A veretlenségi sorozat folytatódott, de valami azért hiányzott a válogatott játékából

1975. október 15-én Várady Béla 52. percben szerzett gólja indította el azt az egyéves sorozatot, mely 1976. október 13-án, egy Ausztria elleni 4-2-es győzelemmel ért véget. Nyilasi Tibor és Kereki Zoltán is két-két találatot jegyzett. 363 nap alatt tizenkétszer lépett pályára a magyar labdarúgó válogatott, de senki nem győzte le. 2000-ben megismétlődött a sorozat, a márciusi Lengyelország elleni gólnélküli mérkőzés után több mint egy éven át, a Finnországgal elleni 0-0-ig tartott Bicskei Bertalan válogatottjának sorozata.

A kétszámjegyű szériát azóta egyetlen keret sem közelítette meg. Marco Rossi csapata, a tavalyi, Oroszországtól elszenvedett vereség óta nem kapott ki, és az olasz edző 1,75-ös pont per mérkőzés átlagánál az elmúlt 50 évben csak Mezey György és Dárdai Pál produkált jobb mutatót szövetségi kapitányként.

Szoboszlai és Kalmár pótlása nem lesz olyan egyszerű

Az ausztriai edzőtáborból visszatérő magyar válogatott pénteken felkészülési mérkőzésen fogadta a világranglista 97. helyén álló ciprusiakat. A tavalyi nyolc meccsén 6 vereséget is bezsebelő vendégek kezdték jobban a mérkőzést: a 3-4-3-as felállásból jól lépett ki a három támadó a labdát járatni, földön kihozni próbáló magyar védősorra és többször hibára is késztették őket.

A magyar 3-5-2-es felállást már megszokhattuk, az óvatosabb kezdeményezőkészséget, az ellenfél térfelén elfogyó ötleteket viszont nem.

Az borítékolható volt, hogy a sérüléséig remek idényt futó Kalmár Zsolt és a váratlan megoldásairól, sorsdöntő góljairól megismert Szoboszlai Dominik hiányában nem lesz olyan kreatív a középpálya, de Ciprus ellen azért volt némi remény a csapatot követőkben. A védelem stabil volt, a középen játszók jól szűrtek, nem adva esélyt a vendégek támadásaira, közülük Kleinheisler László támadásban is próbálta hozzátenni az elvártakat. Lovrencsics Gergő, akitől elsősorban a védőfeladatok ellátását várják a szurkolók, sokat nem tudta segíteni a támadásokat, párszor technikai hiba is megakadályozta a jobboldal hatékonyabb szerepvállalását.

A másik szél aktívabbnak bizonyult az építkezésben. Varga Kevin gyorsasága már a gól előtt is többször veszélyt jelenthetett volna, de Kleinheisler remek labdája, majd a török bajnokságban idén négy gólt szerző szélsőnek a középre gurítása után megszereztük a vezetést. Az első, és mint utólag kiderült az egyetlen akciónkból, kaput eltaláló lövésünkből. A visszatett labdát Holender nem találta el, el is csúszott, így kerülhetett a támadást követő védekező középpályás, Schafer András elé, aki középről, belsővel nem is hibázott.

A félidőben cserélt a magyar csapat, mégis a ciprusiak kezdték ismét jobban. A Gulácsi helyett pályára lépő Dibusz Dénesnek hamar meg kellett mutatni, hogy jól bemelegített a szünetben, azonnal két kellemetlen lövés érkezett a kapujára. Az ugyancsak az első félidő után pályára lépő Loic Nego viszont felpezsdítette a jobb oldalunkat is, két-három villámgyors beindulása munkára késztette a ciprusi védelmet. A helyzetek, szép támadások azonban tovább várattak magukra. Újabb cserék következtek, az izgalmakat viszont ismét a DAC középpályása, Schafer András szolgáltatta. Egy jó labdamegtartás, majd egy szerencsésebb csel után túljutott emberén, a következő lábon viszont már fennakadt, és büntetőt kapott a magyar válogatott. A tizenegyeshez a csereként beállt és a kapitányi karszalagot magára húzó Nemanja Nikolics állt oda, félmagas lövését azonban könnyedén védte a jó irányba elmozduló ciprusi kapus.

Tizenegy kísérlet, két kaput eltaláló lövés (melyből az egyik a büntető volt) egy nem túl acélos ellenféllel szemben nem a legjobb statisztika támadásban.

Az újabb vereség és kapott gól nélküli mérkőzés viszont dicsérendő, külön öröm, hogy a kisebb csapatok ellen is kivétel nélkül le tudja már hozni a mérkőzéseit a válogatott. Akkor is, ha nem játszik olyan jól.

Nekünk kellett volna diktálni

A felkészülést, a kerettagok felmérését, formájának ellenőrzését kiválóan szolgálta ez a meccs, de nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy kijelentsük, csoportellenfeleinkkel szemben teljesen más játékra lesz majd szükségünk. Itt labdát birtokoltunk, nekünk kellett volna kezdeményeznünk, diktálnunk a tempót és rontásra kényszeríteni az ellenfelet, a budapesti és müncheni Eb-mérkőzéseken pedig mi leszünk azok, akiknek hiba nélkül, maximális koncentrációval kell majd viselni a ránk nehezedő hatalmas nyomást.

Kedden, 20 órától a a ciprusiaknál jóval erősebb Írország látogat a Szusza Ferenc Stadionba. A felkészülés utolsó állomásán már játszhat Szalai Ádám, Sallai Roland, Gazdag Dániel és valószínűleg az a csapat, mely jobban fog hasonlítani az Európa-bajnokságon pályára lépő tizenegyhez. Tétmérkőzésen nem nyertek még idén az írek, hazai pályán ráadásul Luxemburgtól is kikaptak, de a tavalyi év sem vonul be sikersztoriként a történelmükbe, mert nyolc mérkőzésen négy döntetlen mellett négyszer kikaptak és a 47. helyig csúsztak vissza a világranglistán.

1975-ben és 2000-ben 12 mérkőzésen keresztül sikerült megőrizni veretlenségünket. ehhez most nem szabadna kikapnunk Írország és Portugália ellen sem. Nagy dolgok pedig csak akkor születtek, ha bátrak voltak, akik mertek, százszor is bátrabbak, mint péntek este.

A magyar válogatott következő mérkőzései:

• Június 8.: Magyarország-Írország (barátságos mérkőzés)
• Június 15.: Magyarország-Portugália (Európa-bajnokság)
• Június 19.: Magyarország-Franciaország (Európa-bajnokság)
• Június 23.: Magyarország-Németország (Európa-bajnokság)