Ha ez egy színdarab lenne, a harmadik felvonás előtt minden néző arra számítana, Magyarország ki fog lépni az EU-ból

Az uniós politika, a Magyarország–EU-viszony folyamatosan napirenden van itthon a nagyon várt EU-támogatásokkal összefüggésben, de Brüsszel állandó pofozózsákként is hasznos szolgálatot tesz a kormánypropagandának. A magát büszkén „brüsszeli bürokratának” valló Herman Jánost első körben arról kérdeztük, kicsit messzebbről nézve hogyan, milyen lépésekben ment ennyire félre az uniós–magyar viszony, javítható-e még egyáltalán.

Herman reméli, hogy igen, de itt mindig az a kérdés, megvan-e a két oldalon a politikai akarat erre; szerinte Brüsszelben megvan, mert az ottani szemléletben a „renitens országok” is számítanak, hasznos tagként gondolnak az ilyen tagállamokra. Magyarország esetében azonban nem látszik a konstruktivitás, a 2010-es évek folyamán kiestünk a brüsszeli folyamatok normál rendjéből.

Szerinte még a 2010-es évek elején kezdte azt érezni a magyar vezetés (nem csak a Fidesz soraiban gondolták így), hogy nem számítunk eléggé az EU-ban a régi tagállamokhoz képest. A következő szakaszban a kormány (ez már egyértelműen a Fidesz volt) megérezte, hogy a Nyugat nem olyan erős, mint amilyennek korábban gondolták, ráadásul folyamatosan akadályozza az illiberális rezsim kiépítését a maga eszközeivel. Orbán Viktor pedig meglátta azt is, hogy a világban más irányokba is lehet orientálódni, konkrétan arra számít, hogy a jövő a Nyugat helyett a Kelet lesz (amelyben ott van Oroszország is) – mondta Herman, aki szerint ezek után ha ez egy színdarab lenne, akkor a harmadik felvonás a nézők okkal számítanának arra, hogy a végkifejlet az lesz: Magyarország kilép az unióból.

Egy másik kimenetel az lehetne, hogy „a farok csóválja a kutyát” üzemmódban Magyarország töri be az EU-t, de ő erre nem lát esélyt. „A Fidesz nem akar kilépni, de közben a háttérben hangol arra, hogy mégis létrejöhet egy olyan állapot, amelyben már nem tud bent maradni” – mondta. Herman János mindemellett abban reménykedik, hogy nem jön el ez a pont, különösen azért, mert a népesség fiatalabb részének már természetes, hogy az EU-ban vagyunk. „Ha még tíz évet kibírunk tagként, akkor már nem lesz reális veszély, hogy kilépünk, mert addigra ez a fideszes hullám is lecsillapodik” – mondta. Szerinte ugyanakkor az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú, mi történik ugyanebben az időszakban az EU-ban, hiszen ha az bizonyul zsákutcás vállalkozásnak, akkor nem marad előttünk követendő minta.

Herman szerint kulcsprobléma, hogy a magyar miniszterelnök szótárában nincsenek ott a belátás és az alázat szavak,

ez a hozzáállás verte ki az EU-ban a biztosítékot. „Másokban is volt elégedetlenség, türelmetlenség, lázadó hajlam, de árnyaltabb, diplomatikusabb formában fejezték ki magukat” – mondta. Ráadásul a renitenskedő, kerékkötő magyar imázsba az orosz–ukrán háború óta belevegyült egy olyan érzés is, hogy Magyarország tulajdonképpen már át is állt a másik oldalra, ellenséggé vált (más kérdés, hogy ez mennyire megalapozott). És ez nagyon nem szerencsés, amikor a Nyugat egzisztenciális harcot folytat – véli Herman. Lehet ugyan ebben a helyzetben cserélgetni a Brüsszelbe küldött magyar politikusokat, de valójában minden tekintet a kormányfőre szegeződik, ha az ő hozzáállása nem változik, akkor önmagában nem sokat érnek az új arcok.

Az adásból még sok minden kiderül; szó van például arról, hogy:

• Lehetett-e sértettségi alap az Orbánnak, hogy 2010 elején, amikor nagyon rossz állapotban volt a magyar költségvetés, nem találkozott kellő engedékenységgel az EU oldaláról? Hol hibázott ekkoriban a Bizottság Herman szerint?
• Milyen előzetes, be nem teljesült várakozások alapozták meg a magyar politikai elit elégedetlenségét az EU-val szemben még a csatlakozás előtt?
• Miben különleges Magyarország még az olyan országok sorában is, amelyek folyamatosan blokkolják az uniós integráció mélyítését, miközben szorgalmazzák a bővítést?
• Miért nem tartja okos dolognak Herman az integráció mélyítésével szembeállított „nemzetállamok Európája” koncepciót? Miért nagyon furcsa a kormánynak az a gyakori mondása, hogy „mi nem ilyen unióba akartunk belépni”? Mi lett volna az EU alkotmányos szerződése, ami helyett végül lisszaboni szerződés lett?
• Miért gondolja butaságnak Herman – aki az EU közép-ázsiai képviselője is volt – a türk országok szövetségének túldimenzionálását, a hozzájuk való erős közeledést?
• Hogyan értékeli Herman az új kormányzati gárdát, aki Brüsszelbe tart, így Varga Judit lemondott igazságügyi minisztert mint EP-listavezetőt és Bóka Jánost, aki európai ügyekért felelős miniszter lesz? Változhat-e velük a nexus, közelebb kerülhetünk-e az uniós források beérkezéséhez?
• Ha az Orbán-kormány vissza is tudja hozni magát uniós pozícióban, miért nem elég már oda visszatérni, ahol két évvel ezelőtt voltunk? Mik azok az elemek a magyar magatartásban, amelyekre nincs is értelmezhető ok?
• Milyen diplomáciai utat lett volna jobb követni az Ukrajnával szembeni magyar követelésekkel a helyett az erőpolitika helyett, amit a külügy választott? Lát-e diplomáciai lehetőséget az orosz–nyugati viszonyban, miért gondolja, hogy nem is Oroszországgal, hanem Vlagyimir Putyinnal állunk szemben?
• Miért vállalja Herman büszkén a sokak által pejoratív értelemben használt „brüsszeli bürokrata” jelzőt?