A magyar futballválogatott és a selejtezők – sikerült-e valóban előrébb lépni?

Esős, hűvös őszi nap volt szeptember hatodika, mégsem lehetett üres széket találni a szebb időket is megélt Népstadion szektoraiban. A hatalmas érdeklődés az abban évben még veretlen, a világranglistán a 43. helyig jutó és játékával, fiatalos lendületével újra bizakodásra okot adó, újjáformálódó magyar válogatottnak, valamint a hazánkba érkező portugál világsztároknak, Jorge Costanak, Rui Costanak, Joao Pintonak és nem utolsó sorban a Barcelonával bajnoki címet szerző Luis Figonak szólt. Az Eb-selejtezős meccs első félidejének derekán Horváth Ferenc talált be a vizes talajon a Barcelona kapusának, Vitor Baianak. A magyar csapat azonban nem bírta a hatalmas nyomást és a második félidőben meg kellett hajolnia Portugália nagyobb játéktudása előtt. Először Ricardo Sá Pinto egyenlített, majd az utolsó tizenöt percre kanyarodva megszerezte csapata második gólját is. A találkozó utolsó perceiben egy szerencsétlen szabadrúgás végképp megpecsételte Bicskei Bertalan csapatának a sorsát, 1-3 lett a vége, és visszahozta az elrugaszkodott szurkolókat a realitás talajára.

Az elmaradt bravúr után következett egy sima győzelem Azerbajdzsán ellen idegenben, majd egy emlékezetes döntetlen a kilencvenes években három világbajnokságot és egy Európa-bajnokságot is megjárt román válogatott ellen. Az 1998-as év hat győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel ért véget, elégedetten volt minden szakember és játékos a decemberi évbúcsúztatón. A tavaszi folytatásban egy győzelem, egy döntetlen és egy újabb vereség következett a sorban, így a hatodik selejtezőmérkőzés után 8 ponttal és 11:6-os gólkülönbséggel álltunk a 7. csoportban.

Mi változott?

Azon túl, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség, az UEFA 2016-tól nyolc csapattal bővítette a résztvevők számát, valamint a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA 15-ről 13-ra csökkentetett az Európából a vb-re kvalifikálni tudó országok számát, nem sok. Legalábbis szakmailag, eredményesség oldaláról, Magyarország számára nem sok. Válogatottunk egyszer csoportharmadikként, egyszer a negyedik helyről ki tudott jutni az Eb-re, világbajnokságon azonban 1986 óta nem szerepelt. Nem is kell a kilencvenes évekig visszakanyarodnunk, hogy észrevegyük, ugyanabban a kopott bakancsban próbáljuk megmászni a Mount Everestet közel húsz esztendeje.

A 2022-es katari világbajnokság selejtezőcsoportjában hat forduló után 10 ponttal áll a magyar válogatott, 12:10-es gólkülönbséggel, a két gyengébbnek titulált ellen begyűjtöttük a lehetséges kilenc pontot, míg a velünk egy szinten vagy magasabban rangsorolt csapatot viszont nem sikerült még legyőznünk. Ha visszalapozunk futballunk történetében pár oldalt, és megnézzük a paripa, pajzs, fegyver rendelkezésre állása óta eltelt időszak kvalifikációs szerepléseit hat meccs után, akkor hiába a mellényzsebben megbújó okuláré, az asztal sarkán pihenő lupe, túl nagy eltérést nem fogunk tapasztalni.

Az eredményeken túl támpontot adhat még esetleg számokat kedvelőknek az aktuális világranglista helyezés, mely szerint Magyarország, három helyet rontva eddigi pozícióján jelenleg a 40. a rangsorban. A fent vizsgált selejtezősorozatok hasonló időszakának helyezéseit bújva sem mondhatjuk azt, hogy nagy lenne a kilengés. A magyar válogatott, évtizedek óta a 30. és a 60. hely között billeg, egy-egy minimális kiszúrással lefelé, illetve felfelé a FIFA-nál. 2019 októberében az 50., 2017 októberében az 53., 2015 őszén a 33., 2013-ban a 43. helyen és 2011-ben a 36. pozícióban várta a válogatott a soron következő mérkőzéseket.

Irányítani kell a játékot

A katari világbajnokságra kijutás az európai csapatok limitált száma, a kijutás feltételei és a csoportellenfelek ismeretében sohasem volt egy reális célkitűzés, akkor sem, ha természetesen teljesítőképességének határáig vagy azon túl is minden követ megmozgat szakvezető, játékos és szurkoló a saját területén. Ahhoz azonban, hogy Marco Rossi és csapata színesebbre fesse az idei sorozatról készülő összképet már bravúrra, meglepetésre lesz szükség. Albánia jelenlegi, a világranglistán három helyet javító, a győzelmek hatására önbizalommal teli, huszonhat fős keretében huszonöt légiós szerepel, tizenkét labdarúgó játszik a top 5-bajnokság valamely csapatában. Gareth Southgate angol válogatottjánál pedig az a legnagyobb kérdés, az okozhatja a legnagyobb fejtörést, hogy miképpen rotálja játékosait, állítsa össze kezdőcsapatát a következő két mérkőzésre, de abban biztosak lehetünk, hogy az erősebbnek gondolt csapat nem a szombati, Andorra elleni mérkőzésen fog pályára lépni. Angliának pedig kifejezetten fontos, hogy a következő két játéknapon bebiztosítsa továbbjutását, hiszen a bajnokságokban, a hazai és nemzetközi kupákban, valamint válogatott szinten is csapágyasra járatott játékosainak jól jöhet egy kis lazítás, a minél előbb kiharcolt stresszmentes időszak. Ráadásul mindezt hazai környezetben, a Wembleyben, a futballjukra egyszer már nagy csapást mért ellenféllel szemben tehetik meg.

A magyar válogatott helyzetét az sem egyszerűsíti, hogy egyszemélyes csatársora, vezére és csapatkapitánya Szalai Ádám sem tarthat a kerettel, valamint Willi Orban, aki kihagyta a Lipcse Bochum elleni legutóbbi bajnokiját, csak csütörtökön csatlakozhatott a többiekhez betegsége után, így nagy kérdés az ő fizikai állapota. Nem utolsó sorban ezúttal nem élvezhetik Gulácsiék azt a hatalmas plusz erőt, melyet a Puskás Aréna telt házas közönsége biztosított eddig a számukra, hiszen a FIFA döntése értelmében zárt kapuk mögött kell fogadni Albániát.

A rossz előjelek eredményezhetnek egy jó előadást, ehhez viszont bátrabbnak kell lenni, mint az utóbbi időben, irányítani kell tudni a játékot, hiszen a magyar válogatott a legutóbbi hat mérkőzéséből csak egyet nyert meg, ráadásul ezeken a találkozókon csak egyszer, Andorra ellen vette magához a kezdeményezést, ezen az egy összecsapáson jutott csak tíz kísérlet fölé támadásban. Albánia viszont eddigi hat világbajnoki-selejtezőjéből négyszer gólt sem kapott, így nem tűnik egyszerűnek a feladat. A reményvesztettek megnyeréséhez és a statisztikusok fiókjából előkerülő számológépek portalanításához azonban félre kell tenni problémát, formagrafikont, statisztikát, ranglista helyezést és kishitűséget, egyszerűen csak merni kell és bátornak lenni, bátornak és viharvertnek. Legtöbbször ez is elég egy kis tűz és szimpátia csiholásához.