A magyar futballszurkolók többsége elfogadná, ha egy válogatott játékos coming outolna

A melegellenessé eltérített pedofiltörvény elfogadása és az annak nyomán bejelentett népszavazás miatt sorra születnek a különböző közvélemény-kutatások, amelyek azt monitorozzák, hogy a magyarok mennyire elfogadók a melegekkel szemben. A Telex számára készített reprezentatív kutatásában az IDEA Intézet egy másfajta szempontból vizsgálta a kérdést: azt nézték meg, hogy általában a magyar társadalom és azon belül is a futballszurkolók hogyan állnak a homoszexualitáshoz és az LMBTQ-jogokhoz a futball kontextusában.

Az Európa-bajnokság miatt különösen aktuális a téma, főleg, hogy a magyar válogatottnak azért kell majd két meccset zárt kapuk mögött lejátszania, mert a szurkolók egy része homofób rigmusokat skandált az Eb-meccseken. De említhetnénk Gulácsi Péter kiállását a szivárványcsaládok mellett, amiért sok szurkoló megorrolt az RB Leipzig és a válogatott kapusára, és még Orbán Viktor nemtetszését is kiváltotta.

Sportra hangolt szavazótábor a Fideszé

A kétezer fős adatfelvételben 18 százalék mondta azt, hogy nagyon vagy meglehetősen gyakran néz futballmeccseket a tévében vagy akár élőben, a stadionban. (31 százalék válaszolta, hogy soha nem néz meccseket.) Fontos megjegyezni, hogy ez a csoport nem azonos azokkal, akiket tipikusan futballszurkolókként vagy ultrákként szoktak azonosítani az emberek. Lehetnek köztük olyanok is, akik tagjai az Európa-bajnokság alatt híressé váló Carpathian Brigade-nek, de lehetnek akár újlipótvárosi DK-s Liverpool-rajongók is, mondta Böcskei Balázs politikai elemző, az IDEA Intézet kutatási igazgatója, korábbi NB I.-es és NB II.-es játékvezető. (Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban futballszurkolóként vagy futballrajongóként fogunk rájuk hivatkozni.)

Pártszimpátia alapján is megnézték, mennyire követik a focit az emberek. A Fidesz–KDNP-szavazók 32 százaléka néz nagyon vagy meglehetősen gyakran meccseket (tehát az átlaghoz képest majdnem kétszer nagyobb arányban). Az ellenzékieknél ez csak 13 százalékra volt igaz, 47 százalékuk mondta azt, hogy soha nem néz focit, a másik oldalon minden ötödik szavazó válaszolt ugyanígy. (A Mi Hazánk szavazói nincsenek benne az ellenzéki szavazókban.)

Böcskei Balázs szerint nem meglepő, hogy a kormánypártok szimpatizánsai között ennyire népszerű a foci, a kormány politikájának fontos, központi eleme a sport, elég csak a stadionépítésekre és a sportnak juttatott állami támogatásokra gondolni, ezért a Fidesz szavazótábora egy eleve „sportra hangolt” tábor. A politikai hovatartozás tehát nagyban befolyásolja, hogyan viszonyulnak a sporthoz a szavazók: az ellenzéki szavazók egy része a sokat kritizált stadionépítések miatt fordulhatott el a futballtól, emiatt nem is követi az eseményeket, de akár dacból is azt válaszolja, hogy nem nézi a meccseket. Ahogy majd látni fogjuk, a pártszimpátia más kérdésekben is alapjaiban határozza meg, hogy az emberek mit gondolnak az adott témáról.

Minél jobban szereti valaki a focit, annál elfogadóbb

A közvélemény-kutatás legérdekesebb kérdése az volt, hogy

elfogadná-e, ha a kedvenc csapata vagy a nemzeti válogatott egy vagy több játékosa valamely szexuális kisebbséghez tartozna?

Erre az összes megkérdezett 49 százaléka válaszolt igennel, és 31 százalék mutatkozott elutasítónak, az „inkább igen” és az „inkább nem típusú” válaszokkal együtt 59-41 volt az arány. Böcskei szerint ez a 41 százalék még mindig magasnak számít. Azért tették fel ezt a kérdés azoknak is, akik bevallásuk szerint csak ritkán vagy soha nem néznek focit, mert az elmúlt hónapokban politikai kérdéssé vált a homoszexualitás idehaza is. „Azoknak is van véleményük, akik nem tudják, milyen taktikai felállásban játszott a német válogatott, viszont pontosan tisztában vannak vele, hogy Manuel Neuer szivárványos karszalagban védett a magyarok ellen.”

Akik rendszeresen néznek meccseket, azok a kutatás alapján toleránsabbak az átlagnál: 61 százalékuk fogadná el, ha valamelyik magyar játékos coming outolna, és csak 12 százalékuk lenne elutasító. Ennek egyszerű lehet a magyarázata: többször találkoznak valamilyen etnikai, vallási vagy szexuális kisebbség tartozó játékossal, emiatt elfogadóbbak lehetnek velük szemben. „Úgy állnak ehhez, hogy mindegy, hogy milyen a játékosok bőrszíne vagy nemi identitása, csak nyerjen a csapatuk.”

A fideszesek pont ellenkezőleg állnak a kérdéshez, mint a futballrajongók, csak 39 százalékuk fogadná el, ha egy válogatott focistáról kiderülne, hogy meleg, 23 százalék tartaná elfogadhatatlannak azt. Böcskei szerint ez a 23 százalék meglepően magas érték ahhoz képest, hogy a kormány évek óta teljes mellszélességgel kiáll a válogatott mellett, és sulykolja a szerethető csapat képét. Az ellenzékiek között viszont elsöprő többségben vannak, akik elfogadóak lennének (77 százalék), csak egy 10 százalékos kisebbség gondolkodik másképp. Az IDEA Intézet elemzője azt mondta: hogy ki mennyire elfogadó, független attól, hogy van-e nyíltan meleg focista idehaza, a politika tulajdonképpen erőteljesen megmondja, hogy mit kell gondolnia erről.

A melegek jogaiért való kampányolást már kevésbé támogatják

Hasonlóan éles volt a két tábor közti véleménykülönbség abban a kérdésben, hogy a szövetségeknek (UEFA, FIFA) figyelembe kellene-e venniük az LMBTQ-jogok érvényesülését, amikor arról döntenek, hogy melyik ország rendezhessen fontos nemzetközi tornát. Csupán a Fidesz-szavazók 5 százaléka gondolja úgy, hogy így kéne eljárniuk a szövetségeknek, 80 százalék utasította el ezt, míg az ellenzékiek körében 55-25 volt ez az arány. Az összes megkérdezettnél sokkal kiegyenlítettebben alakultak az arányok: 30 százalék támogatná, 46 százalék ellenezné az elképzelést, a válaszadók közel negyede pedig nem tudott véleményt alkotni.

Érdekes módon a futballt szeretők is hasonlóan vélekednek (33-55 százalék), pedig az alapján, hogy toleránsabbak az átlagnál, azt várhatnánk, hogy ebben a kérdésben is nyitottabbak. Böcskei Balázs szerint ebből az látszik, hogy ha politikai kontextusban merül fel az LMBTQ-jogok kérdése, akkor a futballrajongók is konzervatívabb álláspontot képviselnek.

Ezt támasztja alá, hogy még ők sem értenek egyet azzal, hogy a futballkluboknak, válogatottaknak aktívan részt kellene venniük a homofóbia elleni kampányokban: 48 százalékuk válaszolt nemmel erre a kérdésre, és csak 19 százalékuk szerint van felelőssége a csapatoknak is. Az összes megkérdezettnél nagyon hasonló számok jöttek ki.

A magyarok tehát magánéletükben elfogadók a melegekkel szemben, viszont ha a melegek jogaiért való kiállásról van szó, akkor sokkal tartózkodóbbak.

A Fidesz-szavazók 73 százaléka utasítja el az olyan típusú kampányolást, mint ami a Premier League-ben például évek óta megszokott már. Az ellenzékiek körében sincs egyértelmű támogatottsága a dolognak, csak 30 százalékuk tartaná helyesnek a csapatok kiállását, 23 százalékuk pedig elutasítaná azt. Tehát eléggé megosztottak a kérdésben, ami betudható annak, hogy a szavazók közül sokan gondolkodnak úgy, hogy a sportban nincs helye politikának, amit a kormány is előszeretettel hangoztatott az Eb alatt, mondta Böcskei Balázs. (Ami nem gátolta meg a fideszes politikusokat abban, hogy a magyar válogatott helytállását is az ellenzék ekézésére használják fel.)

Mindez azért érdekes, mert a 2022-es világbajnokságot Katarban rendezik, amely ország nem éppen a melegek elfogadásáról híres. Más sportágakban is felmerült, hogy szabad-e olyan helyekre vinni nagyszabású sporteseményeket, ahol nem tartják tiszteletben az LMBTQ-emberek jogait. Shelley Holroyd egykori brit gerelyhajító nemrég arról beszélt aBBC-nek, hogy ha még aktív sportoló lenne, nem biztos, hogy elindulna a 2023-as budapesti atlétikai vb-n, pontosan a melegek ellen hozott magyar törvények miatt. A nyugati társadalmakban is egyre nagyobb az igény, hogy a sportszövetségek ne csak a szavak szintjén álljanak ki a szexuális kisebbségek mellett, és a szponzori szempontokon túl vegyék figyelembe az emberi jogokat is, amikor a rendezésről döntenek, magyarázta Böcskei Balázs. Idézett egy korábbi, futballszurkolók körében végzett nemzetközi kutatást, amely szerint a brit szurkolók 66 százaléka, az amerikaiak és a németek 55, a hollandok 57 százaléka szerint szükséges mérlegelni egy-egy tornarendezés odaítélésénél az LMBTQ-jogok érvényesülését az adott országban.

Egy ellenzéki inkább látja homofóbnak a szurkolókat

Az utolsó kérdésben arra kérdeztek rá, hogy tapasztaltak-e homofób szurkolói megnyilvánulásokat hazai futballmeccseken. A fideszesek 67 százaléka mondta azt, hogy sosem hallott-látott ilyesmit a magyar stadionokban, csak 6 százalékuknak volt ezzel ellentétes élménye. Az ellenzéki szavazóknál fordítva alakultak az arányok (51-18 százalék), ami megint csak a magyar közélet polarizáltságát mutatja: az ellenzéki szavazók hajlamosak adottnak venni, hogy a magyar szurkolók jó része rasszista, homofób, míg a kormánypárti szimpatizánsok inkább letagadják, relativizálják, hogy valaha is találkoztak ilyesmivel, mondta Böcskei Balázs.

Az igazság valahol a két véglet között lehet, és ezt a futballszurkolók válaszai testesítik meg, hiszen ők követik leginkább a futballt: 32 százalék válaszolta azt, hogy tapasztalt már homofóbiát a meccseken, 31 százalék csak elszórtan vagy legfeljebb egy alkalommal, és 37 százalék sosem találkozott a jelenséggel.

Az MLSZ általában huhogás vagy cigányozás miatt szokta megbüntetni a hazai klubokat, arra még nem volt példa, hogy homofób megnyilvánulásokat szankcionáljon a szövetség. Válogatott meccseken más a helyzet, ott már korábban is volt probléma ebből: a 2016-os Eb-n és a 2017-es világbajnoki selejtezőn is a „Cristiano homosexual” rigmussal találták meg a portugál klasszist, meg is büntették érte az MLSZ-t. Az idei Eb-ig talán nem is volt annyira előtérben, hogy a románozás mellett a buzizás sem fér már bele a lelátókon: Csányi Sándor elnök néhány éve még simán elmondta, hogy a buzi MLSZ mehet, csak ne legyenek rasszisták a szurkolók.

Az IDEA Intézet a kutatás adatait 2021. július 22. – augusztus 1. között vette fel. A vizsgálat végeredménye reprezentatív az ország felnőtt népességére nem, életkor és régió tekintetében. A 2000 fős minta hibahatára az alapmegoszlások esetében legfeljebb ±2,2 százalékpont. A teljes magyar weben és a közösségi médiában történő adatfelvétel lekérdező szoftverrel, önkitöltős online kérdőíven keresztül (CAWI) történt. Súlyozás során a különböző internet- és Facebook felhasználási szokások kontrollálásra kerülnek, kiegészítve ezzel a reprezentativitást biztosító súlyozási eljárásokat. Ennek során figyelembe veszik, hogy a válaszadók mennyi időt töltenek és mennyire aktívak a közösségi médiában, illetve, hogy a különböző társadalmi csoportok milyen arányban, aktivitással használják a közösségi médiát.