Sok magyar edző már azzal segítene, ha nem rontana egy futballistán

Azért is volt fontos Dárdai Pál 2014-es megjelenése a magyar futballban, mert az ő stábjában dolgozott először videóelemző, Késedi Gábor. A Még 50 perc című dokumentumfilmben jól látszik, mennyivel több élet van az öltözőben nála, a félidőben helyzeteket elemeznek, míg egy évvel korábban, Egervári Sándor irányítása alatt nem volt senki, aki a félidőben kiszúrt volna néhány apróságot. A videóelemző ma már egy kulcspozíció a futballban, a meccsek előtti felkészülésben már kikérik az ilyen szakemberek tudását. Lőrincz Ábel úgy tett szert piacképes tudásra ezen a területen, hogy nem a hazai közegből emelkedett ki.

A közgazdász végzettségű Lőrincz a skót fociszövetség oldalán akadt rá egy tanfolyamra. Célzatosan ebben az országban keresgélt, mert indulásakor a portugál José Mourinho, majd évekkel később André Villas-Boas is Skóciában szerzett licencet. Utóbbi különösen érdekes példa, mert videóelemzőből lett vezetőedző, majd így nyert UEFA-kupát a Portóval. Mourinho pedig olyannyira hálás a skótok segítsége miatt, hogy folyamatosan tart előadásokat a mostani pro licences tanulóknak. Lőrincz azért is a külföld felé orientálódott, mert itthon nem hallott semmi olyat a futballról, ami rávilágított volna a háttérben zajló folyamatokra. Hazai szakértők a futballt egyéni megoldásokban látták, de szerinte a futball nagy része replikálható, a játékosoknak rendkívül sok minden tanítható.

Lőrincz beiratkozott, elvégezte a képzést, megszerezte a szükséges papírokat, ami után itthon először a Honvédnál dolgozó Supka Attila figyelt fel a meglátásaira, majd a Puskás Akadémia felnőtt csapatánál dolgozott két évig. Onnan Dániába, a Sonderjyske csapatához szerződött egy fejvadász cégen keresztül 2021-ben, míg a svéd Hammarbyhoz már Martí Cifuentes, a vezetőedző hívta.

A Hammarby az ország legnépszerűbb csapata, a bajnokságban jelenleg a harmadik helyen állnak, a pozíciójukat azzal erősítették meg augusztus közepén, hogy megverték a Göteborgot idegenben.

A svéd futballt Magyarországon még mindig hajlamosak lenézni akár edzők is, mert nem rendelkeznek olyan technikás játékosokkal, mint a magyarok. Történelmileg nézve viszont nem ez számít: Svédország négy évvel az Aranycsapat után, 1958-ban játszott világbajnoki döntőt, 1994-ben pedig vb-bronzérmes volt, amikor a magyar foci egyik súlyos válságot élte, és az Izland elleni vereségeket nyögte. 1986 óta a svédek négyszer jutottak ki vb-re, legutóbb negyeddöntősök voltak, és bár idén novemberben hiányozni fognak a vb-ről, de lényegesen magasabban jegyzett futballkultúra az övék a miénknél, látszik, hogy valamit sokkal jobban csinálnak.

„A 16 csapatos svéd bajnokság sokban különbözik a magyartól. A legtöbb klubnak filozófiája, jellegzetes játékstílusa van. Míg a Djurgården fizikális, magas letámadást játszik minden évben,

a Hammarbynál elvárás a technikás, labdatartásra alapuló közönségszórakoztató játék. Függetlenül a klub eredményességétől, szinte minden csapaton látszik a szakmai munka”

– kezdte a Telexnek Lőrincz.

A Hammarbynak sajátos kultúrája, sok nézője van, ezért szép focira törekednek, a nézők szép cselekre, látványos támadásokra kíváncsiak, akkor tapsolnak. A játékuk legfontosabb eleme a stabil labdakihozatal. „Ha nyomás alatt is tudjuk birtokolni a labdát, a védekezésünk is stabil. A támadó struktúra minden meccsen megtervezett, ezért a játékosok olyan szituációkba kerülnek, ahol egyéni képességeik a legjobban kijönnek.” Úgy gondolja, hogy a videóelemzőnek fontos szerepe van a csapat játékstílusának kialakításában, és annak leoktatásában. Nemcsak akkor van szükség rá, amikor hibákat kell megmutatni, elemezni és javítani, noha ez egy igazán fontos területe a munkájuknak. (A videón a Sundvall elleni mérkőzés, és hogy mi történik előtte illetve közben.)

„Sokkal fontosabb előre gondolkodni és megoldásokat találni olyan szituációkra, amilyenekkel a játékosok a pályán várhatóan találkozni fognak. Van egy kifejezésünk, a sharp. Élesség. Mindent maximális intenzitással akarunk gyakorolni. Mentálisan is olyan megterhelő és intenzív a legtöbb edzésgyakorlat, amitől a meccs mentális terhelése a játékosok számára könnyebben elviselhető.

Ha nem elég éles, befogadó egy-egy játékos, jobb nem edzeni. Nincs értelme egy rossz edzésnek, csak azért edzeni hogy kipipálhassuk a naptárban, megvolt a mai munka is. Ezt a stábnak éreznie kell.

A testbeszéd is árulkodó lehet, mennyire fogja fel és integrálja egy játékos, amire felhívtuk videóval a figyelmét, amivel szerintünk egyénileg is jobb lehet, és amiből szükségszerűen a csapat is profitálhat. A hibajavítás alapja a saját játékstílusunk.”

Lőrincz úgy látja, előnyösebb, hogy nem volt komoly játékosmúltja, mert túlságosan hagyatkozna arra, hogy játékoskorában mi működött, miért nyertek meg egy meccset. Holott egy rossz taktika, akár egy rossz folyamat is elvezethet a győzelemhez, viszont elemzőként már nem lenne szerencsés erre hagyatkoznia. ,,Egy játékos sokszor nem tudja mi, miért működik a pályán. Rossz beidegződésekkel is lehet valaki eredményes játékos. Sok olyan játékos van, aki jobb képzéssel többre vihette volna. A tehetség sok mindent megold, de a képzett tehetség verhetetlen.”

Kihagyhatatlan kérdés, hol van a magyar játékosok, a komplett magyar futball lemaradása, látva, hogy a nemzetközi kupában induló magyar csapatokban egy magyar gólszerzőt jegyezhettünk fel, de Dárdai Palkó is a német utánpótlásból érkezett. A 10 éve milliárdokkal megtámogatott magyar rendszer nem tudott egyetlen magyar gólszerzőt sem felmutatni 2022-re eddig.

„Erről lehetne napokon át beszélni, három pontban tudnám összefoglalni, mi az, amit kívülről meg tudok állapítani, ismerve más országok képzéseit. Az első, a klubok piaci alapon működnek, ezért mindenki, a szertárostól az elnökig az értékteremtésben érdekelt. Csúnya szót fogok használni, de szerintem a második ok az, hogy külföldön nem ölik meg a fiatal, feltörekvő játékosokat. Sok hazai akadémián egy 18 éves játékosnak van mondjuk hat edzője, amíg elér az élvonalig. Mindegyik mást akar látni tőle, de egyik sem tudja leoktatni pontosan, hogy mit.

Ezzel csak egy nagy káosz alakul ki. Ilyen egyik komoly futballkultúrában sincs a világon. Az nem utasítás, hogy figyeljen jobban, és lőjön gólt, vagy akarja jobban a győzelmet.

Viszont elmagyarázni pontosan, mikor, hova helyezkedjen, adott szituációkra edzést tervezni és ezt intenzíven végrehajtatni, sokkal inkább az lenne. Csakis ezzel fejlődnek a játékosok. Sok edző már azzal segítene, ha nem rontaná el a játékosokat. Ha csak két dolgot kérnének tőle 15 éves kora óta, és azt a tudást folyamatosan csiszolgatnák, és mindig raknának hozzá egy kicsit, meggyőződésem, hogy előbb tartanának.”

Mondott egy példát is: a hatos pozícióban, a középpályán játszó játékost. Ha az U16-os csapat labdakihozatalra épülő rövidpasszos játékot játszik, de az U17-es edző már direkt játékot kér, nem lesz olyan játékos a világon, aki mind a kettőben jó lenne. Akármilyen tehetséges egy játékos, nincs esélye eljutni a felnőtt csapatig, ha nem kap egymásra épülő, következetes képzést.

Úgy gondolja, egy játékost mindig terhelni kell, de a futball egyik művészete, hogy ez a terhelés megfelelő hatást váltson ki. A skandináv országokban ezeket az arányokat jól felépítik, az utánpótlásból több képzett játékos kerül ki. Ott sem lesz mindenkiből sztár, a nagy számok törvénye alapján sokkal kevesebben válnak stabil első osztályú játékossá, de az általános képzési szint magasabb. Ezen felül a topligák felé is tudnak minden évben értékesíteni játékost.

Egyéni képességek nélkül nem lehet eredményt elérni

„Egy német klub pontosan tudja, mire számíthat egy dán vagy svéd utánpótlásból érkező játékostól, van nyelvismerete, az utasítások egyértelműek, könnyebben tud integrálódni, a nagyobb tempóhoz is képes alkalmazkodni. A munkamorálja megfelelő, precízen edz. Egy német klub nem tudja, mire számíthat egy magyar játékostól, mert nincs általános referencia, csak egy-egy játékos, ami csak egy nagyon szűk minta. Továbbá az NB I.-es edzésmunkából nagyon kis esélye van egy játékosnak megragadnia külföldön, mivel egyik napról a másikra jelentős különbséggel szembesül. Mondom, erről naphosszat tudnék beszélni.”

Lőrincz azt fontosnak tartja, hogy a Ferencváros jó légiósokat igazoljon. Talán a Malmö tekinthető a svéd Ferencvárosnak, ami nemzetközi szinten a legsikeresebb svéd klub, 1979-ben egészen a BEK-döntőig meneteltek, ahol a Nottingham Forest 1-0-ra nyert ellenük. A Malmönél is igazolnak külföldieket, de a legutóbbi európai selejtezőn hét svéd játékos kapott helyet a kezdőcsapatban. Jelenleg ezt a Ferencváros nem tudná megtenni, mivel nincs elég képzett hazai játékos. Egy egészséges futballkultúrában a kisebb kluboknak a hazai játékosokra kell támaszkodniuk. Aki pedig onnan kiemelkedik, azt leigazolja egy nagyobb csapat, ahonnan pedig tud továbblépni külföldre.

Arra is rámutatott, hogy itthon nem egy világos és pontos nevelési útmutató szerint nőnek fel a tehetséges játékosok, akik a legtöbb esetben nem mozognak rendszerben, azzal csak később szembesülnek, már ha szembesülnek egyáltalán, és találkoznak olyan edzővel, aki erre rávezeti őket.

Mivel nincs rendszer, rengeteget futnak fölöslegesen.

Azt is megállapította, hogy az egyéni képesség rendszer nélkül már nem sokat ér, mert Európában minden csapat szervezett. Ezért fordulhatott az elő tavaly, hogy a Puskás Akadémia egy lett csapattal szemben rúgott gól nélkül, 0–5-ös gólkülönbséggel esett ki a harmadik számú kupasorozatból, az Európai Konferencia-ligából.

„Egyéni képességek nélkül nem lehet eredményt elérni, de ezek csak rendszerben tudnak megmutatkozni. Marco Rossi válogatottja erre a legjobb példa. Ha a játékosok mindig tudják, milyen szituációkkal fognak találkozni, és azokban melyik két-három megoldás között kell dönteniük, akkor tudják egyéni képességeik igazán erősíteni egymást.”

Lőrincz egyetértett azzal a felvetéssel, hogy a szakmájának a legfontosabb közege a Twitter. Ha a futballforradalom nem is ezen a csatornán zajlik, nagyon pontos meglátásokat raknak fel az elemzők, segítve egymás közt az információk áramlását. Az ő szemét – ahogy sokakét – egyébként Jonathan Wilson Futballforradalom című könyve nyitotta fel, és utána kezdte el önmagát fokról-fokra képezni, ebben segítségére volt, hogy jól beszélt angolul.

„Sok jó gondolat hangzik el a Twitteren, de ezeket be kell építeni a játékstílusba, a heti munkába. Minden játékos győzni szeretne. Azt nézik, tudsz-e nekik segíteni ebben. Ha igen, befogadóak és örömmel dolgoznak az elemzővel.”

Lőrincz jól érzi magát Svédországban, mert érzi, hogy sokat fejlődhet szinte mindennap. Nincs is olyan nap, amikor nem élvezné a munkáját. Az is kihagyhatatlan kérdés, hogy a magyar futballban viszontláthatjuk-e. “Ha egy projekt elég ambiciózus és ad teret a kreativitásra, akkor örömmel dolgozom benne, országtól függetlenül” – összegzett.