Pista, Étienne, Stefano – egy világcsavargó magyar focista

A fényképekről egy Jean-Paul Belmondót idéző figura néz ránk, átütő sárm és lazaság, de érezhető karakterjegy a csibészség és a marconaság is. Rejtő Jenő hőse, Gorcsev Iván is eszembe jut a maga megkérdőjelezhetetlen magabiztosságával, a tények olykor meglehetősen szabad értelmezésével (habozás nélkül állít különböző valótlanságokat) és belemenősségével. Utóbbi feltételezésem csak megerősítést nyert, ahogy elolvastam Csillag Pétertől a Nyers István – a világcsavargó Inter-gólkirály című művet.

A magyar futball a 20. század közepéig jó néhány csavargóval termékenyítette meg a világ különböző futballnagyhatalmait, vannak, akik elég jól ismertek, például a fényes edzői karriert befutott Guttmann Béláról vagy a Barcelonában legendássá vált Kubala Lászlóról már sokan hallottak, hogy a Real Madridban kikötött Puskás Ferencről már ne is beszéljünk. A 2005-ben 81 éves korában meghalt Nyers István jóval kevesebbek tudatában lehet(ett) ott mint híres magyar futballista – a mostani kiadvány nem titkolt célja, hogy ezt az adósságot törlessze.

Nyers regényes élettörténete és jelleme bőven ad muníciót ehhez: amellett, hogy világklasszis játékos volt, balfogásai és celebléte is állandó témát szolgáltattak már akkoriban is. Franciaországban született, de futballkarrierje itthon kezdett kibontakozni. Szabadkán volt az első igazi csapata, játszott a Ganzban, majd az Újpestben, ott kétszeres magyar bajnok lett, de miután kiderült, hogy meglopta a társait az öltözőben, 1946-ban elhagyta az országot. Utóbb valamiféle zavaros rendszerellenes magyarázattal szolgált indokként, de nem ez lehetett a döntése mozgatórugója. A disszidálásáról több ellenőrizhetetlen sztorival előállt, de ez is hozzátartozott az egyéniségéhez. Csehszlovákiában is játszott néhány meccset, majd hamarosan Franciaországban tűnt fel, ahol a Stade Français-nek termelte a gólokat.

Karrierjének legfényesebb időszaka viszont már Olaszországban köszöntött rá a kiváló szélsőre. Az Internazionaléban hamar vezéregyéniséggé vált, első idényében máris olasz gólkirály lett. A későbbi szezonokban is rengeteg gólt szerzett, 1953-ban egymaga három góllal döntötte el a városi rivális AC Milan elleni milánói derbit, két olasz bajnoki címet is a magáénak mondhat.

Rettentő önbizalma nyilatkozataiból is átsüt. „Szubrett-táncosokat idéző, kiismerhetetlen lábak, villámszerű lefordulások, gyorsulás a szélről befelé, hatalmas bikalövések mindkét lábbal. A szélsők között nem ismerek hozzám hasonlót. Mármint az igazi, vérbeli szélsők között” – jellemezte magát egy interjúban.

Ezzel a nyilatkozattal még úgy-ahogy közel állt a valósághoz, nem úgy, mint sok más sztorijában. Futballjával kortársai megbecsülését is kivívta, de hiába volt jó játékos, nyakas természete és a klubvezetéssel való vitái miatt nem mindig kapott játéklehetőséget. Az edzéseket nem sokra tartotta, és öntörvényű játékosként legalább napi tíz szál cigarettát is elszívott a Franciaországban Étienne, Olaszországban Stefano néven emlegetett futballista.

Nyers a társasági életbe is belevetette magát, magas fizetéséből afféle aranyifjúként élt, luxuslakást vásárolt, színészek társaságában mutatkozott, menő autókkal járt, rajongtak érte a nők, szeretői voltak, miközben erős kötelék fűzte feleségéhez. Ennek a sztárlétnek aztán nehezen tudott ellenállni, többször voltak zűrös pénzügyi dolgai is, fizikuma sem tette már lehetővé, hogy komolyan számoljanak vele, és néhány év alatt beleszürkült a mezőnybe. Róma után Bolognában telepedett le, majd idős korára Szabadkára költözött vissza.

Az életútját végigkövető könyv egy újság különszámának is tetszhet nem túl nagy terjedelme miatt, de így sem maradt hiányérzetem. Az anekdotikus történetek, a futballtörténeti kitérők és a fontosabb meccsek ismertetése jó ritmusban keverednek, és olvasás közben sodródhattam Nyerssel. De önmagában már csak a fényképekért is megéri végiglapozni az életrajzot, a remek sportfotók mellett kirajzolódik a futballista nagyvilági figurája és az őt körülvevő miliő is. Csillag korábbi futballtörténészi munkáihoz hasonlóan most is alapos volt, a világcsavargó nyomában bejárta Európát, egykori klubokat, családtagokat felkeresve, hogy Nyers életének minél több mozzanatáról képet adhasson.

Nyers egyik tragédiája, hogy bár olyan világpolgár volt, mint Gorcsev Iván, igazából mindvégig hazátlan maradt, több mint öt évtized alatt sem vált olasszá, és bár egy időben szeretett volna visszatérni, a magyar válogatottban már nem játszhatott. A családi legendárium szerint Nyers olykor-olykor elrepült Budapestre, hogy hazai levegőt szívjon, de a vámon át sem jőve, a következő géppel már vissza is ment Olaszországba.

Csillag Péter: Nyers István – a világcsavargó Inter-gólkirály
Rézbong Kiadó, 2024, 3500 Ft