A magyar hátvéd, aki a góljai felét a 16-oson kívülről rúgta Svájcban

A szeptemberi válogatott szünet utáni első két fordulóban is eredményes volt a svájci Grasshoppersben Bolla Bendegúz. Előbb a Zürichnek, aztán a Sionnak lőtt gólt, mindkétszer döntetlent játszottak, a nagy múltú csapat pillanatnyilag a hatodik a tabellán, de mindössze két pont a hátránya a harmadik Sionnal szemben. Az előző szezonban négy találatig jutott a jobbhátvédként, jobb oldali középpályásként egyaránt bevethető válogatott játékos, az összesen hat góljából hármat a tizenhatoson kívülről ért el. Bolla az angol Wolverhamptontól 2021-ben került kölcsönbe Svájcba, ahol mi is beszélgettünk vele.

Nem szokványos karrier az övé

Édesapja, László az utánpótlással foglalkozó Főnix megálmodója és megalapítója Szoboszlai Dominik édesapja, Szoboszlai Zsolt mellett. A gyerekeik között nincs egy év korkülönbség, és azért döntöttek a kis nevelőklub létrehozása mellett, mert nem bíztak a már létező hazai klubokban. Elhatározták, hogy a saját műhelyükben jobban csinálják. Ötvennél is több olyan játékosuk van, akik valaha megfordultak a Főnixben, és az első, a másod- vagy a harmadosztályban játszanak, míg a legértékesebb játékosnak, Szoboszlai Dominiknak nincs is NB I.-es meccse, cserében a Bajnokok Ligájában megfordult a Salzburgnál és a Lipcsénél is.

De ugorjunk vissza jó tíz évvel az időben: a két fiatal egymás mellett nőtt fel, délelőtt az iskolában edzettek együtt, ha énekóra volt vagy néptánc az alsó tagozatban, az igazgató elengedte őket focizni, majd délután már a Főnixben jött az újabb foglalkozás, és amikor már a saját korosztályukkal végeztek, akkor a fiatalabbak közé beállva még edzettek egy kicsit pluszban. Nem ritkán napi hat óra edzés volt a lábukban már 10-11 évesen, és ez később is így maradt. Bolla úgy gondolja, jelenlegi tudása 80 százalékát még a Főnixben szedte össze, abból él a mai napig.

A szívem és a lelkem vitt előre

„Szobinak voltak golflabdák a kezében, nekem nem” – idézte vissza Bolla Szoboszlai apuka egyik speciális módszerét. A golflabdák azt a célt töltötték be egy-egy gyakorlatnál, hogy egy rosszabb labdaátvétel után ne használja a kezét, ne húzza vissza a párharcban a rátámadó játékost, hanem törekedjen a tökéletes technikai megoldásokra. Ha a végeredményt nézzük, a módszer hatékony.

Kikerülhetetlen kérdés, ha már együtt indult a jelen legértékesebb magyar futballistájával, és ha Szoboszlait tehetségesnek mondták a gyerekkorukban, akkor hogyan értékelték az ő kvalitásait. „Engem sem mondtak tehetségtelennek, de engem inkább a szívem és a lelkem vitt előre. Szobi édesapja azt mondta egyszer, hogy húsz százalékkal több munkát végzett el Dominik, mint én. Ezt könnyű lefordítani: éjjel-nappal edzett. Vasárnaponként sok különóránk volt együtt, neki úgy látszik, azon felül is. Hogy előrébb tart, ennek ez is az egyik oka, a másik pedig az, hogy ő egy a világban sem gyakori tehetséggel, adottsággal rendelkezik” – vallott erről Bolla.

Ők ketten folyamatosan húzták egymást előre. Ha elmentek egy gyerektornára, és Bolla lett a legjobb játékos, még nagyobb motivációt váltott ki Szoboszlaiban, és fordítva. Ha mindennap nem is, de gyakorta beszélnek egymással a mai napig.

Csinálni kell, nem hátrálni

Mivel a Főnixben akkor még nem foglalkoztak 16 éves gyerekekkel, akkor is szokatlan utat választottak Bolláék, amikor ezt a kort betöltötte. Nem igazán bíztak a hazai akadémiákban, ezért az édesapa egy közvetítőn keresztül felvette a kapcsolatot a Dinamo Zagrebbel, ahová hétfőn elvitte a gyerekét, pénteken hazahozta, és a hétvégi meccseket már a klubjában, az MTK-ban játszotta. Mindez azzal is járt, hogy magántanuló lett, mindent a futballra tettek fel.

„Engem is foglalkoztat, hogy ennek a zágrábi kitérőnek mekkora szerepe volt abban, hogy most itt tartok. Azt hiszem, jelentős. Másfél évet húztam le ott, és ebben a másfél évben megtapasztaltam, milyen a mentalitásuk. Nem volt könnyű, mert a horvátok maximum a szlávok előtt nyitják meg az akadémiájukat, más országból érkezőket nem fogadnak. Előfordult, hogy nem volt kedvem menni, de akkor a fater rám szól, csinálni kell, nem hátrálni, és rájöttem, igaza van. A Dinamo húszas meccskeretébe én nem kerülhettem be, csak velük edzettem, vagyis igazi konkurenciát nem jelentettem nekik, de a kőkemény edzésekből maradéktalanul kivettem a részem.

Harmincöten voltunk, én kb. a harmincötödik a sorban. A saját bőrömön éreztem, milyen hatalmas az iram, mennyivel másabb, mint itthon, hogy vérre megy minden egyes párharc. Ölték egymást, nem túlzok. Nem bántak velünk kesztyűs kézzel, többször szándékosan a rosszabb pályára tereltek, mert ha azon át tudjuk venni a labdát, akkor a jón is. Két világ között voltam akkoriban, mert amikor hazajöttem, nagyon könnyen belesüllyedtem a meccsen a lagymatag iramba, nem lehetett áthozni a kinti szellemiséget.”

Jó visszajelzés volt neki, amikor egy edzőmeccsre berakták, az edző pedig dicsérte, és elégedett volt vele. A kortársai közül Dario Špikić már a BL-ben is bemutatkozott a Dinamóban, folyamatosan játszik, a horvát válogatott keret tagja. Antonio Marin még csak 21 éves, de már őt is egyre inkább építik be.

Nem csak a kinti mentalitását nem tudta átragasztani a többiekre, a fejében az is zavart okozott, hogy míg kint őt célzottan jobbhátvédnek nevelték, és posztspecifikus képzést kapott, itthon egyszer a középpálya közepén találta magát, másszor még centernek is betették. Amit egész héten gyakorolt kint, annak a hazai meccsen a más pozíció miatt nem igazán vette a hasznát. A játékos szerint erre vezethető vissza, hogy a védekezésben, különösen az egy az egy elleni védekezésben még mindig akadnak hiányosságai, noha azt Svájcban minden edzésen igyekszik eltüntetni.

Őszintének lenni saját magunkkal

A Dinamónak tetszett Bolla hozzáállása, szerződést kínáltak neki, de végül úgy döntöttek, hogy hazajönnek 2017-ben, amikor is 18 évesen a Fehérvár szerződtette. Onnan kölcsönadták előbb a másodosztályú Siófokra, majd az élvonalbeli Zalaegerszegre, ahol megerősödött, így a 2020–2021-es idényben már a fehérvári csapatot segítette. Ha minden igaz, az angolok 2 millió euróért vásárolták meg, de az árával nincs is tisztában, csak a Transfermarkt.com adatára hívta fel a figyelmét a testvére a napokban. Az tény, hogy az NB I.-ben szereplő magyar játékosokért ennyit nem szoktak kifizetni. A légiósélettől egyáltalán nem félt, mert jobb közegbe került, mintha otthon lenne.

Bollának volt egy elhíresült beszéde, amikor 2021. márciusban az U19-es Eb-ért játszottak, és a hollandok ellen egy hatost kaptak. „Ha valaki felveszi a válogatott mezt, és nem érzi, hogy ezt nem tehetjük meg, így nem eshetünk szét, az nem ide való” – nyilatkozott az M4 kamerája előtt. Úgy érezte, sokan gondolkodnak hozzá hasonlóan, de nem merték kimondani, amitől szerinte csak rosszabb lesz a helyzet, és egyébként is őt a nyíltságra, a szókimondásra nevelte a családja kicsi korától. Eljutottak olyan hangok hozzá, hogy a beszéde nem tetszett mindenkinek, de ő tartja, hogy már a németek ellen sem volt keresnivalójuk, gyerekek játszottak felnőttekkel, és ez még inkább kiütközött a hollandokkal szemben.

„Nem hiszem, hogy hasznos lehet valaha is, ha saját magunkkal nem vagyunk őszinték. A fejlődés lehetőségét vesszük el magunk elől.”

A fejlődése töretlen volt, pár hónappal később, 2021 nyarán bemutatkozhatott a felnőtt válogatottban Ciprus ellen, az írek ellen pedig a kezdőbe jelölte Marco Rossi kapitány. Beküzdötte magát az Európa-bajnoki keretbe, de az Eb-n nem lépett pályára, ezt majd 2024-ben pótolná.

A várakozásokat felülmúló magyar szereplést hozó idei Nemzetek Ligája-sorozatban kétszer jutott szóhoz, pechére az angolok ellen nem, pedig abban a városban, Wolverhamptonban nyert Magyarország, ahol reményei szerint ő majd játszani fog hamarosan. De legalább így is látta belülről, milyen a stadion és az öltöző.

„Nincs játékos, aki elégedett lenne azzal, ha csak csereként jut szóhoz. Én sem vagyok az. Azt mondta a kapitány, a jövő az enyém – apám is ezt sulykolja –, de szerinte kezdőként még nem tudok annyit hozzátenni a játékhoz, mint Fiola Attila. El is fogadom, ő provokálja a párharcokat, az én hazai képzésem nem ilyen volt. Más típusú játékosok is vagyunk, én inkább tudom a támadásokat segíteni, mint a védekezést. Ezen a poszton egyébként is menni kell, mint a vasaló, megállás nélkül fel, és vissza, fel-le.

Ha agyonvernek, akkor sem leszek olyan, mint Fiola, mert neki a vérében van, hogy beleálljon a párharcokba, míg én más karakter vagyok.”

Bolla és Fiola egyébként az angolok elleni tavaly szeptemberi 4–0-s hazai vereség idején együtt volt a pályán, Bolla maradt a jobb oldalon, míg a fehérvári játékos a balon.

Rossi titkát sokan próbálják megfejteni, a fiatal játékos így tekint erre a kérdésre: „A taktika. Nincs sok időnk, de azt a két-három napot azzal töltjük, hogy lehet jó és precízen összecsiszolt a védekezés, megérteti mindenkivel, kinek mi a dolga labda ellen, kinek mi a dolga, ha labdát szerzünk. Szalai Ádám visszavonulása felszínre hozta a videót, hogy milyen edzőre vágyott ő 2013-ban. Én ezt csak most láttam, kicsi voltam, amikor ez eredetiben elhangzott. Azt mondta, olyan edző kell, aki beleveri a fejekbe, mit kell tennie a pályán. Rossi pontosan ilyen, jó kezekben van a válogatott.”

A szívem már menne, de az eszem mást mond

A 23 éves Bolla svájci teljesítményét folyamatosan monitorozza a Wolverhampton, naprakészek arról, milyen teljesítményt nyújt. Van egy szakember, aki arra szakosodott, hogy figyeli a klub kölcsönadott játékosait, értékeli a GPS-adatokat, végignézi a videókat. „Figyelem én is a csapat körüli híreket, az edzőcserét. Lehet, hogy ez még hatással lehet a jövőmre, hiszen 2026-ig tart a szerződésem. Ezt nem tudom befolyásolni, ezért nem is foglalkozom ezzel többet a kelleténél.

A beilleszkedésem zavartalanul ment, de hát tudjuk, hogy van ez, akiben látnak valamit a társak, azt gyorsabban el is fogadják. Az edzők ösztönzik, hogy ne csak a pálya jobb oldalát játsszam be, hanem a teljeset, van mozgásterem. A bajnoki címvédő Zürich elleni gólom is így jött. Magam elé tettem, és berúgtam 18-ról. A Sion ellen jobbról indultam, és ballal rúgtam le a labdát az alsó sarokba. Ilyen jó pontokat kell szereznem még jó sokat, és akkor nem a Grasshoppers lesz a végállomás. A svájci bajnokság szem előtt van, a Bundesliga előszobájának tartják, de innen vezet út Olaszország felé is. Tavaly négy gólt lőttem, de tizenöt százalék bennem maradt, hát ezt idén ki kell préselnem magamból, és az is fontos, hogy rólam ne kapjon gólt a csapatom, ne verjenek meg a szélen.”

Bolla a nyáron még úgy gondolta, hogy nem állt készen a Premier League-re. Most sem menne mindenáron Angliába, de meglehetően nehéz is kiválasztania azt a pontot, amikortól már úgy érzi, tovább már nem fejlődhet Svájcban, és már célszerűbb váltani, mert kinőtte a svájci ligát. Érzése szerint, a Wolvesnál nehezebb megkapni a lehetőséget, nehezebb odakerülni, mint élni vele. „A szívem már menne, de az eszem mást mond. Az a dolgom, hogy hétről hétre elégedettek legyenek velem itt.”