A szupercipőben mutáns eredmények születnek, de más is rekordhoz repíthette a futókat

A kenyai Kibiwott Kendie Valenciában 57 perc 32 másodperc alatt futotta le a 21,1 kilométeres távot, és ezzel 29 másodpercet javított a számot domináló honfitársa, Geoffrey Kamworor rekordján, de az ő idején (58:01) belül még másik három futó is célba ért.

„Ha a világrekordokat egyfajta régészeti szemlélettel vizsgálnák, akkor a témában kevésbé jártasak arra a következtetésre is juthatnak, hogy mostanában mutáció történt az emberiségben”

– foglalta össze Twitter-bejegyzésében Ross Tucker sporttudós, amivel rávilágít arra, hogy nem genetikai csodának számító futókkal állunk szembe, hanem más lehet a kulcs az ugrásszerű teljesítményjavulásban. A Times ennél is egyértelműbben fogalmazott, a brit lap azt írta: „Szupercipők vittek be négy férfit a világrekord alá ugyanazon a versenyen.”

Az elmúlt három-négy évben elég sok vita övezi a futócipők új családját, mert a korábbiaknál sokkal kevesebb energiát nyelnek el egy speciális és vastag habrétegnek köszönhetően, sőt, a talpukba épített karbonlemezek rugóként működve segítik a gazdaságosabb és gyorsabb mozgás. Nagyjából olyan a hatása, mintha valaki végig egy enyhe lejtőn futna, néhány kutató szerint. A becslések alapján 1-2 százalékos teljesítményjavulást biztosan eredményez, ami egy félmaratonnál már egy percet is jelenthet. Nyugodtan lehetne technológiai doppingnak nevezni ezeket a cipőket, ha nem legalizálták volna a használatukat.

Eddig a Nike számított egyeduralkodónak ebben a technológiában, de Valenciában már egy Adidas-cipőt használó futó nyert (az ugyanott rendezett maraton férfi győztese is ilyet viselt), és minden komolyabb gyártó elindult ebbe az irányba. A Nike letarolta a piacot a csodacipőjével, ezért muszáj volt másoknak is beszállniuk a fegyverkezési versenybe. Senki nem akar elmenni egy bicskával olyan háborúba, ahol lőnek.

„Én eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a cipőnek, de mostanra elég meggyőzőek a statisztikák, így elmondhatjuk, hogy a félmaraton/maraton esetében akár egy perc előnyt is dobhat a cipő. Nyilván nem pótolja ki egy futó hiányosságait, de ha maximális a felkészültség, akkor muszáj ilyen technikai eszközökhöz nyúlni. Van némi morális kérdés benne természetesen, de úgy gondolom menni kell tovább. Én is kipróbálom hamarosan az új karbontalpas Adidas cipőt” – mondta Csere Gáspár, a BEAC futója, aki idén a maraton és a félmaraton országos bajnoka is lett.

A cipő ellen már sportolók és kutatók is kikeltek, szerintünk olyan mértékben növeli a teljesítményt, hogy az már nem a képességekről szól. Az is egy fontos ellenérv volt, hogy nem fair az, hogy csak akkor van esélye valakinek jó eredményre, ha egy bizonyos cég termékét viseli. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) nem érezte problémásnak az ügyet, a korábbi nagyon laza szabályokat átírva, szabad utat engedett a szupercipőknek. Annyi volt a kikötés, hogy csak a piacon már elérhető modelleket lehet használni, prototípusokat nem. A WA elég groteszk módon, pont vasárnap adott ki új szabályozást, ami szerint már a prototípusokban is lehet futni néhány verseny kivételével. Így a profi versenyeken is lőttek az egyenlőségnek.

„Ez azt jelenti, hogy nem tudod majd elhinni, hogy mit látsz, az atlétát vagy a cipőt?” – kritizálta a döntést Toni Minichello, aki a hétpróba olimpiai bajnokának, Jessica Ennis-Hillnek volt az edzője. Ő attól tart, hogy az új szabállyal a gyártók is bele tudnak nyúlni a versenyekbe, például úgy, hogy nem mindegyik támogatottjuk kapja meg az új modellt.

A WA valószínűleg a sportszergyártók lobbizásának is enged, hiszen azok a legnagyobb szponzoraik között vannak, de a médiában a népszerűségéért kaparó atlétikának is jól jön, hogy a világcsúcsok miatt fókuszban tud lenni. Csak idén kilenc világrekord dőlt meg hosszútávfutásban, mindegyiknél új típusú cipőt viseltek. Bő egy évtizede az úszásban is egy technológiai forradalom miatt ömlöttek a rekordok, de 2009-ben végül betiltották a jó eredményekhez segítő cáparuhát. A futásban azonban nem valószínű, hogy csinálnak egy ilyen hátraarcot.

Míg a cáparuhának elég szűk volt a piaca, a profikon kívül nem nagyon erőltette magára senki azt a göncöt, addig a szupercipőkre több milliónyi amatőr futó csaphat le. A lobbiérdekek a betiltás ellen szólnak.

Egy amatőr is örömködik, ha egyéni rekordot fut, de sokkal fontosabb, hogy hogyan értelmezhetőek majd a világversenyek eredményei és csúcsai a szupercipők tükrében. A korábbi rekordereket sértheti, hogy egy csodafegyverrel múlták felül őket, de a jövőbeni rekordok sem biztos, hogy a fizikai és lelki képességek miatt dőlnek meg. Persze lehet érv, hogy így is, úgy is a legjobbak nyernek majd.

A valenciai rekordot vizsgálva, azért érdemes egy kicsit a cipőn túl is nézni, hiszen más elemek is közrejátszhattak benne. A spanyol város pár éve a futás városává brandelte magát, és ebben van is valami. Csak idén négy világrekordot állítottak fel Valenciában, Rhonex Kipruto 10 kilométeren, Joshua Cheptegei 10 ezer méteren, a nőknél Lendsebet Gidey 5 ezer méteren majd most Kendie félmaraton írta át a korábbi csúcsot, de a korábbi évekből is van valenciai világcsúcs. Az utcai versenyekre mindig nagyon erős mezőnyt hoznak össze, garantált a jó eredmény. A pénzügyi hátteret a milliárdos Juan Roig biztosítja alapítványán keresztül, a magas pénzdíjakkal megnyerik a legjobbakat. Idén talán még könnyebb is dolguk is volt. A koronavírus-járvány miatt rengeteg versenyt töröltek, így a futók is örülnek, minden lehetőségnek, és talán még kicsit éhesebben is állnak oda rajtvonalhoz. Egy jó eredményhez a külső körülmények is adottak, a valenciai pálya sík, elég jó a vonalvezetése, és leszerződtetett iramdiktálók is segítik a mezőnyt a csúcsok elérésében. Vasárnap ideális idő volt a hosszútávfutásra, hét fokot mértek, és néhány szakaszon viszonylag nagy hátszelet is kaptak a futók.

A koronavírus és a kevés verseny miatt a felkészülést is a végletekig lehetett finomítani, még élesebb állapotban érkezhettek a futók Valenciába, de az is felvetődhetett többekben, hogy a járvány miatt megritkuló doppingellenőrzés hatásai is felfedezhető a jó eredményekben.

A félmaratonok az utóbbi pár évben kezdtek megerősödni, egyre nagyobb rangot kapni, bár elismertségük azért még eléggé elmarad az olyan maratonokétól, mint például a New York-i, a bostoni, a berlini vagy a londoni. A nagy maratonok árnyékában azonban már megerősödni látszik egy félmaraton sorozat is, Prágában, Lisszabonban az Egyesült Arab Emirátusokban és Valenciában mindig veszélyben lehet a világcsúcs, és erre deklaráltan rá is mennek. A nőknél elég sűrűn meg is döntik a rekordot, csak idén háromszor írták át a csúcsot, az elmúlt öt évben pedig nyolcszor.

Sokáig nem voltak igazán specialistái a távnak, maratonisták és pályaatlétikából érkező 5-10 ezresek is kipróbálták, de már felismerhető egy olyan réteg, aki a 21,1 kilométerre gyúr. A férfiaknál a világcsúcsot sokáig az eritreai Zersenay Tadesse tartotta, aki a pályáról érkezett. A 2010-es 58:23-as rekordja elég sokáig beragadt. 2018-ban ugyan jobb időt futott nála Abraham Kiptum, de dopping miatt nem érvényesítették a világcsúcsát, így csak 2019-ben dőlt meg a rekord Kamworor révén.

„A félmaraton iránt azért lehetett alacsonyabb az érdeklődés, mert Tadesse csúcsa sokkolta a mezőnyt, hosszú évekig nem is érintették a témát. A szponzorokat meg nem érdekelt igazán a félmaraton díjazás. Az utóbbi években viszont globálisan megnőtt a csúcsdöntések motivációja. Ahogy Valenciában is, néhány versenyszervező felismerte, hogy nagy bónuszokkal lehet ösztönözni a csúcsjavítást” – vélekedik Csere.

A magyar bajnok szerint a mostani világrekord is megerősíti, hogy másképpen kell gondolkodni a félmaratonról, nem is igazán hosszútáv. „Ezek az 57 perces futások azt mutatják, hogy a félmaraton természete még inkább különbözik a maratonétól: a 21 km-hez nagyon gyors és erős futók kellenek, akik különösebb taktika nélkül, eszeveszetten végigzúznak kevesebb mint egy órát” – írta Csere.

A futó nem merné megtippelni, hogy hová fejlődhet a félmaraton világrekordja. „A mostani félperces javítás szenzációs, ilyen magas szinten 10 másodpercet sem könnyű lefaragni. Ugyanakkor Cheptegei szinte könnyed 5 és 10 ezres világcsúcsfutása valamelyest előrevetítette azt, hogy át kell értékelnünk a maximális ”utazósebesség„ fogalmát. Ő simán lefutott két darab 13 perces 5000 métert, ebből kiindulva elképzelhető, hogy a következő években lesz, aki mondjuk két darab 27 perces 10 km-t lefut, amiből már 57 alatti idő is lehet. További határokról egyelőre nem érdemes beszélni, meg nekünk futóknak fájdalmas is belegondolni.”