Ancelotti szokatlan húzásán és Courtois emberfeletti formáján múlt a BL-döntő

Hiába a számtalan kidolgozott helyzet, a hatalmas statisztikai fölény, a Liverpool a harmadik idei döntőjében sem tudott gólt lőni a rendes játékidő alatt, így a Real Madrid nyerte a 2021-2022-es Bajnokok Ligája-kiírást, 14. BEK-/BL-serlegüket begyűjtve, ezzel pontosan kétszer annyi elsőséget könyvelhetnek el a legrangosabb európai kupasorozatban, mint az örökranglista második helyén álló AC Milan.

A Real Madrid 13 pontos előnnyel nyerte a spanyol bajnokságot, egyetlen korszakos ellenfele sem késztette nagy erőbedobásra Carlo Ancelotti csapatát ebben a szezonban, és mivel már a Spanyol Kupa negyeddöntőjében búcsúztak az Athletic Bilbao vendégeként, így nyugodtan készülhettek a számukra tét nélkül maradt utolsó hetekben a BL-döntőre. Ez a tartalékolás meglátszott az eredménysorukon, hiszen az Atlético Madrid elleni vereség után a Levantét még magabiztosan verő alakulat a Cadizzal és a Betisszel is döntetlent játszott az utolsó két játéknapon. A Liverpoolnak kicsit izgalmasabbra sikerült a végjáték, hiszen a Premier League-ben a végső győzelmet megszerző Manchester City az Aston Villa elleni találkozó 81. percében fordította meg a mérkőzést az utolsó fordulóban, tehát közel kilenc perc és a hosszabbítás ideje választotta el a Liverpoolt az újabb bajnoki címtől.

Óvatos kezdés, majd Thibaut Courtois hatalmas percei

A BL-döntők történetében lényegében egyedülálló módon komoly csúszással indult a mérkőzés, mert a liverpooli szurkolók jelentős része a stadionon kívül rekedt. A közel 35 perces várakozás miatt két bemelegítésre is szükségük volt a csapatoknak ahhoz, hogy az eltolt kezdésig üzemi hőmérsékleten tudják tartani magukat a játékosok. Bár sérülés egyik vezetőedző dolgát sem nehezítette, így a legerősebb összeállításban léphetett pályára mindkét csapat a párizsi Stade de France-ban, az angol csapatnál okozott némi riadalmat Thiago bemelegítésnél jelentkező fájdalma. Szerencséjükre a hosszas várakozás lehetőséget biztosított a kezelésre, és a spanyol játékos végül tudta vállalni a mérkőzést.

Ezek után óvatosan kezdett mindkét csapat. A Liverpoolnál volt többet a labda, de az első negyedóra pontatlansága csak meddő mezőnyfölényt hozott, valamint

meg is rajzolta a várható meccsképet: az angolok játsszák a szokásos sokmozgásos, vissza- és letámadós futballjukat, már a saját térfelén nyomást gyakorolva az ellenfélre, a Real Madridnak pedig tetszik ez a felállás,

a saját 16-os előtt meghúzva a vonalat, az elmúlt évek szakzsargonját idézve, beparkoltatva a buszt, a földön tartva a labdát, biztonságos védekezésből megkísérelve pár kontrát indítani, az sem baj, ha eljutunk Alisson kapujáig is alapon.

Az is hamar kirajzolódott, hogy mindezt a széleken, leginkább a támadásban sokat besegítő két szélsőhátvéd, Andy Robertson és Trent Alexander-Arnold által hagyott üres területeket bejátszva képzeli el Carlo Ancelotti, elsősorban a remek szezont futó, a pálya szinte minden pontján bevethető Federico Valverde és Vinícius Junior játékával.

Aztán a 16. percben elkezdődött a Thibaut Courtois-show.

Trent Alexander-Arnold középre passzát Mohamed Szalah húzta kapura, de a belga eszén nem tudott túljárni, a két perccel később érkező lövése sem okozott gondot neki, majd Sadio Mané is tesztelhette a Real Madrid kapusának képességeit, ekkor azonban óriási bravúrjához már a kapufát is segítségül kellett hívni, kifelé pattant a labda. Az egyre nagyobb fölény és angol próbálkozások tíz kísérletet és öt kaput eltaláló lövést eredményeztek a félidőig, és amikor már sokan azt hihették, hogy ezeket a mutatókat nézve dupla nullával megy a Real a pihenőre, jött a váratlan fordulat.

A Liverpool védelmében Ibrahima Konaté és a kapus Alisson nem értették meg egymást, ennek pedig az lett a vége, hogy gyorsan szolgálatba léphetett a videóbíró, hogy kiderítse, a labdát a kapuba továbbító Karim Benzema lesen volt-e. A brazil kapus kifutása miatt azon volt, így maradt a 0–0.

Hiába volt támadásban nagyobb fölényben a Liverpool, a Real Madrid játéka nyugalmat sugárzott, mintha mégis ők irányítanák a mérkőzést, türelmesen várva arra az egy pillanatra, amely a PSG, a Chelsea, vagy akár a Manchester City ellen is elérkezett. Ezek kihasználásában,

a mérkőzés menetének pillanatokon belüli megváltoztatásában pedig jelen pillanatban a Real Madrid a legjobb a világon.

Egy hiba, és eldőlt a mérkőzés

Erre az egyetlen megingásra és hibára pedig nem kellett sokat várni. A helyzeteket kialakító, de azokat rendre elpuskázó liverpooliak tovább feszítették a húrt. Az első félidőben hihetetlen munkát végző és a legtöbb labdavisszaszerzést jegyző Trent Alexander-Arnold még többet akart tenni a vezetés megszerzéséért, még többet segítette a támadásokat, igyekezete azonban legfontosabb dolgáról, a védekezésről vonta el egy másodpercre a figyelmét.

A spanyol csapat, mint oly sokszor az idei BL-kiírásban, megérezte a vérszagot, és azonnal el is kapta áldozatát. Andy Robertson ragadt feljebb egy támadásnál, Casemiro azonnal észrevette a mögötte tátongó űrt és a szabadon induló Federico Valverdét. Itt érdemes hozzátenni, mekkora húzás volt az ő játéka Carlo Ancelottitól, hiszen a legtöbbször a középpálya közepén játszó Valverdét jobbszélsőnek nevezte a Liverpool ellen – itt általában Marco Asensio vagy Rodrygo szokott játszani –, és tőle érkezett a mindent eldöntő gólpassz.

Az uruguayi játékost nem támadta meg Virgil van Dijk, tartotta a távolságot, próbálta felvenni a támadó mozgását, beengedve őt a 16-oson belülre. A feltűnően nagy távolság lehetőséget adott Valverdének arra, hogy élesen keresztbe lője a labdát a liverpooli 16-oson belülre, ami a Karim Benzema mozgását figyelő, a mögöttes területeket üresen hagyó Trent Alexander-Arnold mögé került. Itt teljesen szabadon érkezett Vinícius Junior, és a mérkőzés egyetlen madridi, kaput eltaláló lövését gólra váltotta.

A találat pedig még magabiztosabbá tette Luka Modrićékat. Újrakezdődtek a liverpooli rohamok, Jürgen Klopp Diogo Jotával, Naby Keïtával és Roberto Firminóval próbált új lendületet adni csapatának, de az volt az ember érzése – elsősorban a remekül helytálló madridi védekezést és Thibaut Courtois védéseit látva –, hogy ezen az estén képtelen lesz a hálóba találni ez a nagy támadópotenciál. Nem is tudott.

Thibaut Courtois történelmi tette

A jól működő rendszert Carlo Ancelotti először a 86. percben bontotta meg, a gólpasszt kiosztó Federico Valverde helyére egy fiatal francia, Eduardo Camavinga érkezett, majd pár percre még Dani Ceballos és az elődöntő hőse, Rodrygo is a pályára lépett.

Thibaut Courtois kilenc védést mutatott be szombat este, a statisztikai oldalak megléte óta senki sem produkált még ennyi védést Bajnokok Ligája-fináléban,

kérdés nem fért ahhoz, hogy kit válasszanak a szakemberek a mérkőzés legjobbjának. Ez korábban kapusként csak Oliver Kahnnak (2001) és Edwin van der Sarnak (2008) sikerült. Teljesítménye akkor is értékelendő, ha a Liverpool az idei három döntője alatt több mint öt és fél órán keresztül képtelen volt gólt, gólokat szerezni, pedig a ligakupadöntőben 10, az FA-kupa fináléjában 14, a Real Madrid elleni találkozón pedig 23 kísérletük is volt. Az összesen 6,14-es xG-mutatóra (ez a helyzetek minőségét, az abból származó gólok lehetőségét szemléltető statisztikai szám, minél magasabb, annál jobb) egyet sem rúgtak, tehát a helyzetek alapján várható minimum hat gól helyett két, számukra kedvező büntetőpárbaj és egy elvesztett BL-döntő került a történelemkönyvükbe.

Az idősebb edzői generáció sikerei

Négy napon belül nyert nemzetközi trófeát az idősebb edzői generáció két ikonikus alakja, az 59 éves José Mourinho (aki a Konferencia-ligát nyerte meg az AS Romával) és a 62 éves Carlo Ancelotti. Ezzel az olasz tréner lett az első a világon, akinek négyszer is sikerült elhódítania a legrangosabb európai kupát.

Kollégája, Jürgen Klopp csak két kupadöntőt veszített a legutóbbi nyolc fellépéséből, a hat sikert épp két, a Real Madrid ellen elveszített BL-döntő foglalja keretbe. Valamelyest enyhíthet a fájdalmán, hogy az új Bajnokok Ligája-éra (a korábbi BEK-et az 1992-1993-as szezon óta hívják így) döntőiben a Real Madrid eddig nyolc alkalommal szerepelt, de még senkinek nem sikerült legyőznie őket a döntőben.

Toni Kroos labdabiztonsága, Karim Benzema hatékonysága

Számos egyéni teljesítményt, mérföldkövet is ki kell emelni a döntő után. Toni Kroos passzhatékonysága az idei kiírásban 93,9 százalékos volt, amióta a Real Madrid színeiben pályára lép a Bajnokok Ligája küzdelmein, azóta sohasem esett ez a szám 92,9 százalék alá, ami bámulatos. Luka Modrićcsal és Casemiroval karöltve 15 trófeát nyertek már a 2015-2016-os szezon kezdete óta, amióta együtt játszanak. Játékuknak és a csapat szervezett védekezésének köszönhetően három angol topcsapatot is felülmúltak a PSG mellett ebben a kiírásban, tehát kérdés nem fér győzelmük jogosságához.

A győzelmükéhez, melyben elévülhetetlen érdemeket szerzett a sorozat gólkirálya, a 34 éves francia klasszis Karim Benzema, aki az idei szezonban 46 mérkőzésen 44 gólt szerzett és 15 gólpasszt is kiosztott, tette ezt úgy, hogy helyzeteinek minősége (az xG mutató) alapján csak 32 gólig kellett volna jutnia, és maximum 12 asszisztot jegyeznie. A hatalmas fordításokból, a madridiak idei csillogásából pedig egy fiatal brazil, Vinícius Junior is kivette a részét, a döntőben szerzett találata a 22. volt idén, a duplahúszas mutatójához pedig kiosztott mellé még húsz gólpasszt is.

Hiába Mohamed Szalah pazar támadómutatói, a tizenegy labdaérintés az ellenfél 16-osán belül, a kilenc lövés, a hat, kaput eltaláló kísérlet, a plusz két helyzetkialakítás, a gól és az általa is emlegetett revans elmaradt, a Liverpool egy hét leforgása alatt maradt le hajszálnyival az angol bajnoki címről és a BL-trófeáról is; egy apró lépcsőfok megtétele hiányzott csak ahhoz, hogy mindent megnyerjenek ebben az évben. Jürgen Klopp és csapata így is erőn felül teljesített ebben a szezonban, a pohár sokkal inkább félig tele van, mint félig üres.