba, sokuknál durva egészségkárosító hatással is járhat, ha például szteroidokhoz nyúlnak. A sportolók egy része nem részesült igazi oktatásban, általában is tanulatlannak számítanak, így a doppingszabályokról vajmi keveset tudnak, nem túl tudatosak ezen a téren.

Lalit Kumar, a 100-as döntő egyetlen indulója arról beszélt, hogy már középiskolás korában több felnőtt atléta és edző mondta neki, hogy szteroidokat kellene szednie, hogy jobb legyen, de ő mindig nemet mondott. Azzal tisztában van, hogy nem mindenki gondolkodik így, több olyan versenye volt, ahol fecskendőszőnyeggel találkozott az öltözőben vagy a szállásán, de annak is szemtanúja volt már, hogy versenytársai szúrják magukat.

Az Indiai Atlétikai Szövetség elnöke, Adille Sumariwalla a Delhiben történtek után vizsgálatot rendelt el, de szerinte doppingkérdésről csak az amatőr atléták és a fiatalok körében beszélhetünk. Ők azok, akik szennyezett gyógyszereket szerezhetnek be. Sumariwalla valószínűtlennek tartja, hogy az elit sportolóik körében lennének pozitív doppingesetek. Ez a kijelentés túlzott magabiztosságról is árulkodhat, legalábbis figyelmen kívül hagyja a közelmúltat: közvetlenül a tavalyi Nemzetközösségi Játékok előtt öt indiai atléta is lebukott doppinggal.

A mindenáron győzni akarás személyes becsvágyból is születhet, de a legtöbben valószínűleg a jövőjüket akarták megalapozni egy-egy sikerrel. Delhi állam pénzdíjakat is biztosított, de a kiemelkedő sportolók arra is számíthatnak, hogy eredményeik miatt bejuthatnak valamelyik főiskolára, vagy állami állást kapnak. Az elszegényedett vidéki településekről érkezőknek ez szinte egy olimpiai arannyal is felér a nagyon szűkös munkaerőpiacon.

Tartós problémáról van szó, hiszen már egy 2013-as atlétikai diákolimpián is 11 juniorkorú atléta bukott meg. Egy sportjogász, Lovely Dasgupta feltételezései szerint általában ezek a fiatalok nem is tudják, hogy mit tesznek, csak beveszik azt, amire az edzőjük utasítja őket. Ha nem így tennének, kikerülnek a csapatból, és elbúcsúzhatnak az álmaiktól.

Dasgupta szerint már az 1980-as évek elején teret kapott a doppingolás, amikor az indiai sportolók a hazai rendezésű Ázsia-játékokon akartak kitűnni és érmeket nyerni. A szteroidokat állítása szerint bolgár súlyemelőktől kapták először, de az atlétikában is hamar megjelentek tiltott szerek. Szinte nyílt titok, hogy milyen sokan visszaélnek doppingszerekkel, de sokáig nem volt kellő visszatartó erő.

India már évek óta ott van a világ élmezőnyében a doppingolást tekintve, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) legfrissebb jelentése szerint Oroszország után Indiában volt a legtöbb pozitív doppingeset 2020-ban, összesen 65 indiai sportoló bukott meg doppingvizsgálaton. Egy később nyilvánosságra hozott WADA-jelentés pedig arra is rámutatott, hogy az Indiai Doppingellenes Ügynökség is rosszul működik, kapacitásgondokkal küszködik, nem végzett elég tesztet a kijelölt sportolói körben, és a holléti nyilvántartási rendszert sem működtették megfelelően.

Ezek a problémák még könnyebbé teszik a doppingolást, az indiai sport tisztulását csak a jóval erősebb kontroll hozhatja el magával, és a még erősebb szankciók. Számos esetben bebizonyosodott már, hogy edzők szervezték meg a doppingolást, de sokszor ezután is maradhattak a sportban. Nem véletlenül pedzegetik már Indiában is, hogy börtönbüntetést is kiróhassanak doppingügyekben. A szankciók persze nem elegendők, egy ilyen népes országban hajlamosak csereszabatosnak tekinteni a sportolókat, hiszen mindig tucatjával lehet találni becsvágyó fiatalokat. Az egész sportkultúrát kellene megváltoztatni, hiszen ahogy a delhi felvételek is mutatták, van, ahol természetes a doppingolás, és ennek megváltoztatásában csak az oktatás lehet igazán hatékony eszköz. Amíg nem fogják fel, hogy milyen egészségi veszélyei vannak a tiltott szereknek, addig tinédzserek gond nélkül benyelnek mindent, amit adnak nekik.