Valter Attila az utolsó kanyarban kisodródott, de így is negyedik lett a Giro d'Italia 19. szakaszán

Egy viszonylag sík, de egyáltalán nem pihenős szakasz után a Giro mezőnye újra a hegyek között tekert, és Olaszországból egy rövid időre Szlovéniába is átruccant, ahol a Júlia-Alpok Kolovrat hegyét is megmászták a bringások, majd egy tíz kilométeres, kevésbé meredek emelkedő is várt rájuk a 178 kilométeres etap végén.

Ahogy azt már megszokhattuk idén, óriási tempóban indult a szakasz, nagyon sokan akartak belekerülni a szökésbe. Néhány akciót gyorsan szereltek is, de néhány kilométer után el tudott szakadni egy 12 fős csoport, amelyben ott tekert Valter Attila is. Húsz kilométeren át ment az üldözés, a főmezőny élén Fetter Erik is vitte a tempót, de a két csoport nem zárult össze az erőfeszítések ellenére sem. A boly hirtelen megtorpant, ezután pedig látványosan nőtt Valterék előnye, 35 kilométer megtétele után öt percük volt.

Az előny 55 kilométer alatt 11 percnyire nőtt, de ekkor már erősebb tempót kezdett menni a mezőny is. A Bora-Hansgrohe állt az élre, várható volt, hogy meg akarják dolgozni a rózsaszín trikót viselő Richard Carapazt, hogy a második helyen álló Jai Hindley előre léphessen.

A Bora faragott a különbségből, de 50 kilométerre még mindig maradt kilenc percük Valteréknek, egyre inkább érett a hazaérésük. A Kolovrat meredekén a szökevénycsoport szétszóródott, de Valter maradt az élen három másik bringással. Alessandro Tonelli (Bardiani), Mauro Schmid (Quick-Step) és a hegyi pontversenyben vezető Koen Bouwman (Jumbo-Visma) tartott vele.

A Kolovraton ez a négyes bukott át elsőként, de 35 kilométernél Andrea Vendrame (AG2R) utolérte Valteréket, és megpróbált elhúzni mellettük. A magyar bringásnak is kellett egy kis idő, míg visszadolgozta magát mögéje. A lejtős részen és a síkon együtt maradt ez az öt bringás. A célhoz egy körülbelül 7 kilométeres hosszú emelkedő vezetett, amelyet lassan, egymásra figyelve kezdtek meg. A főmezőny még mindig kilencpercnyire volt, nem kellett aggódniuk, hogy utolérik őket.

A nagy előny tudatában sokáig maradt a lassú tempó, óriási feszültségben teltek az utolsó kilométerek. Három kilométernél Bouwman indított először, majd Valter kínálta vissza egy akcióval ellenfeleit, de tőle is csak kóstolgatásnak tűnt a gyorsítás. Egy kilométer múlva Tonelli próbálkozott, majd megint Valter jött egy kontrával. Ezután folytatódott az idegek játéka, megint mindenki lelassított, és így gurultak el az utolsó kilométerig. Valter az utolsó, ötödik helyre sorolt be, onnan várta a hajrát.

Az utolsó 200 méteren Schmid indított az élről, Valter Bouwmanra tette a kereket. A magyar bringás a negyedik helyen volt, amikor előtte Schmid és Vendrame összeért. Valter a kisodródó Vendrame-t követte, így már nem tudott sprintelni az utolsó 70 méteren. Valter végül maradt a negyedik helyen. Bouwman nyert, Schmid lett a második, míg Tonelli a harmadik.

A Giro-rajt előtt a Groupama-FDJ bringása arról beszélt, hogy idén nem arra törekszik, hogy az összetettben jól szerepeljen, hanem inkább szakaszt szeretne nyerni. Erre eddig nem volt igazán esélye. Valter a Telexnek azt nyilatkozta a harmadik hét előtt, hogy nem a várakozásai szerint alakult az addigi teljesítménye. Úgy érezte, hogy túl sok stresszel járt a magyarországi rajt, és önmagára helyezett túl nagy nyomást, amelyet csak szépen lassan kezdett elengedni. A harmadik héten már jobb formát mutatott, szerdán is volt szökésben, csütörtökön pedig sokat dolgozott sprinter csapattársáért, Arnaud Démare-ért.

Valter a befutó után az Eurosportnak azt mondta: „Jók voltak a lábaim. Tudtam, hogy a riválisaim gyorsak, de bíztam a saját sprintemben.” Hozzátette: csapattársa, Clément Davy segítsége nélkül nem került volna a szökésbe, és így a szakaszgyőzelemért sem harcolhatott volna. Szerinte azért vált türelemjátékká a hajrá, mert nagyjából ugyanolyan erőben voltak, így minél tovább kivártak a döntéssel. Az utolsó kanyarról azt mondta, trükkös volt, ráadásul nem is a legtökéletesebben jelezték, de az is igaz, hogy nem ellenőrizte le duplán az etap utolsó métereit, mivel előzetesen nem számolt azzal, hogy ekkora harc lesz a győzelemért. „Túl nehéz volt a kanyar, nem tudom, miért volt szükség rá néhány méterrel a vége előtt” – idézte Valter nyilatkozatát az MTI.

Magyar bringások közül eddig csak Bodrogi László végzett első háromban háromhetesen, a 2002-es Tour de France egyik időfutamában lett harmadik, Lance Armstrong eredményeinek törlése után másodikra javították ezt az eredményt, majd a 2007-es Vuelta a Espanán elért negyedik helyét is egy doppingeset miatt javították harmadikra.

Valter eddigi legjobb szakaszeredménye egy hatodik hely volt, a tavalyi Giro negyedik etapján érte el, míg a legmagasabban jegyzett, World Tour-versenyek közül az idei Katalán-körversenyen elért második helye volt a legkiemelkedőbb.

A záróemelkedőn a favoritok többször támadták egymást, Hindley, Carapaz és Landa is megpróbált elszakadni az ellenfelektől, de senki nem tudta megrogyasztani a másikat. Végül a célba is azonos idővel érkeztek, így az utolsó két napra is nagyon szoros maradt a küzdelem az első helyért. Carapaznak továbbra is csak három másodperc előnye van Hindley-vel szemben.

Eredmények:
19. szakasz, Marano Lagunare-Santuario di Castelmonte, 178 km
1. Koen Bouwman (holland, Jumbo-Visma) 4:32:55 óra
2. Mauro Schmid (svájci, Quick-Step AlphaVinyl) azonos idő
3. Alessandro Tonelli (olasz, Bardiani-Fainzé) 3 másodperc hátrány
4. Valter Attila (magyar, Groupama-FDJ) 6 mp. h.

…87. Fetter Erik (Eolo-Kometa) 27:40 p. h.
…90. Peák Barnabás (Intermarché-Wanty-Gobert Matériaux) azonos idő

Összetett:
1. Richard Carapaz (ecuadori, Ineos-Grenadiers)
2. Jai Hindley (ausztrál, Bora-hansgrohe) 3 másodperc hátrány
3. Mikel Landa (spanyol, Bahrain-Victorius) 1:05 perc hátrány

…37. Valter Attila (magyar, Groupama-FDJ) + 2:00:23 óra hátrány
…79. Fetter Erik (magyar, Eolo-Kometa) + 3:40:44 ó. h.
…109. Peák Barnabás (magyar, Intermarché-Wanty-Gobert Matériaux) + 4:44:31 ó. h.