Egy Temetők SE–János Kórház SK-meccs biztosan élet-halál harc volt

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Budapest mindig futballőrült volt. A fővárosra persze általában nem úgy gondolunk, mint a sikert sikerre halmozó csapatok zajos otthonára – olykor persze erre is van apropó –, de Budapest életét akkor is erősen átszövi a futball, vagy éppen az türemkedik be az élet minden zugába. Csillag Péter és Dénes Tamás az elmúlt bő 130 évből kiragadott néhány epizódon keresztül mutatják be, hogy a lüktető nagyvárosi élet és a futball milyen termékenyen hatott egymásra, számos olyan történetet szülve, amin most már csak nevetni tudunk, ugyanakkor egy intim, szeretni való közeg is feltárulkozik.

Az, hogy Budapest 2023-ban ünnepelte a 150. születésnapját, csak egy adminisztratív határkő, hiszen az addig külön részekként működő város múltja ennél jóval régebbre nyúlik vissza. Az évforduló viszont jó apropót kínált számos összegzésre. Ennek jegyében született a Budapest futballkönyve is, ami alcíme szerint a főváros elfeledett labdarúgó-történeteit hozza a felszínre. Akik a sportot szorosabban követik, vitatkozhatnak ezzel az állítással, hiszen már biztosan találkoztak néhány sztorival, de ők is sok olyan részlettel gazdagodhatnak, amelyről eddig nem volt tudásuk.

„Relatív, hogy kinek mi az elfeledett történet. Vannak olyan epizódok, amelyek a futballemlékezet részei, így például a pékerdei csata, azaz az ősmeccs története, de Dénes Tamás annál is olyan részleteket bontott ki, amelyeket addig nem ismertünk. Hogy az 1970-es években a Kutas-féle vezetés a lóversenypályán rendezett felmérő futásokat, az sem volt titok, de ehhez is kínálkoztak érdekes adalékok. Például édesapámat is kérdezhettem erről, aki a Szegedi SZEOL futballistájaként, a tartalékok kategóriájában kétszer is nyert ezeken a futásokon. Mentalitástörténeti adalék, hogy ekkor már a fiatal sportolók körében is gyakran meghatározó volt az ironikus, kiábrándult hozzáállás, hogy amit felülről erőltetnek, az biztosan nem jó. Nem véletlen, hogy a dörzsöltebb focisták a kétkörös verseny első felében elbújtak egy olyan őrbódéban, ahol nem lehetett őket látni, aztán észrevétlenül visszaálltak a második körre” – mondta a Telexnek Csillag Péter, a könyv egyik szerzője.

Budapest futballtörténetét minden bizonnyal egy száraz, tényekkel, adatokkal megtűzdelt többkötetes monográfiában is fel lehetne dolgozni, de az biztosan nem jutna el a szélesebb közönséghez. Ez a futballkönyv viszont a változatos, nyilvánvalóan szubjektív merítéssel könnyed olvasmány. Bárhol fel lehet ütni, a néhány oldalas fejezetek nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz – ha már Budapest, egy hosszabb békávézás közben máris megismerhetünk néhány sztorit.

„Lehetne 1500 oldalas kötetet írni, végigvenni a történelmet a kezdetektől napjainkig, de mi tudatosan nem a mainstream futballtörténetre összpontosítottunk, arról már sok fontos könyv megjelent. Azt gondoltuk Tamással, hogy az lenne igazán budapesties, ha a nagyvárosi élet jellegzetességeivel együtt tudnánk bemutatni azokat a kuriózumnak számító történeteket, amelyeket kevesen ismernek. Jellemzően azokat a témákat kerestem, amelyek a futball hátterét, társadalmi, kulturális oldalát mutatják meg” – mondta Csillag Péter.

A szerzőpáros mindkét tagja jól ismert lehet a futballkönyveket olvasók körében. Dénes Tamás több mint nyolcvan könyvet jegyez, Csillagnak Budapesti futballmesék címen húszrészes videósorozata futott a Nemzeti Sport online felületén, és már korábban is írt a futball határterületeiről több kötetében. Az Ady stoplisban például klasszikus magyar írók futballkapcsolatait kereste. Az irodalmi alakok ebben a kötetben is megkerülhetetlenek. Az egykori BEAC-pálya, amelynek helyén most az Allee és egy piaccsarnok terpeszkedik, Esterházy Péter életében is fontos szerepet játszott, itt találkozott játékosként Albert Flóriánnal, illetve nem nagyon találkozott, mert a Ferencváros futballistája „mindig az úgynevezett másik irányba” fordult le. Ez a pálya Karinthy Frigyes életében is felbukkan, aki egyszer egy onnan elkergetett játékvezetőnek nyújtott menedéket.

Bár Budapest papíron 150 éves, a könyv kisebb időtávra szorítkozik. A főváros megszületésekor itthon még legfeljebb csak híre volt a futballnak, az ezredforduló utáni történéseket pedig tudatosan hagyták ki a szerzők, mert az még sokaknak a jelenük.

Az első budapesti futball-labdába rúgás anekdotikus története persze megkerülhetetlen volt. A legenda szerint 1893-ban a későbbi főpolgármester, Bárczy István indította útjára a labdát egy hatalmas tévedésnek köszönhetően. Az angol nyelvű szabályokat félrefordítva az első meccsen a kapus csak lábbal érhetett a labdába, míg a többiek csak kézzel. Bárczy pedig szerencséjére kapus volt egy iskolai csapatban. Az elsőséget ugyanakkor többen magukénak vallották, például

Horthy Miklós is azt állította, hogy ő volt az első magyar, aki kipróbálta a játékot.

A futball korai időszaka burjánzik a komikus történetekben. Az első nem hivatalos meccset például bekecsben és csizmában játszották 25 centis hóban, de miután húsz perc alatt hárman is bokájukat törték, véget vetettek a mérkőzésnek. A szervező és külföldről labdát hozató Löwenrosen Charly állítása szerint ezek után fél évig bujdokolt a pórul jártak felesége elől.

Az önjelölt futballhősök mellett más szakmák képviselői is megjelennek, így például a fotós Munkácsi Márton, akinél még inkább sajnálkozhatunk, hogy a kötet nem kapott bővebb képanyagot. „A szívemhez közel álló történet Munkácsi Márton fotográfus élete. Tudtam korábban is róla, de ahogy alaposabban tanulmányoztam, egy különleges figura élete bontakozott ki előttem. Igazán izgalmas lehetett az a közeg, amelyben ő alkotott. Az 1920-as évektől publikált sportfotókat, ő az első nagy alakja a hazai futballfotózásnak. Már önmagában szenzációs volt, hogy léteztek akcióképek, de neki még jól beazonosítható stílusa is van, különleges világot mutatott meg módszerével. Ezt nagyon megszerettem. Az pedig külön érdekesség, hogy nyughatatlan személyisége és a futball iránti múlhatatlan érdeklődése halálának körülményeit is meghatározta: 1963-ban egy New York-i stadion lelátóján esett össze, miközben az Újpesti Dózsa–Wiener SC-mérkőzés egyik gólhelyzetét fényképezte” – idézte fel Csillag.

A futball Munkácsi miatt is egyre jobban láthatóvá vált, majd a tömegkommunikációs eszközök fejlődésével a legjobb futballisták mindenki ismerőseivé váltak. A könyv ezeken a szálakon is fut, így bemutatja az első rádiós futballközvetítést is, amihez Pluhár István sportújságíró szinte parancsba kapta, hogy ő legyen a szpíker. A debütálás aztán olyannyira jól sikerült neki, hogy a válogatott olaszoktól elszenvedett 5–0-s veresége után őt tartották a meccs legjobb emberének. A filmezés is felfedezte magának a futballt, de az elfuseráltság sokszor tetten érhető maradt. A csodacsatár című filmből például kiírták a külföldre távozó Puskás Ferencet, és egy csomó jelenetet újra kellett forgatni miatta,

de az is meredek dolog volt, hogy 1980-ban pont a zsidó gyökerű MTK stadionját aggatták tele náci zászlókkal a Menekülés a győzelembe című film forgatása kedvéért.

A futballélet több rétegét lehántja Csillagék könyve. Megismerhetjük például az első afrikai légiós történetét, aki nem is igazán tudott focizni, vagy azokét a görögökét, akik Magyarországon letelepedve futballoztak is. Több rész arról szól, hogy a politika miként használta a futballt a rendszer szolgálatába állítva, de szintén üdítő színfolt, hogy a női futballról sem feledkeztek meg a szerzők. A női fociról még manapság is keveset beszélünk, és képzelhetjük, hogy milyen nehézségekkel járt évtizedekkel ezelőtt az elfogadtatása.

A könyv szinte minden fejezete történészi távolságtartással kezeli az eseményeket, egy-két epizódban viszont személyes hangot is megütnek vagy irodalmi játékba kezdenek a szerzők. Ezek kicsit kilógnak, ugyanakkor megmutatják, hogy a részben eltűnő, amatőr futballmiliő, ami talán az igazi lelkületét adja a sportágnak, milyen közel is áll hozzájuk. A BLASZ-meccseken játszó Dénes Tamás felidézte, hogy az 1950-es években 218 futballpályája volt Budapestnek, és még ez sem volt elég, ugyanis akadt olyan, amelyen akár hat csapat is osztozott. A vállalati klubok, oktatáshoz kapcsolódó egyesületek szinte burjánoztak, de mára a csapatok és a pályák is erősen megfogyatkoztak, és egy olyan világ tűnt el, ami már csak a könyvek lapjain maradt meg.

„Akadtak olyan történetek, amelyek számomra is újdonságként hatottak. A János Kórház futballéletéről például csak annyit tudtam, hogy létezett, de hogy hogyan nézett ki egy kórházi csapat élete, kik játszottak benne, ápolók, orvosok, karbantartók, vagy hogy hol volt a pályája, annak utána kellett járnom. Ez Budapest futballmúltjának rejtett dimenziója volt. Ha kimondom, János Kórház SK, már a névnek is furcsa hangzása van. Annak idején persze több vállalathoz, intézményhez kötődő csapat szerepelt a budapesti bajnokságokban. Így egy Temetők SE–János Kórház SK-meccsről biztosan el lehet mondani, hogy élet-halál harc volt” – mondta Csillag Péter.

Aki a szerzőkkel szeretne találkozni, január 16-án 18 órakor megteheti a Hadik kávéházban, ahol Budára koncentrálva idéznek fel elfeledett történeteket.

Csillag Péter, Dénes Tamás: Budapest futballkönyve – Elfeledett történetek a fővárosi labdarúgás múltjából
Jaffa Kiadó, 2023, 4999 forint