A júniusban kezdődött és hétfő este befejeződött Nemzetek Ligája üdítő tanulsága az volt, hogy a magyar futballválogatott versenyképes. Ha a világbajnokság a legrangosabb torna, amit az Európa-bajnokság követ, akkor elmondhatjuk, hogy a harmadik számú, 2018-ban életre hívott sorozatban a magyar csapat bejutott a legjobb nyolcba. Az első kiírásban ebben a magasságban Franciaország, Belgium, Olaszország és Spanyolország járt. A második NL-sorozatban Hollandia, Dánia, Portugália és Németország lett csoportmásodik a legmagasabb polcon lévő A divízióban.
Rögzítsük: nagyon jó ránézni ezekre a nemzetekre. De talán még ennél is jobb volt, hogy ebben a sorozatban egyáltalán nem számított eretnek gondolatnak arról beszélni, hogy miért ne nyerhetnénk Angliában vagy Németországban. Azt is rögzítsük, hogy Anglia és Németország egy pontot kapart össze a magyarok ellen, az angolok egy gólt sem rúgtak, a németek egyet. Ők biztosan nem így kalkuláltak.
Évtizedek múltán is jó lesz ránézni erre az eredménysorra, jó lesz visszagondolni a játékra, mert az olaszok ellen is egy élvezetes, nyílt meccset láthattunk, noha az olaszok az első perctől tudták, milyen taktikával sebezhető és verhető a magyar válogatott, és nyomás alatt is tudták tartani a játékosainkat.
Amikor egy csapat az egyéni képességek fölé nő
„A spanyol edzőnk, Martí Cifuentes azt kérdezte már a nyáron, mi változott meg a magyar válogatottnál, mit tudok erről? Az angol erőnléti edzőnket cukkoltam a budapesti vereségük után, de egy kicsit féltem, mit kapok majd a visszavágó után. Hát még bátrabb lehettem a heccelésben. A magyar válogatott védekezését pozitív példaként hoztam fel, és mutattam belőle a mi csapatunk által is felhasználható jeleneteket, specialitásokat, amikor egy idegenbeli meccsre készültünk.
Marco Rossi megmutatta, hogy egy nem olyan magas minőségű játékoskerettel hogyan kell magasabb szinten versenyezni és teljesíteni, mint ami az egyéni képességek alapján elvárható lenne. Karakteres csapatot épített, az ő karaktere is remekül illik a csapathoz.
Simone Inzaghi Interében hasonló jellegzetességek vannak, mint a magyar válogatottban, ezek jól felfedezhetők. Az a Fiola Attila, aki a klubjában nem tündököl, a válogatottba érve kicserélődik, és már-már olyan tulajdonságokat mutat, mint az Interben hasonló poszton játszó Dumfries. Egy összességében limitált képességű játékosokból álló csapat megfelelő taktikával így tudja feszegetni és átlépni a határait” – állapította meg a svéd Hammarby csapatánál dolgozó Lőrincz Ábel videóelemző.
Kiemelte azt is a szakember, hogy a németek messze nem készültek fel annyira tudatosan a magyarok játékából, mint az olaszok. A lipcsei meccsen a 40. percig kellett várni az első olyan labdajáratásra, amivel zavart okoztak, az olaszok ezt már az első percekben megtették. A németek ad hoc módon játszottak, az olaszok az első félidőben végig tudatosan, és ehhez társult még egy páratlan kapusteljesítmény is. Amikor egy csapat nem találja önmagát, és nincs jó napja, és nincs megfelelően felkészítve, vagy meglepte az ellenfele, akkor az idő nem neki dolgozik. Lőrincz szerint ezt láthattuk a németek esetében. Az olaszok Schäfer András labdakihozatalaira fokozottan figyeltek, de a magyar válogatott így is tudott helyzeteket kialakítani, nem játszott alárendelt szerepet, és azt is megmutatta, hogy hátrányba kerülve is képes váltani, módosítani.
A védekezéssel lehet nagyot alkotni
Régi bölcsesség, hogy egy meccset a támadással, de egy tornát a védekezéssel lehet megnyerni. Az addig az olasz harmadosztályban dolgozó Marco Rossi a Honvéddal így nyert bajnokságot 2017-ben. A görögök 2004-ben így nyertek Eb-t, a spanyolok négy évvel később úgy lettek aranyérmesek, hogy az egyenes kieséses szakaszban nem kaptak gólt. A 2010-es vb-n sem kaptak gólt a legfontosabb négy meccsen, úgy jutottak el az aranyéremig. Arról a csapatról sokaknak Xavi és Iniesta, David Villa vagy Fernando Torres jut eszükbe, noha a (csapat)védekezés volt akkor is a kulcs. Ha most ezt az NL-t tornaként fogjuk fel, három meccsen gólt sem kaptunk jobban jegyzett csapatokkal szemben. A magyar közegből érkező edzők sokáig a megfoghatatlan kreativitással és magyaros technikával példálóztak, volt kapitány, aki egy vesztes meccs után gratulált a csatároknak az öltözőben, milyen szellemesen játszottak, miközben a csapat kikapott. Az előző vb-n is azt láttuk, mennyire nehéz a kisebb nemzetek védelmét feltörni, hogy szenvednek velük a jobb képességű csapatok. Vélhetően most is így lesz.
Magyarországon a szerethető és a harapós válogatottak időszakában sok mindent fel lehetett fedezni, de koncepciót csak elvétve. Most mindegyik meccsre van terv, személyre szabott feladatok.
A válogatott jó szereplése még nem irányítja a magyar bajnokság magyar játékosaira a figyelmet, nem lesznek keresettebbek, mert a megfigyelők is érzik, a példás és jól működő csapategységben van a titok. Emellett az is igaz, hogy a válogatott tagjainak többsége most jó helyen van a csapatában. Persze az nem véletlen, hogy Marco Rossi az egész sorozatot 15-16 emberrel játszotta végig, ez is rámutat a szűk merítési lehetőségre, a kispadról nem sztárok szállnak be, hanem elsősorban Ádám Martin vagy Gazdag Dániel, tehát Dél-Koreából és Amerikából érkező játékosok.
A meccs után Lang Ádám arra utalt, hogy minden össze van rakva a csapatnál, a szakmai stáb minden apró részletre figyel, hogy a legjobb teljesítményüket legyenek képesek nyújtani. „Magas szinten hiba nélkül a legnagyobbaknak sem sikerül játszaniuk. Az első gól előtt labdát veszítettünk, a második gól előtt bemozogtam, elmentem Gnontóval, ha nem így teszek, akkor lesre fut Cristante, és csak egy gól különbség marad a két csapat között. Ezekből tanulni kell, és még a tanulási folyamat elején járunk. Sokszor előfordul, hogy lehajtjuk a fejünket, ha hibázunk. A topjátékosok is hibáznak, de ők azonnal elfelejtik, mi pedig még mindig belekeseredünk a hibáinkba” – értékelt a Cipruson futballozó védő, aki mind a hat meccset végigjátszotta.
Azt szinte valamennyi játékos kiemelte, hogy ez a hat meccs arra jó volt, hogy önbizalmat szerezhessenek, azt kell továbbvinniük. Ahogy már írtunk róla, Magyarországot az első kalapból sorsolják október kilencedikén a 2024-es Eb selejtezőire. Mindez azért nagy szó, mert például a szlovákok az ötödikbe kerültek, de a törökök is a negyedikben vannak. A vb-ről az olaszokat elütő macedónok sem juthatnak a negyedik kalapnál feljebb, de lehet, hogy átcsúsznak az ötödikbe. Anglia és Franciaország is a másodikba szorult, vagyis őket megkaphatjuk.
A kétezres években, de még Egervári Sándor vagy Pintér Attila kapitánysága alatt sokszor érte az a kritika a játékosokat, hogy nem döglenek meg a pályán, nem harcolnak úgy, ahogy elvárható lenne. Pedig lehet, hogy sokkal többet futottak, mint a mostaniak teszik. Mivel az a fajta szervezettség és rendezettség hiányzott, ami most, illetve korábban Dárdai Pál vagy épp Bernd Storck első évében megvolt, ezért alakulhatott ki ez a kép. Ha mindenki tudja a helyét, és tartja a pozícióját, akkor felesleges futásokra nincs szükség, nem emészti az energiát egy totál értelmetlen sprint, és abból persze a visszafutás. Amikor a 18 éves Kerkez Milos a baloldali védő pozíciójából a jobb szélső helyére keveredett az olaszok ellen, élmény volt nézni, hogyan rendeződik mindenki vissza, pontosan tudták, kinek merre kell mozognia. Nego a második félidő veszélyes támadásaiban rendre benne volt, de akkor sem veszítette el a fókuszt, amikor a védekező munkájára volt szükség. Azt támadta le, akit neki kellett. Dárdai a német tévének nyilatkozva egy gépezetnek festette le a magyar csapatot, és ezt a szervezettséget a hat meccs alatt csak az olaszok ellen veszítették el kisebb időre, ami nagy eredmény.
Rossi novemberben a két felkészülési meccsen (Görögország és Luxemburg ellen) már arra fogja keresni a választ, ki lehet a válogatottságtól visszavonuló csapatkapitány, Szalai Ádám utóda, aki egyaránt hasznos a védekezésben és a támadásban is. Aki viszonyítási pont a csapatnál, amikor elindítja a letámadást, és a többiek tudják, hogy hozzá kell igazodniuk. Ádám Martin Pakson keveset védekezett, szokatlan is volt neki, amikor Rossi pár kifejezéssel és utasítással meglepte az edzőtáborban. A kapitánytól nem áll távol, hogy merészet húzzon, ezért akár megpróbálkozhat Németh András csapatba építésével is. A Genk 19 éves csatára egyre többet játszik, az automatizmusokat pontosan ismeri, mert kint nevelkedett, és nem kell külön magyarázni neki a passzsávokat.
A sikertelen periódusokban a kapitányok azzal védekeztek, hogy három nap nem elég semmire a válogatott edzőtáborában. Rossinak a kevés idő is elég volt a taktika átültetéséhez, a szemlélete, a fegyelmezett védekezés leoktatásához. Ő nem panaszkodott az idő szűkösségére, a csapatrészek így is harmonikusan mozognak. Azt is pontosan tudja, ha visszaáll védekezni, két kontránk mindenképp lesz 90 perc alatt, akárki is az ellenfél, csak azokkal élni kell. A németek ellen rögtön az első helyzet bement, az olaszok ellen a sokból egy sem.
A konzisztencia szót Schäfer hozta elő hétfő este, még ha nem is szép magyar szó. Az Union Berlin középpályása úgy látja, az a következő lépcső, hogy meg kell tanulni dominálni a papíron gyengébb ellenfelek ellen is: „Mindegy, milyen játékkal, csak nyerjünk, oda kell eljutnunk.”
