Egyszer használatos bajnokok uralják a műkorcsolyát, de a 15–17 éves sztárok alaposan meg is fizetnek ezért
2022. február 19. – 07:01
Már eddig is terítéken volt, hogy a felnőtt-műkorcsolyaversenyeken fel kéne emelni a korhatárt, de minderre csak ráerősített a 15 éves Kamila Valijeva doppingügye az olimpián. Ha 17-18 éves kor lesz a minimum az eddigi 15 helyett, a sportág élmezőnye is átrendeződhet, és újra olyan értékek kerülhetnek előtérbe, amelyeket most elhomályosítanak az egyre akrobatikusabb elemek.
Először nézzük a doppingügy felől, mi értelme lenne a változtatásoknak. A nemzetközi doppingszabályok – részben abból kiindulva, hogy egy gyerek magától miért doppingolna – védik a 16 évnél fiatalabb sportolókat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kisebb felelősséget tulajdonít nekik, így doppingvétség esetén is enyhébb ítéletekkel sújthatják őket, akár egy figyelmeztetéssel is megúszhatják évekre szóló eltiltás helyett. Jórészt Valijeva is ennek az elvnek köszönheti, hogy decemberi pozitív tesztje ellenére versenyezhetett az olimpián. Bár az még nem teljesen lefutott, hogy átveheti-e az érmeit, az ellenfelei így is jogosan akadtak ki, hogy miért nem zártak ki automatikusan egy doppingolót. Az életkor felemelésével ez a kiskapu máris bezáródna.
A korhatár emelését sportszakmai indokokkal is alá lehet támasztani. A műkorcsolya az elmúlt évtizedben ugróversennyé kezdett válni, előnybe kerültek azok a versenyzők, akik sok nehéz ugrást sűrítettek bele programjaikba, egyre nagyobb teret nyertek a triplák és négyfordulatosok. És kik tudnak leginkább ugrani a nőknél? A gyerekek.
Az alacsonyabb súlypont és a kisebb méret előnyös az ugrások és forgások megtanulásánál, a serdülés előtt álló gyerekek könnyebben elsajátítják az akrobatikus elemeket, főleg, ha komoly erőfejlesztést is kapnak.
Amint a lányok elkezdenek érni, a mell és a csípő változásaival a testük tömegközéppontja is eltolódik, ami a mozgástanulásban új feladatok elé állítja őket. Nem mindenkinek mennek ezután a sok pontot érő három-, esetleg négyfordulatos ugrások. A jelenlegi pontozási rendszer ezeket favorizálja, így akinek a szeme előtt a győzelem lebeg, ebbe az irányba indul el.
Az Egyesült Államokban is találni 1–15 éves élversenyzőket, de az oroszoknál mintha erre lenne kihegyezve az egész rendszer. A 2019-es országos bajnokság első három helyét olyan lányok foglalták el, akik nemzetközi szinten nem is indulhattak volna felnőttben. A világversenyek eredménylistáit böngészve is arra juthatunk, hogy a serdülők tarolnak. 2014-ben a 15 éves Julija Lipnyickaja olimpiai bajnok lett a csapatversenyben, négy év múlva egy másik 15 éves orosz, Alina Zagitova szerzett aranyérmet egyéniben, a második Jevgenyija Medvegyeva lett. 2018-ban már feltűnt Alekszandra Truszova is, aki a nők között először tudott bemutatni két négyfordulatos ugrást a kűrjében. Sokak szerencséjére, mert ekkor még csak 13 éves volt, így nem szólt bele a felnőttek versenyébe, ami a jelenlegi szabály szerint 15 éves kortól kezdődik. Az olimpián Truszova és Zagitova mellett 2021 világbajnoka, Anna Scserbakova a harmadik orosz, aki már szinte idősnek számít a maga 17 évével. Most Pekingben Scserbakova lett az olimpiai bajnok, Truszova második, Valijeva negyedik lett, jelezve, hogy sikeres program termelte ki őket.
Az említett korcsolyázókban közös, hogy mindannyian annak az Eteri Tutberidzének a tanítványai, akinek kíméletlen és eredménycentrikus módszereit már sokan megkérdőjelezték. A grúziai születésű, de korábban az Egyesült Államokban is élő Tutberidze
futószalagon szállítja a tinisztárokat, akik közül sokan pár év után el is tűnnek a süllyesztőben, még húszéves koruk előtt véget ér a karrierjük.
A korábban maga is korcsolyázó, de megjegyezhető sikereket nem elérő Tutberidze az elmúlt tíz évben lett megkerülhetetlen Oroszországban, sikerei miatt komoly pénzügyi támogatást is kap, és létesítménygondjai sincsenek a csapatának.
Tutberidzét kérlelhetetlennek, olykor kegyetlennek írják le, olyan sokat követel a sportolóitól. Aki hozzá kerül, annak szigorú napirendet kell követnie, a korcsolyázók állandó testsúlykontroll alatt állnak, ami egészen extrém helyzeteket is hozhat. Zagitova például a 2018-as olimpia alig evett valamit, nem is ivott vizet, csak öblögetett vele, mielőtt kiköpte, hogy minél könnyebb maradhasson. A 19 évesen visszavonuló Lipnyickaja anorexiás zavarokról számolt be. Az edzésmunkában is a legmesszebbre megy, olykor akár napi 10-12 órát is megkövetel, és nagyon nehéz elemekre is ráveszi a fiatal tanítványait.
„Egyesek azt mondják, hogy Tutberidze egy szörnyű edző, és egy zsarnok. Nos, igen, elég kemény az edzéseken, de úgy gondolom, hogy ez így van rendjén. Én is hasonló módszereket alkalmazok” – védte meg kollégáját a szintén orosz Viktor Adenov.
A profi sportolói lét és az ugrások nem múlnak el nyomtalanul. A még fejlődésben lévő lányok ízületei súlyosan megsínylik ezt, néhány év alatt komoly sérüléseket szednek össze. Medvegyeva, aki négy éve csonttöréssel versenyzett az olimpián, 22 évesen hagyta abba a korcsolyázást, krónikus hát- és lábsérülései miatt. Fájdalom nélkül azóta is csak egy irányba tud fordulni. A már említett Lipnyickajának a térde ment szét, Zagitova 2019 decemberében jelentett be, hogy szünetet tart, mert nehezen viselte, hogy a még nála is fiatalabb korcsolyázók megverik a négyfordulatosokkal. Azóta nem is indult hagyományos versenyen az olimpiai bajnok. Egy új feltörekvő sztár, Darja Uszacseva a novemberi japán Grand Prix-t kerekesszékben hagyta el, akkora fájdalmakat okozott neki a fáradásos csípőtörése. Szakértők szerint a növekvésben lévő csont már nem tudta elviselni az edzésterhelésből eredő traumákat.
A sportág legendája, a német Katarina Witt nem véletlenül nevezte egyszer használatos társadalomnak Tutberidze rendszerét. Hiába ér valaki a csúcsra, nem sok esélye van ott is maradni hosszú távon, de ez az edzőt és csapatát nem nagyon érinti meg, hiszen mindig újabb tehetségek kerülnek a kezeik közé. Hogy az orosz edző metódusa működik, azt senki nem vonja kétségbe, és a sokszor mérgező viszony ellenére visszatérnek hozzá az egykor elmenekült tanítványok. Truszova, Aljona Kotornaja és Medvegyeva is így döntött.
„Eteri okosan közelítette meg a dolgot: ő találta meg elsőként azt a módszert, amellyel meg lehet tanítani a négyfordulatos ugrásokat lányoknak. A módszer működik, de csak 17 éves korig. Mit csináljanak utána a korcsolyázók?” – mondta Benoit Richaud koreográfus.
Több szakember úgy véli, hogy az életkor felemelésével rengeteg lelki és fizikai tehertől szabadulhatnának meg a kora tizenévesek, hiszen ha nem versenyezhetnek fiatalon a legnagyobb címekért és az azzal együtt járó pénzért, felesleges nyüstölniük magukat. „Ha megemelik a korhatárt, arra lennénk motiválva, hogy hosszabb távra neveljünk korcsolyázókat. Arra lennél kényszerítve, hogy olyan technikai elemekben gondolkozz, amelyet egész felnőtt karriered során meg tudsz mutatni” – mondta Alexia Paganini svájci műkorcsolyázó.
„Azt akarjuk, hogy ezek a sportolók lehetőséget kapjanak arra, hogy ez egy szakma legyen, ne pedig egy egyéves projekt. Ha lenne egy korhatár, azt hiszem, elősegítené a hosszú távú gondolkodást, és ha valaki 25 éves lenne, az nem lenne sokkoló egy olimpián” – idézte az AP Mariah Bellt, aki 25 évével a legidősebb amerikai országos bajnok az elmúlt közel egy évszázadban.
A 15-16 évesek kényszeres szerepeltetése a pontozási rendszer átalakításával is visszaszorulhatna. Mint említettük, a mostani pontozásban a nehéz technikai elemek felé billen a mérleg nyelve: megesik, hogy egy rontott tripla ugrás jobban fizet, mint egy sikeres dupla. Így pont a műkorcsolya művészisége szorulhat háttérbe. De más ötletek is felmerültek már. Ha meghatároznák, melyek a bemutatható elemek, még egyéni becsvágyból sem vállalna be senki egészségre veszélyes ugrásokat a versenyeken. Az amerikai edző, David Arutyunyan azt is felvetette, hogy az idősebbek (most a huszon-párévesek számítanak ide) pluszpontokat kapjanak a koruk miatt. Arutyunyan szerint a korcsolyát kedvelők között is nagyon sokan vannak, akik nem az akrobatikára, hanem nőies, érett előadásokra kíváncsiak. Szerinte ennek kiváló képviselője az orosz Jelizaveta Tuktamiseva, míg mások Katarina Wittet szokták felhozni példaként, aki előadásmódjával lett sokak számára emlékezetes, miközben 1984-ben és 1988-ban is olimpiai aranyat nyert.
