Keresve sem lehet hibát találni a magyar futballválogatott játékában

Valószínűleg a legelvakultabb fanatikusok között sem lehetett olyat találni, aki két hete azt mondta volna, Magyarország a csoport első helyén várja a folytatást a Nemzetek Ligájában az angolok elleni két, illetve az olaszok és németek elleni egy-egy mérkőzés után. Azonban sokan bíztak abban, hogy a tavalyi Európa-bajnokságon mutatott jó játék, a nagy csapatok ellen már oly sokszor bevált taktika ezúttal is eredményesnek bizonyulhat, és feledtetheti a tavaly őszi, angolok és albánok elleni lejtmenetet. A látottak nemcsak feledtették a rossz élményeket, hanem ámulatba is ejtették a rajongókat. Az ilyen feledhetetlen pillanatokat ki kell élvezni, kellően meg kell ünnepelni, mindamellett helyén kell kezelni a dolgokat, mert tavaly hasonló helyzetben már ért minket csalódás, amelynek a mértéke nagyobb volt a felemelő pillanatok okozta eufóriánál.

Bírtuk a sorozatterhelést, de kevés a játékos

Ha nagyítóval keresgélne az ember, akkor is nehéz lenne olyan apróságokat találni, amelyeket akár csak építő negatív kritikával illetne az ember. Elég csak arra gondolni, hogy a világranglista 40. helyezettjeként vettük fel a versenyt három topcsapattal. Vagy arra, hogy a magyar válogatottban összesen öt játékos játszik az öt topbajnokság egyikében, az ellenfeleknél viszont mindenki. Ellenük szerzett Magyarország hét pontot, és vezeti előttük a csoportot. Már ez is az elképesztő kategóriába kerülhetne, de érdemes tovább boncolgatni a látottakat.

Óriási elismerés illeti a válogatottat azért, hogy négy ilyen mérkőzésen tudott folyamatosan jó teljesítményt nyújtani. Tíz nap alatt a legritkább esetben játszik egy magyar futballista ilyen sokszor ilyen volumenű csapatok és játékosok ellen, és az olaszok elleni minimális megingás, fáradtság és az abból született apróbb hibák ellenére az összes találkozón fegyelmezett, magabiztos és meggyőző tudott maradni. Ráadásul úgy, hogy továbbra sincs dugig a válogatott nemzetközi szinten magasan jegyzett játékosokkal, és az utánpótlásból sem érkeznek tömegével a nyugat-európai szintet képviselő tehetségek.

Részben ez az oka, hogy a magyar szövetségi kapitány a négy találkozó alatt összesen hét helyen változtatott a kezdőcsapatán, ebből háromszor a kapuban.

Gulácsi Péterrel és Dibusz Dénessel együtt összesen 14 játékos kapott szerepet a négy meccsen kezdőjátékosként, ami nem túl biztató.

Ez az adat azt mutatja, hogy a kapitányi bizalom sem teljesen felhőtlen, nem érzi úgy Rossi, hogy sok játékos tudná ezt a minőséget hozni hiba nélkül, 90 percen át a legjobbak ellen. Emellett továbbra is sok múlik azon, hogy a meghatározó válogatottjaink közül senki se sérüljön le, ne szedjen össze lapokat, eltiltásokat, ráadásul folyamatosan jussanak játéklehetőséghez klubcsapataikban is.

Óriásit léptünk előre támadásban

A jól bírt sorozatterhelés mellett érdemes szót ejteni elsődlegesen a támadójátékunkról, hiszen az elmúlt időszakban igencsak sok kritikával lehetett illetni az ellenfél térfelén mutatottakat. 2022-t ugyanúgy kezdték Szalaiék, mint ahogy az Európa-bajnoksággal elkezdődő 2021-et abbahagyták: ha a San Marino és az Andorra elleni találkozókat nem tekintjük statisztikailag mérvadónak, akkor nem sikerült a hét helyzetkialakítás fölé jutnunk átlagban, amelyekből 2,44 talált csak kaput. Ez azt jelentette, hogy alig adtunk feladatot az ellenfeleink kapusainak, és valljuk be őszintén, két és fél távoli lövésből, beadásból, akármilyen minőségű helyzetből azért nem túl egyszerű eredményesnek lenni.

A Nemzetek Ligája eddigi csoportmeccsei ebben is hatalmas változást hoztak. A magyar csapatnak 42 kísérlete volt a négy találkozón, ezekből 22 kaput is talált, ami amellett, hogy bámulatos arány, a legjobb mutató is a csoportban. A németek 20-szor, az olaszok 17-szer, az angolok 16-szor dolgoztatták csak meg az ellenfelek kapusait. Ami ugyancsak elismerésre méltó, hogy a 42 helyzetre vetített hét szerzett gól 16,66 százalékos hatékonyságot mutat, a németek 17,39, az olaszok 9,8 és az angolok 2,08 százalékos statisztikájával szemben. Az eddig akadozó támadásvezetéseink, a hátulról sok passzal, földön történő labdakihozatalaink, a labdaszerzés utáni gyors iramváltásaink, kontráink ezúttal hiba nélkül mentek, és ami nagyon fontos és a számok jól mutatják, hogy a támadásainkat jó arányban be is tudtuk fejezni, nem kellett meggyengült, fellazult védelemnek szembenéznie az ellenfél rohamaival.

Védekezésben is kiváló mutatókat láthatunk

A támadások mellett természetesen ki kell emelni a már sokszor dicsért védekezésünket is. Az persze már nem újdonság egyik ellenfelünknek sem, hogy nehéz feltörni a védekezésünket. Ezért sokan gondolhatták, hogy a szerelések és a tisztázások terén jó számokat hoz majd az előzetesen kilencven percen át védekezőnek gondolt csapat. Azonban ebben a négyesben nyilván kevesen fogadtak volna arra, hogy a magyarok ebben a két mutatóban a legjobbak lesznek, hogy Orbánéknak lesz a legtöbb kapott gól nélküli mérkőzésük, hogy labdavisszaszerzésben ugyanolyan számokat produkálnak majd, mint riválisaik, és ami talán a leglenyűgözőbb: a magyar csapat kapujára érkezett a legkevesebb próbálkozás. A védekezésünk tehát nemcsak rombolni volt képes, hanem a támadásokból is kivette a részét, elég csak Loïc Négo, Fiola Attila felfutásaira, beadásaira, cseleire vagy Nagy Zsolt sokakat meglepő, de ugyanennyi emberben csodálatot is kiváltó, eredményes játékára gondolni.

Marco Rossi kiváló munkát végzett

Azt sem szabad azonban elfelejtünk, hogy pár jobb eredmény után hajlamosak voltunk elragadtatni magunkat, ami nem egyszer komoly csalódáshoz vezetett. Azt már látjuk és tudjuk, hogy Rossi emberfeletti munkát végez és végzett, örök emlékű eredményeket ér el egy olyan csapattal, amelynek ereje, képességei talán nem is predesztinálnák minderre. Évről évre léptünk előre, ahogy korábban Dárdai Pál, az olasz szakember is kiválóan ismerte fel az egyetlen utat, amelyet ez a válogatott járhat, ő is megszervezte, összerakta a válogatott védekezését, hazája szakembereire jellemző módon a milliméterre pontosan megtervezett és összerakott taktikát segítségül híva. Miután ez összeállt, és eredményekben is megnyilvánult, elkezdte színesíteni a labdakihozatalt, az előrefele játékot, megkoronázva ezt a folyamatot a júniusi mérkőzésekkel.

Mi lesz, ha majd nekünk kell kezdeményeznünk?

A mi akaratunk érvényesült, és kontrolláltuk ezeket a mérkőzéseket még akkor is, ha átlagban csak 38,75 százalékot volt nálunk a labda a négy meccsen. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy itt az ellenfeleink egyéni képességei és játéktudása alapján zömében a mi térfelünkön folyt a játék, nem nekünk kellett irányítanunk, feltörni egy felállt védelmet, egy velünk egy szintre rangsorolt csapat olyan fegyelmezett hátsó alakzatát, mint amilyen a miénk is.

A folyamatos jó teljesítményhez pedig elengedhetetlen lesz, hogy a gyengébbnek gondolt válogatottak ellen magabiztosan hozzuk majd mérkőzéseinket, selejtezőinket, és a hasonló erőt képviselők ellen pedig akkor is tudjunk majd jól és eredményesen játszani, ha nekünk kell kezdeményeznünk.

Rekordok, de ezek a sikerek többet jelentenek a számoknál

Az a tény, hogy Aaron Ramsdale-nek, az Arsenal és az angol válogatott kapusának több lövéssel kellett szembenéznie Magyarország ellen, mint a mérkőzést megelőző válogatott fellépésein; vagy hogy az angolok legutóbb négy gólt hazai pályán 1953-ban kaptak (akkor is Magyarország ellen); valamint hogy először fordult elő történelmük folyamán, hogy úgy kaptak minimum négy találatot Angliában, hogy egyet sem rúgnak; magáért beszél. Ezeken túl is számos rekordot lehetne említeni, ami hűen jelzi: a magyar labdarúgó-válogatott maradandót alkotott egy olyan mérkőzéssel, amely fényes betűkkel kerül a magyar futball történelemkönyvébe. Ahogy Rossi fogalmazott mosolyogva, úgy érzi, hogy ezzel a mérkőzéssel sikerült nyomot hagynia a magyar futballban, és minél későbbi halála esetén talán megemlékeznek majd róla a magyar stadionok egy egyperces gyászszünettel.

Azonban Marco Rossi és csapata nemcsak az angolok elleni oda-vissza győzelemmel, hanem mind a négy mérkőzésen nyújtott produkciójával kiérdemelte a dicsérő szavakat. Nehéz lenne és nem is lenne szép bárkit kiemelni, hiszen minden szereplő erőn felüli perceire volt ahhoz szükség, hogy Németország, Olaszország és Anglia ellen eredményesek lehessünk, minden, a pályára lépett labdarúgón túl a kispadon helyet foglalókig. Nagy kíváncsisággal, de elvárások nélkül várhatjuk az őszi találkozókat, hiszen mi már jóllaktunk, sokkal többet kaptunk annál, mint amennyit bárki remélt vagy elképzelt volna.