Az egy óriási löket volt, amikor a kétszeres Giro-győztes is leszakadt

Valter csapata a szombati, Alpokban rendezett szakasz előtt azt mondta, hogy a csapata, a CCC nem sok értelmét látta annak, hogy szökéssel próbálkozzanak, mert annyira szoros a küzdelem még a dobogóért, hogy a nagy csapatok ellenőrzésük alatt tartják az etapot.

„Sokszor terveztem a szökést, de egyszer sem jött össze a három hét alatt, úgy voltam vele, hogy ma nem is próbálkozom, mert a próbálkozás is rengeteget kivesz, az ember eljátssza az első órában az erejét. Úgy voltam, ha már eddig nem sikerült, akkor maradok a mezőnyben, nekem az jobban megy. Az elmúlt években sem sokszor szöktem, gyakorlatilag soha nem is volt ilyen feladatom, ilyen csapatutasítást sem kaptam. Szerettem volna olyan szökésbe bekerülni, ami hazaér, és versengeni a jobb helyekért, ez most nem így alakult, de sikerült kárpótolnom magam ezzel a kilencedik hellyel” – mondta Valter.

<<>>

Pénteken eredetileg egy 258 kilométeres szakaszt kellett volna teljesítenie a mezőnynek, de a versenyzők bojkottot hirdettek, az etap lerövidítését kérték a rendezőktől. Sikerült ezt elérniük, a szakadó esőben végül csak 125 kilométert kellett tekerniük jó száz kilométernyi buszozás után, ezért talán kicsit frissebbek is tudtak maradni a bringások a szombati végjátékra. A főszervező Mauro Vegni kiakadt a versenyzők bojkottján, szerinte ezt nem így kellett volna intézni, és valaki fizetni fog azért, hogy át kellett alakítani a szakaszt.

„A pénteki nap elég érdekes lett. Sok kritikát kaptunk mi versenyzők, hogy miért nem tekertük le az egész szakaszt. Nem én döntöttem erről, csak követtem azokat, akiknek nem volt kedvük letekerni 260 kilométert síkon. Persze senkinek, nekem sem volt kedvem ennyit letekerni. Nem az időjárással volt bajunk, az csak a jéghegy csúcsa volt. Ilyen nehéz hetet nem szoktak háromhetesen sem csinálni, ezt nem én mondtam, hanem olyanok, akik már 10-15 Grand Tourt is letekertek. Hallgattam a szavukra. Én is úgy érzem, hogy elég brutális volt. Semmin nem változtatott volna a 260 kilométer. Csak a saját kínzásunkra nem kellett ennyit tekerni, a tévé se adta az elejét. Semmi különbség között nincs, hogy itt 260, 160 vagy 125 kilométeres a szakasz” – mondta a CCC bringása, aki azért a rendezőt is megérti.

„Talán nem volt a legjobb megoldás, hogy tíz perccel a rajt előtt szóltunk. Mentségünkre legyen mondva, hogy az olasz rendezők, nem voltak nagyon hajlandóak arról beszélni, hogy mi mit és hogyan szeretnénk, pedig mégis csak mi vagyunk a verseny mozgatórugói. Örülök, hogy nekünk versenyzőnknek sikerült megegyeznünk. Ma se sírtunk, és eddig se sírtunk. Szerintem tudja mindenki, hogy a kerékpárosok elég kemény sportolók, de az értelmetlenséget nem szeretjük. Rengeteg brutál, 6-7 órás szakasz volt, köztük hosszú transzferek nagyon keveset tudunk aludni és pihenni, ez mind rájátszott. Nem lusták voltunk elvégezni a feladatunkat.”

Valter előzetesen annyit tűzött ki célként, hogy amíg lehet, addig ott marad a legjobbakkal. Azt mondta, nem volt sok értelme, hogy spóroljon, mert a vasárnapi, versenyt záró időfutamon, sem nem favorit, sem az összetettben nem érdekelt. „Persze fogom nyomni, amennyire bírom, de nekem már nem oszt nem szoroz.”

A 20. szakaszon a mezőny háromszor mászott fel 2000 méter feletti magasságba a síterepként is ismert Sestriere-nél. A második hegymenetnél vált igazán élessé a verseny, fokozódott a tempó, egyre többen szakadtak le. Valter Attilának ekkor volt aha élménye, hogy most együtt tud maradni a legjobbakkal.

„Amikor a körpályára beértünk, és már nagyon kevesen voltunk, akkor kezdtem el spannolni magamat, hogy lehet ez egy jó eredmény. Ha nem is egy top 10, de akkor is az elejében ott maradok a lehető legtovább, és ezzel magamnak is bizonyítom, hogy itt a helyem, hogy három hét után is helyt tudok állni” – mondta Valter.

A záróemelkedőn Valter csoportja gyorsított, a portugál Joao Almeida próbálkozott meg fölzárkózni az élen álló trióhoz.

„Mielőtt Almeida ellépett, nálunk csak fárasztás, tempómenés volt. James Knox a Quick-Stepből húzta a tempót, amikor ő kiállt, akkor támadott Almeida. Próbált gyorsítani Kelderman és Pello Bilbao is, de én már nem tudtam átvenni azt a támadást. Illetve ha meg is próbálom, akkor később nagyon visszaüthetett volna, inkább saját tempóra kapcsoltam, de végig ott mentek előttem húsz-harminc méterre. Ilyenkor már nagyon nehéz felérni, sajnos nekem sem volt erre ma elég erőm” – idézte fel a kulcspillanatokat a CCC kerekese.

Az emelkedőn az akkor még az összetettben vezető Wilco Keldermanra próbált tapadni. A holland a végén egy kicsit megúszott, de Valter így is olyanokat vert meg mint a mind három nagy körversenyt (Giro (ezt kétszer), Tour de France, Vuelta a Espana) megnyerő Vincenzo Nibali, a remek hegyimenőnek számító Domenico Pozzovivo, vagy a jó összetett menő Jakob Fuglsang.

„Kelderman kerekét néztem ki, láttam, hogy ő is nagyon fáradt már, és egyenletesen megy, tudja, hogy a hullámzások nagyon sokat kivesznek. Próbáltam az ő kerekét minél tovább tartani, ez óriási motiváció is volt, hogy a huszadik szakaszon, ilyen közel a célhoz, tudok menni a rózsaszín trikóssal, amikor Nibali leszakadt, az még egy óriási löket volt. Ő kiborított a sorból, én pedig vissza tudtam érni Bilbao kerekére. Ez óriási élmény volt, leginkább azért, mert magamnak is tudtam bizonyítani.”

A Giro d'Italia vasárnap egy 15 kilométeres időfutammal zárul Milánóban. Valter Attila jelenleg az összetettben a 27. helyen áll. Minden valószínűség szerint benne marad a legjobb 30-ban az utolsó szakasz végén is, ami a legjobb összetett magyar eredmény lesz a Grand Tourokat tekintve.