A milliárdok nem segítenek a fehérvári focin, a kiesés már reális veszély

2018. december közepén az Európa-liga csoportkörében a görög PAOK Szaloniki kétszeri legyőzése után az utolsó fordulóban a Chelsea-t fogadta az akkor Mol-Vidi néven futó fehérvári futballklub. Mivel a fehérvári stadion még nem készült el, a találkozót a Fradi stadionjában rendezték. Egy győzelemmel még a továbbjutásra is lett volna esélye Marko Nikolić csapatának, de a 2–2-es döntetlen után sem lehetett csalódott senki. Kubatov Gábor Fradi-elnököt kifejezetten fájdalmasan érintette, hogy ők mindaddig csak gálameccsre tudták meghívni az angol sztárcsapatot, míg a nagy riválisuk elhozta őket egy valódi tétmeccsre.

Öt év alatt jókorát fordult a világ, a Fradi azóta negyedszer résztvevője valamelyik csoportkörnek, megélte a kupatavaszt, a Leverkusen ellen készül, míg a Viditől távolodik a bármilyen európai kupa főtáblája, bár valamennyi esélyük a bejutásra azért volt tavaly is. Most viszont már annak is nagyon örülnének, ha egyáltalán az NB I.-ben is ott lenne jövőre a magyar szinten kifejezetten tehetős klub, ami 21 forduló alatt 21 pontot gyűjtött csak a bajnokságban, és így csak 2 ponttal van többjük, mint a 19-19 ponttal jelenleg kiesőjelölt Honvéd, Vasas párosnak.

Mielőtt továbbmennénk a Vidi vesszőfutására, még egy gondolattal kanyarodjunk vissza a Chelsea-meccsig. Az akkori eredményesség ugyanis hosszú távon olyan bizakodásra adhatott okot, ami a jelen optikáján át nézve már megmosolyogtató. A főszponzor vezérigazgatója, Hernádi Zsolt akkor ugyanis előállt egy olyan vízióval, egy ligával, ami a közép-európai térség legjobb csapatait fogja össze, és ebben a regionális elitligában a Vidinek is fontos szerepet szánt. Ezt a tervet a sajtó úgy interpretálta, hogy a klub egyszerűen kinőtte az NB I.-et, és magasabbra törnek.

Hernádi egyszer Bundesliga-szintűnek is nevezte a Vidit, ez sem volt egy túl jól öregedő mondata.

Azóta eltelt bő négy év, és a jelenlegi vezetőedző, Huszti Szabolcs a hétvégi zalaegerszegi vereség után azt nyilatkozta a klub honlapjának: ki kell mondaniuk a külvilágnak is, a kiesés ellen harcolnak. Azt is hozzátette, hogy sokan nem érzik át a helyzet súlyát. Huszti és a magyar média viszonya sajátságos volt mindig is – nem szeretett nyilatkozni –, ha ő megszólal, annak mindig súlya van. Most nyilván tiszta vizet akart önteni a pohárba.

Nem egyedi az, amikor egy kiváló képességű játékosokból álló csapat csak szenved, valami nem áll össze, és bárhogy próbálkoznak, nem kapják meg azt a lökést, amitől minden a helyére kerülhet. A Liverpool szenved a bajnokságban, holott az edző és a játékrendszer ugyanaz, mint tavaly, amikor BL-döntősök voltak, igaz, a csatársorban most nem Sadio Mané rohamozza a kaput, és a védelemben pedig Virgil van Dijk és Ibrahima Konaté kiesett hosszabb időre. A Chelsea elköltött egy vagyont a téli átigazolási szezonban, de a csapatjáték nem megfelelő, sorrendben a negyedik vereségüket szenvedték el a bajnokságban, a BL-ben a Dortmundtól kaptak ki.

A Fehérvár keretének erőssége alsó hangon a harmadik-negyedik helyre elég lehetne a hazai bajnokságban, de ha a hétvégén a Vasastól is kikapnak, már kieső helyre zuhannak vissza, mert a fővárosi csapat mindenképp eléjük kerül a tabellán. Egy ilyen lejtmenetben lévő, önbizalmát vesztett csapatnál ez könnyen előfordulhat.

Husztinak ez volt a tizedik meccse a fehérvári kispadon, és amint látható, ilyen rosszul még nem indult senki a Vidinél edzőként. Persze már az edzőség kérdése is érdekes Huszti estében, a korábbi 51-szeres válogatott játékosnak ugyanis mivel nincs meg a pro licence, sőt még a pro jelzésű tanfolyamra sem jár, ezért nem is ülhet le a kispadra. Papíron tehát Toldi Gábor a vezetőedző, neki ugyanis megvan a megfelelő végzettsége. Huszti decemberben kapta meg az A licencet, ami eggyel lejjebb áll a rangsorban. Ilyen lehetőséget magyar szakember nem nagyon szokott kapni, a kiváló játékosmúlttal büszkélkedő Husztiban nem először látták a lehetőséget, mert egyszer már a Debrecen választása is rá esett. (Ott lemondott a gyenge szereplés után.)

Azt is tegyük hozzá, az edző abból kénytelen dolgozni, amije van. A játékosokat nem ő szerződtette, csak megörökölte. A téli felkészülést viszont ő végezte el velük, ami a világbajnokság miatt alaposabb lehetett, mint bármikor előtte. A keret összetételét javarészt Sallói István alakította ki, aki már nincs a klubnál, mert 2022. októberben felajánlotta lemondását, amit a vezetőség el is fogadott. Már korábban is felmerült a távozása, de akkor politikai megerősítésfélét is kapott olyan köntösben, hogy valamirevaló klub évenként nem cserél egy ilyen fontos poszton.

A Vidi végső kétségbeesésében két újpesti játékossal erősített az átigazolási szezon utolsó napjaiban – ezeket a szerződéseket már Juhász Roland sportigazgató kötötte –, a hírek szerint egymillió euró volt a vételáruk. Ami jól jelzi, a pénz nem lenne akadálya a jó szakmai munkának. Csongvai Áron és Katona Máté be is került rögtön a kezdőbe az eddigi két fordulóban, mindketten eredményesek is voltak, de győzelmet velük sem tudtak szerezni.

A 2021-es adózási évben az Opten nyilvántartása szerint a fehérváriak árbevétele 7,8 milliárd forint volt. Ebben volt a közvetítési jogokért kapott pénz az MTVA-tól, a Szerencsejáték Zrt.-től kapott újabb állami százmilliós forrás, és nyilván ott a Mol pénze is. És a torta egyik kis szeletét jelentette az európai szövetségtől érkező bónusz, amelyik a kupaindulóknak jár a győztes párharcok után. A jegybevételről se feledkezzünk meg, de az nem összevethető az imént felsorolt pénzekkel.

Mi van, ha Huszti kudarcot vall?

Egyszerű lenne azt mondani, hogy valakit vigyenek vissza az előző edzők közül, akik ismerik a viszonyokat, kapjon egy második esélyt. A szerb Marko Nikolićnak, akivel az El-csoportkört elérték 2018-ban, pillanatnyilag nincs csapata, 2021-ben jött el a Lokomotiv Moszkvától. Úgy tudjuk, vele informálisan fel is vette a kapcsolatot a klub, de nem akar visszatérni. Nemcsak ő, hanem Szabics Imre és Márton Gábor is állás nélküli a korábbi Fehérvár-edzők közül.

A korábbi magyar kapitány, Dárdai Pál is kézenfekvő megoldás lehetne, meg is keresték a múltban, a fia ott is van a csapatban, de ő inkább Németország felé orientálódik, a nyári szerződéseket ez idő tájt szokták előkészíteni. Dárdai a kiesés ellen menekülő Herthánál sem merült fel valódi lehetőségként, noha Lothar Matthäus is őt szorgalmazta. Dárdai ugyanakkor nyilván szeretne kitörni az örökös Hertha-megmentő imázsából.

UEFA-rangsor, ami Déva vára

A fehérvári klub elnöke, Garancsi István még az első főtáblás szereplésük idején, 2012-ben nagyon világosan fogalmazott: egyszer azt szeretné megélni, hogy a Vidinek csak augusztusban kellene bekapcsolódnia a nemzetközi kupasorozatba a mostani július helyett. Mert az két dolgot is jelentene egyszerre: egyrészt, hogy bombaerős a csapata, másodsorban pedig, hogy egyre erősebb a hazai liga is.

A mostani állás szerint az elmúlt öt évet egybesűrítő, jelenleg 12,5-en álló UEFA-koefficiens jelentősen mérséklődik a Fehérvár esetében, mert a 2018-as szereplés már kiesik belőle, és ha idén nem mehetnek a nemzetközi kupák egyikébe, akkor ez a szám megfeleződik. Mondhatjuk, hogy nagyjából Déva várát építették, mert

szinte nyomtalanul eltűnnek az európai összevetésben a korábbi megbecsülést kiváltó eredmények.

A gyakorlati következmény: a klub nem lenne kiemelt a sorsolás második fordulójában, ezzel erősebb csapatokat kapna, döcögősebbé válna az előmenetel, bravúrokra lenne szükség már a sorozat elején.

Nem először fordul elő az ilyesmi, a Debrecen sem tudott hosszú távon profitálni abból, hogy 2009-ben a BL-, egy év múlva pedig az El-főtáblát érték el. Azóta egyiket sem, de közben már megjárták a hazai másodosztályt is. Kósa Lajos víziójában a Rosenborg jelent meg akkortájt, a norvég bajnok nélkül akkoriban elképzelhetetlen volt valamelyik kupasorozat.

Saját nevelések hiánya

Az eredeti tervek szerint a társaságiadó-kedvezményt azért kapják a klubok, hogy felvirágoztassák az utánpótlás-nevelést. Nem könnyű kérdés, ki volt az utolsó olyan fehérvári, a városhoz kötődő, saját nevelésű játékos, aki, mondjuk, két szezonon át meghatározó játékossá emelkedett. Dvéri Zsoltra tippelnénk, aki 2010-ben jött el a csapattól. Az 1985-ben UEFA-kupa-döntőig jutó csapatban több saját nevelésű is volt, elég csak a Disztl testvérekre, Csongrádira, Májerre, Novathra, Borsányira, Wittmannra gondolni. Légiós akkor még nem is lehetett. Az akkori rendszert nem sikerült megteremteni a legjobb anyagi körülmények között sem. Bár itt gyorsan meg kell említeni, hogy volt idő, amikor a klub a felcsúti akadémiáról várta a jobbnál jobb játékosokat.

Egy-egy balszerencsés játékos mindig van, a nagy tehetségnek induló, a válogatottban is bemutatkozó Géresi Krisztián ilyen, őt magánéletbeli gondok is jelentősen hátráltatták. Ami egy jól működő klubmodell alaptétele, hogy az egyes korosztályokból egy-két játékos rendre eljut a felnőtt csapat szintjére, nemcsak Fehérváron utópia, hanem szerte az országban. Csak itt a veretes múlt miatt még inkább szembetűnő.

A felállás és következtetés

„A győztesek azok, akik ha el is esnek, felállnak. Levonják a következtetést, és mennek tovább a kijelölt úton” – a mondatot Hernádi Zsolttól idéztük, 2020-ban nyilatkozott így a Nemzeti Sportnak. Egyelőre rejtély, milyen következtetést vontak le a már tavaly sem túl fényes szezonból. Hernádi azt is mondta, hogy a Ferencváros sikerei inspirálóan hatnak majd a magyar focira, felfelé húzza a többi riválisát. Nem így lett. A Ferencváros kimagaslik, nincs versenytársa, a terv, hogy a Vidivel nagy csatákat vívnának évről évre, megbicsaklott.

A címvédő Fradi 16 ponttal vezet a második Kecskemét előtt. A Kecskemét és az utolsó helyezett Honvéd között pedig 14 pont a differencia. A Kecskemét körülbelül hétszer kevesebb pénzből gazdálkodik, mint a Fehérvár, ahogy a Kisvárda költségvetése is lényegesen szerényebb, mint a fehérvári.

A holland futball-legenda, Johann Cruyff örök igazsága eszünkbe juthat, hogy egy zsák pénz még nem rúgott soha gólt. De ezt a szenvedést és szurkolói haragot látva – a válogatott rendszerében jól teljesítő Fiola Attilát többször kihívták magukhoz elbeszélgetésre – az is nyilvánvaló, az ország egyik legnagyobb vállalata más attitűdöt szeretne érzékelni a rendszeres szponzori pénzéért.

Kerestük a klubot, a szakmai munkáért felelős Juhász Roland sportigazgatóval szerettünk volna beszélni, vagy más vezetővel, de jelenleg nem kívánt senki megszólalni.