A kenyai Eliud Kipchoge nyerte az enschedei repülőtéren rendezett maratont, amin a meghívott elit versenyzők az olimpiai szintért küzdöttek. Kipchoge az idei év legjobb időeredményével, 2:04:30-cal nyerte meg a 42,2 kilométert, és megmutatta, hogy tavaly októberi veresége csak egy botlás volt.
Eliud Kipchoge érinthetetlennek tűnt a maratonfutásban, a kenyait hét éven át nem tudták legyőzni a távon, ahol elindult, nyert, pályacsúcsokat futott, 2018-ban 2:01:39-re javította a világrekordot, majd egy évvel később első emberként két órán belül futotta le a maratont egy kísérlet keretében. Szinte félelmetes volt, ahogyan hét éven át uralta a versenyeit, sosem volt rossz napja, pedig a maraton elég kiszámíthatatlan tud lenni, a legnagyobbak is megborulnak, gyomorpanasz, görcs, egy elrontott frissítés is mindent tönkre tud lenni.
2020 októberében aztán őt is elérte a végzet, és óriási meglepetésre a London Maratonon csak a nyolcadik lett, és az ő szintjén gyengének mondható eredménnyel, 2:06:49-cel ért célba. Akkor úgy vélte, hogy beduguló füle okozta a vesztét. A futás iránt érdeklődőket azóta is foglalkoztatta a kérdés, hogy vajon ez tényleg csak egyszeri botlás volt, vagy egészen egyszerűen leáldozóban van a 36 éves futó karrierje. Erre a kérdésre nyilván csak egy újabb verseny adhatta meg a választ, de az elég bizonytalan volt, hogy hol tudja magát újra megmutatni az olimpiai bajnoki címvédésre készülő Kipchoge.
A koronavírus-járvány 2021-ben is betett a maratonoknak, a hagyományos nagy tavaszi versenyek közül sem a tokióit, sem a bostonit, sem a londonit nem rendezték meg, és kisebb maratonokat sem volt olyan könnyű találni, miközben egy csomó elit futó még azért küzd, hogy olimpiai szintű időeredményt érjen el. Az egyik mentőötlet az volt, hogy egy szűk körnek, ez nagyjából száz futót jelent, április 11-én Hamburgban rendeznek egy szintteljesítésre alkalmas versenyt, de törölni kellett ezt a futást is a járványhelyzet miatt. A szervezőknek azonban rövid időn belül sikerült egy alkalmas helyszínt találni, Hollandiába, a Twente Repülőtérre helyezték át a futást, igaz az eredetileg kitűzött időponthoz képest egy héttel később tudták csak megrendezni az NN Mission Marathont, természetesen nézők nélkül.
„Vasárnap személy szerint egy gyönyörű versenyt fogok futni. Azért nevezem gyönyörűnek, mert rászorulunk erre a pandémia nehéz időszakában. Azért is akarok egy szép versenyt futni, hogy megmutassam a világnak, hogy egy nagyon nagy átalakulásban vagyunk a nagyszerű jövő felé” – mondta a maraton előtti sajtótájékoztatón Kipchoge, aki afféle guruként gyakran tesz filozofikus kijelentéseket.
Attól túlságosan nem kellett tartania, hogy legyőzik, ha csúcsformában van, mert legerősebb riválisai nem szerepeltek a rajtlistán. A 2012-es olimpiai bajnok, az ugandai Stephen Kiprotich egyéni rekordja (2:06:33) messze elmarad Kipchogéjétől, és a mezőny két 2:06-on belül tudó futója a kenyai Laban Korir (2:05:54) és az ugandai Filex Chemonges (2:05:12) sem igazán volt papíron egy súlycsoportban a világrekorderrel.
A ködös, négyfokos időben startoló versenyen elég hamar nyilvánvalóvá váltak az erőviszonyok, öt kilométer után a két iramfutó mellett már csak Korir maradt Kipchoge mellett. Az 5 kilométernél mért részidő alapján 2:05:30-2:06:00-s maratoni idő volt várható, de a lassabb bevezető után az élen álló páros jelentősen emelt a tempón, 15 kilométernél már 2:03-as maraton nézett ki.
A futóknak szerencséjük is volt, a teljesen nyílt terepen kaphattak volna erős szelet is, de a rajtnál alig mozgott a levegő, így a repülőtér betoncsíkján nem zavarta őket semmi igazán a nyolc kör alatt.
A táv első felét 1:01:43-ra futották meg Kipchogéék, és az iram már sok is volt az egyik nyúlnak, ki is szállt a versenyből. A tempó egy picit lassult is, majd 27-28 kilométernél a másik iramdiktáló is elfogyott, de arra még volt ereje Philemon Kacherannak, hogy beálljon a két versenyző mögé. Kipchoge állt ezután az élre, aki láthatóan könnyedén mozgott. 33 kilométernél iramot váltott, gyorsan leszakította magáról Korirt és a nyulat, és innentől már egyedül futott.
Magához képest nem volt túlságosan gyors, de hozta a 3 percen belüli kilométereket a táv utolsó kilométerein, 40 kilométernél már több mint egy perc előnye volt Korirral szemben. A hajrára sem esett ki a ritmusból, az idei év legjobb eredményével, 2:04:30-cal ért célba.
A második Korir lett 2:06:40-nel, harmadikként az eritreai Goitom Kifle futott be 2:08:07-tel, de a dobogósokon kívül is sok önfeledten ünneplő futót lehetett látni, tizenötnek sikerült a 2:11:30-as olimpiai szinten belül futnia.
Kipchoge a verseny után azt nyilatkozta, hogy teljesítette a küldetését, és hogy a tokiói olimpiai előtt ez volt az igazi teszt, ami szerinte egészen jól sikerült számára.
A női versenyt a német Katharina Steinrück nyerte 2:25:59-es egyéni csúccsal. Rajta kívül még kilenc futónak sikerült a 2:29:30-as olimpiai szinten belül beérkeznie a célba.
