Valter Attila is vastagon kivette a részét a kerékpár-történelmi győzelemből

Valter Attila csapata, a Jumbo-Visma a kerékpársport történetében eddig nem látott bravúrt vitt véghez. A Jumbo lett az első olyan klub, amely ugyanabban az évben mindhárom háromhetes körversenyt megnyerte. Vasárnap Sepp Kuss fejezte be a csapat küldetését azzal, hogy hivatalosan is a Vuelta a España összetett győztese lett.

A Jumbo nem titkoltan nagy ambíciókkal vágott neki ennek a szezonnak, a Giro d'Italiát, a Tour de France-t és a Vueltát is meg akarták nyerni. Ez végül sikerült nekik, de aligha tervezhettek azzal, hogy a spanyol körversenyt nem a két legnagyobb menőjük, hanem egy általában csak segítő szerepben tekerő bringásuk húzza majd be nekik. A verseny előtt az idei Girón nagy fordítással nyerő Primož Roglič tűnt a legnagyobb esélyesnek, és B tervnek még ott volt a Tour-győztes Jonas Vingegaard is.

Az amerikai Kusst az egyik legjobb hegyi segítőnek tartják. Elnyűhetetlen, általában ő marad mindig utolsó segítőnek a legmeredekebb és leghosszabb emelkedőkön, hogy győzelemre vezesse kapitányait, vagy éppen limitálja veszteségeiket a riválisokkal szemben. Kuss eddigi pályafutása leginkább erről az alázatról szólt, bár voltak időnként kiugró eredményei, nem is nagyon forszírozta, hogy kiemelt versenyzővé váljon, az azzal járó stressz nem igazán hiányzott neki. Az idei Vuelta viszont váratlan lehetőséghez juttatta.

Kuss a spanyol kör hatodik szakaszát nyerte meg, amivel akkor az összetett második helyére lépett fel, majd két nap múlva a vezetést is átvette. A Jumbo két sztárja ekkor majdnem háromperces hátrányban volt vele szemben, és a többi nagy riválishoz képest is védhető előnyt szerzett. Ekkor kezdhettek el gondolkodni azon csapatának vezetői, hogy vajon továbbra is a segítő szerepet kell-e erőltetni, vagy inkább menjenek rá vele a győzelemre.

Hogy mi is volt a döntés, az a későbbi napokban sem volt teljesen világos, hiszen Roglič és Vingegaard is ráment egy-egy szakaszra, és egymás ellen is versenyeztek a jumbósok. Ebből azt is kihozták, hogy a dobogó mindhárom fokát elfoglalhatták, de sokan értetlenkedtek, hogy miért nem Kuss pozícióját védték, és azt sejtették, hogy belső feszültségektől terhes a csapat. Ez nem egészen így volt, ahogy arról Valter Attila is beszélt a 19. szakasz után. „Természetesen különböző vélemények vannak arról, hogy hogyan versenyezzünk, mit kellene tennünk, de nagyon büszke vagyok rá, hogy ebben a csapatban tekerhetek. A közösségi médiában mindenhol csapatigazgatókat látsz. Persze nagyon könnyű kívülről megítélni egy csapatot. Mi csak azt tettük, amit a legjobbnak gondoltunk. A csapat lehetővé tette mindenkinek, hogy a győzelemért menjen, és ezt is csinálták. Végül, ahogy azt már tegnap is láthattad, mindenki Sepp győzelmét akarta.”

Ezt a 20. szakaszon is bebizonyították, a rengeteg emelkedővel tűzdelt etapon végig együtt tekert a három dobogós jumbós, és miután bebiztosították helyezéseiket, még azt is megengedhették maguknak, hogy riválisaiktól kicsit lemaradva, összekapaszkodva guruljanak át a célvonalon.

Kuss győzelmét nemcsak csapattársai szerették volna, hanem sok riválisa is neki szurkolt, ritkán van olyan helyzet, amikor egy másodhegedűs állhat a rivaldafényben, az amerikai ráadásul modora és állandó jókedve miatt is népszerű figura a mezőnyben.

A háromhetesek utolsó etapjai már inkább gálázásnak számítanak, vasárnap már csak arra kellett ügyelnie a Jumbónak, hogy épségben megérkezzenek bringásai Madridba. Ezzel nem is volt gond, a szokásos fotózkodós, pezsgőzős gurulás után teljesítették a 101,5 kilométeres etapot. Az élen állóktól kicsit lemaradva a csapat mind a nyolc tagja összekapaszkodva érkezett be a célba. A dobogót így aztán hivatalosan is belakhatták. A piros trikós Sepp Kuss mögött 17 másodperces hátránnyal Vingegaard lett a második összetettben, Roglič 1 perc 8 másodperccel szerezte meg a harmadik helyet. Háromhetes körversenyen még arra sem sokszor volt példa, hogy ugyanaz a csapat foglalja el a dobogót, a Giro hőskorában fordult elő ez néhányszor, illetve az 1966-os Vueltán.

Ilyen eredmények után nem meglepetés, hogy a csapatversenyt is a Jumbo-Visma nyerte, a sorában Valter Attilával. A magyar bringás először indult a Vueltán, amelyre úgy érkezett, hogy egyéni lehetőségeket nem fog kapni, neki is segítő szerep jutott. Ezt tökéletesen megoldotta, például Kuss szakaszgyőzelménél is együtt volt az amerikaival, majd leszakadva még Vingegaard-éknak is vezetett az emelkedőn, de szinte bármelyik másik szakaszra rá lehetne bökni, Valtert sokszor lehetett látni hosszú kilométereken át a mezőny elején tempózni, óvta a széltől a csapattársait, rengeteg energiát beletett abba is, ha fel kellett őket zárkóztatnia. Az összetettben ezzel együtt is erősen szerepelt, a 22. helyen végzett háromhétnyi tekerés és borzalmasan sok szintemelkedés után.

Eredmények:
Összetett:
1. Sepp Kuss (amerikai, Jumbo-Visma) 76 óra 48 perc 21 másodperc
2. Jonas Vingegaard (dán, Jumbo-Visma) 17 másodperc hátrány
3. Primož Roglič (szlovén, Jumbo-Visma) 1:08 hátrány
…22. Valter Attila (magyar, Jumbo-Visma) 1:05:42 hátrány