Hatvan éves korában meghalt Diego Armando Maradona, a világ történetének valaha volt egyik legjobb futballistája, írja az El Pais.
Maradona november elején került ismét kórházba az egyre gyakoribb egészségügyi problémái miatt. A La Plata-i kórházban kiderült, hogy vérrög van az agyában, ezért meg is kellett műteni. Az elvonási tünetek miatt az utóbbi hónapokban zavaros időszakai voltak, nyugtatókat kapott. Egyik orvosa, Alfredo Cahe szerint a legendának gyógykezelésre volt szüksége, hogy abbahagyja az alkoholfogyasztást. Problémái voltak a szívével és érrendszerével is. Nyolc nappal agyműtétje után kiengedték a kórházból, és idősebb lányához közeli házában folytatta a felépülését.
Sajtóbeszámolók szerint Maradona halálát szívinfarktus okozta, ezt később a családi források is megerősítették, írja a BBC.
Maradona 1960. október 30-án született a Buenos Aires melletti Lanús városában, és a Villa Fiorito nevű szegénynegyedben nőtt fel. Három nővére és két öccse volt. Már fiatal korában megmutatkozott rendkívüli tehetsége, amit az Argentinos Juniors megfigyelői szúrtak ki, és szerződtették is. Tíz nappal 16. születésnapja után, 1976-ban játszott először felnőtt mérkőzésen. Nem sokkal később az első gólját is megszerezte az argentin első osztályban.
Az Argentinos Juniorsban öt szezonon át játszott, 167 mérkőzésen 115 gólt szerzett. Utolsó két szezonjában gólkirály is lett, ami után az argentin sztárcsapat, a Boca Juniors leigazolta. Új csapatában már rögtön az első meccsen duplázni tudott, 1981-ben pedig a bajnoki címet is megnyerte a Bocával. Ekkor már az európai csapatok is felfigyeltek rá, és akkor világrekordot jelentő ötmillió fontért a Barcelonához igazolt, ahol két szezon húzott le. A Barcával Spanyol kupát, a Ligakupát és a Spanyol szuperkupát nyert. 1983. szeptemberében a bilbaói Andoni Goikoetxea eltörte a lábát.
1984 nyarán klubot és országot is váltott, újabb világrekordot jelentő összegért, 6,9 millió fontért igazolt az olasz Napolihoz, ahol új fejezet kezdődött pályafutásában. Nápolyban elképesztő rajongás övezte, a szurkolók valóságos istenként tisztelték őt, miután 1987 és 1990-ben is bajnoki címhez segítette a csapatot.
1977-ben Magyarország ellen mutatkozott be a válogatottban, összesen 91-szer játszott, 34 gólt ért el a nemzeti csapatban. Legnagyobb sikere 1986-hoz köthető, amikor az argentin válogatottal megnyerte a világbajnokságot. Az Anglia elleni negyeddöntőben volt a legemlékezetesebb meccse: első gólját kézzel ütötte, a másodikat pedig a félpályáról indulva szerezte. A döntőben 3-2-re verték a németeket, a harmadik gól előtt ő indította el Burruchagát kitűnő labdával.
Négy év múlva ezüstérmes csapatnak volt a kapitánya. Az elődöntőben szeretett városában, Nápolyban játszott csapata az olaszokkal. Argentína büntetőkkel jutott a döntőbe, ahol a németek visszavágtak a négy évvel korábbi vereségért, Andreas Brehme tizenegyes góljával nyertek 1-0-ra.
1991-ben pozitív lett a doppingtesztje, 15 hónapos eltiltást kapott. Az 1994-es világbajnokságon, 33 évesen tért vissza a válogatottban. Az első két meccset megnyerte Argentína, majd a Nigéria elleni 2-1-es győzelem utána ismét pozitív lett a doppingmintája. Többet nem szerepelhetett a nemzeti csapatban.
Edzőként nem tudott olyan sikereket elérni, mint játékosként, noha világbajnokságon is irányíthatta az argentin válogatottat, de 2010-ben kiestek a legjobb nyolc között, a németek 4-0-ra verték csapatát. Jelentős klubnál, válogatottnál nem kapott többször lehetőséget.