Pár éve még vért adtak a szurkolók, hogy megmentsék a klubot, most vezeti a Bundesligát az Union Berlin
2022. október 24. – 23:58
A tizedik forduló, a Dortmund múlt vasárnapi legyőzése után már az volt a téma a német sajtóban, hogy megnyerheti-e a bajnokságot az Union Berlin. A Bochum elleni most vasárnapi vereség után csökkent az előnye a csapatnak, de még mindig vezet a Bayern előtt, és noha még 23 forduló van hátra, már egyre többször úgy beszélnek az Unionról, mint egy élcsapatról. A 11 forduló alatt szerzett 23 pont mindenképp tekintélyt parancsoló. A játékosok azonban továbbra is szerények és mértéktartók, majd akkor szeretnének új célokat kitűzni, ha megvan az eredetileg tervezett, és a bennmaradáshoz mindenképpen szükséges 40 pont.
De mi is az Union Berlin?
Miközben a német főváros másik klubjánál, a Herthánál 300 milliót költöttek el a csapatra az elmúlt években a legcsekélyebb fejlődés nélkül, a kis kelet-berlini klubnak nem voltak sztárigazolásai. Inkább olyan futballistákat szereztek meg a Fürthtől, a Stuttgarttól, akiket ingyen elvihettek, vagy esetleg máshol megbicsaklott a karrierjük. Most nyáron már 12 millió eurót invesztáltak játékosokba, Theoson Siebatcheu (Young Boys), Jamie Leweling (Fürth), Morten Thorsby (Sampdoria) ennyibe került. Ez a felelőtlennek egyáltalán nem nevezhető költekezés viszont már jelzi, nem feltétlenül elégednének meg a biztos bennmaradással.
Bár 1990-ig Berlin két külön oldalán rekedtek, a két berlini klub között soha nem volt rossz a viszony. Amikor a Hertha a Dukla Prahával játszott 1978-ban az UEFA-kupában, az Union drukkerei is ott voltak a prágai lelátókon, kihasználták, hogy legalább a keleti blokkon belül mozoghatnak. 1990. januárban, 79 nappal a berlini fal leomlása után egy barátságos meccset játszott a két csapat, azon 52 ezren voltak ott az Olimpiai Stadionban, igazi dzsemborihangulatban, szabadon beszélgethettek egymással. Szimbólumnak szánták, hogy a keletiek és a nyugatiak is a saját márkájukkal fizették ki a belépőjegyet. Most a Hertha-drukkerek biztosan irigykedve nézik, mennyire eredményes a másik csapat, a sajátjuk meg az idén is a kiesés ellen harcol.
Az óriási meglepetést jelentő sikerek legfontosabb szereplője Oliver Ruhnert, a csapat sportigazgatója, ő felel ugyanis az átigazolásokért. Az 50 éves szakember korábban dolgozott a Schalkénál, de a csapat a 2017-es érkezése óta van egyértelműen felfelé ívelő pályán. Az Uniont úgy lehet definiálni, hogy a munkásosztály csapata, és nincs olyan német tudósítás, amelyikben a vas szó ne jönne elő, a klub becenevére célozva. Ha magyarországi párhuzamot akarunk vonni, akkor talán a Vasassal lehetne, de mivel ez a klub egész Európában egyedi, nem könnyű hasonlóságot felállítani.
Az Uniont 1906-ban alapították – egyébként Berlin ötödik klubja, amelyik elérte a Bundesliga élvonalát. A keletnémet időszakban inkább csak a másodosztályban szerepelt, az 1990-es egyesülés után pedig a harmadosztályban találták magukat. 2004-ben a csőd szélére jutottak, noha három évvel korábban, 2001-ben harmadosztályúként a Német Kupa döntőjéig jutottak, ahol a Schalkétól kaptak ki 2–0-ra.
A lelkes drukkerek mentőakciója nélkül az egyesület lehet, hogy még tovább süllyedt volna, de az összefogásnak és az összetartozásnak egészen egyedi példáját választották, amikor
2004. májusban elmentek vért adni, és a kórházaktól a vérükért kapott pénzt ajánlották fel az életben maradásért.
Másfél millió euró kellett a licenchez, a vérbanktól bejött pénzt egy tehetősebb szurkoló, Dirk Zingler egészítette ki, ezzel ő is lett az elnök. A hagyomány a klubnál, hogy a fontos tisztségeket szurkolók töltik be, ez az elv egyedi. Zingler később úgy is megtarthatta a pozícióját, hogy kiderült róla, a kötelező katonai idejét a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi egyik egységénél töltötte.
Szintén egyedülálló, hogy a 22 ezer néző befogadására alkalmas stadion szurkolói adakozásból, és társadalmi munkában épült és szépült 2008-ban. A stadion az Öreg Erdészház nevet kapta, vagyis Stadion An der Alten Försterei.
Zingler csábította a klubhoz a már említett Ruhnertet, aki a svájci Urs Fischert szemelte ki vezetőedzőnek, és egy év múlva, 2019-ben már történelmi sikert ünnepelhettek: az első osztályba való feljutást. Sorra érkezhettek a legkomolyabb csapatok a háromnegyed részben állóhelyekkel körbevett pályára, és ha az elemzők azt gondolták is, hogy gyorsan kiesnek, a tizenegyedik helyre futottak be. A következő szezonban már a hetedikek lettek, 2022 májusában pedig már csak egy pont hiányzott nekik, hogy elérjék el a Bajnokok Ligája főtábláját jelentő negyedik pozíciót Európa egyik legerősebb bajnokságában. Idén viszont már ez is meglehet nekik, főleg ha a nagyobb klubok ilyen döcögősen haladnak.
Az idei menetelésnek pedig már magyar szereplője is van. Schäfer András 2022 elején érkezett meg az Unionhoz – a már említett társakhoz hasonlóan neki is volt egy kisebb törés a pályafutásában. A Genoában nem kapott lehetőséget, és hiába adták kölcsön a Chievóhoz, ott sem eresztett gyökeret. Aztán Dunaszerdahelyen megkapta a lehetőséget, Ruhnert pedig felfigyelt rá. A legjobb alkalma erre talán 2021 nyarán adatott, amikor Schäfer az Európa-bajnokságon Münchenben gólt fejelt a németeknek, azzal a góllal 2–1-re vezettünk a németekkel szemben (a vége 2–2 lett).
Schäfer Orbán Viktor miniszterelnök október eleji váratlan látogatásakor elmondta, hogy hét kiló izmot pakoltak rá, eközben viszont nem sérült meg, jól érzi magát, és bírja azt a tempót, amit a Bundesligában kell. Ez a látogatás egyébként élénk visszhangot váltott ki a városban, és a klub drukkerei nem örültek neki, hogy finoman fogalmazzunk. Azzal érveltek, hogy Orbán politikája és a klub értékei összeegyeztethetetlenek, a klub viszont azzal védekezett, hogy a magyar miniszterelnök mint magánember, egyszerű szurkoló látogatta meg a válogatott középpályását.
Schäfer azt is mondta a miniszterelnöknek, hogy egyik játékostársa szerint, aki a Bayernben is megfordult, olyan szintű munka folyik a csapatnál, mint a bajoroknál.
Az mindenesetre jól látható, hogy a kettős terhelés, az Európa-ligában lejátszott meccsek ellenére is egyelőre bírják a strapát. Csak néhány válogatott játékosuk van, akikre akkor nem számíthat az edző, amikor a nemzetek közötti meccseken megáll a Bundesliga, és Fischer akkor többet tud dolgozni a kerettel, mint a riválisaik. Amikor a világbajnokság miatt pihenőre mennek, akkor is előnyben lesznek a legfőbb ellenfeleikkel, mert tovább tudja fejleszteni a csapatjátékot. Nem mintha ez most ne lenne egységes, és ne ismerné mindenki a legapróbb részletekig a feladatát minden meccsen. Extrán látványos futballt persze nem játszanak, de a hatékonyságuk vitathatatlan.
Arra, hogy mennyire fontos a futballromantika az Unionnál, jó példa még az évenkénti karácsonyi együttlét, amikor a klubot támogató drukkerek összejönnek a stadionban, beszélgetnek, forralt bort kortyolgatnak, énekelnek, gyertyát gyújtanak, és egy nagy család részének tekintik magukat. Ennek a története 2003-ra nyúlik vissza, akkor csak ki akarták beszélni magukból a rossz szereplés okait, később kiderült, hagyományt teremtettek vele, de most a sikeresség titkairól ejthetnek szót.
Ettől persze még nagy meglepetés lenne, ha az Union megtréfálná az elmúlt 10 évben sorozatosan bajnoki rekordokat döntögető Bayern Münchent, de a Bundesligában láttuk már kis csapatok célba érését, elég csak az újonc Kaiserslauternre gondolni 1998-ban.
