Kicsinek találta az otthonát, ezért kérelmezte, hogy átköltözhessen a zsidó szomszédjainak lakásába – 1944-ből előkerült levéltári iratok

„Úgy gondoltuk, hogy semmi nem maradt fent. Azt hittük, hogy a lakásügyi hivatal iratanyaga teljes egészében megsemmisült. Egy repedés indította el a lavinát 2015-ben, amikor a budapesti Kossuth Lajos tér egyik bérházában felújítottak egy negyedik emeleti lakást, és 1944-es adatszolgáltatási ívek kerültek elő az egyik fal mögül” – mondta Sipos András történész, a Budapest Főváros Levéltárának főosztálya vezetője a magyar holokauszt áldozatainak emléknapján, április 16-án tartott sajtótájékoztatón. Az esemény apropója az volt, hogy ugyanebben a bérházban 2024 elején ismét találtak iratokat a német megszállás utáni évekből.

A felfedezésről Budapest Főváros Önkormányzata és Budapest Főváros Levéltára egy közös sajtótájékoztatón számolt be. Az eseményen Karácsony Gergely is felszólalt, a főpolgármester azt mondta, ezek az iratok, és az azokban álló történetek „mikroszkópokként” működnek, amiken keresztül bepillantást nyerünk Budapest történelmébe, a főváros egy ínséges és szörnyű időszakába.

Sejteni lehetett, hogy a házban további értékes dokumentumok lehetnek elrejtve

A fővárosi bérházban tehát már kilenc évvel ezelőtt is találtak szintén a német megszállás idején keletkezett dokumentumokat. Akkor 7019 darab adatszolgáltatási ív került elő egy fal mögül, amikor felújítottak egy negyedik emeleti lakást. 1944 júniusában ezen ívek alapján jelölték ki a csillagos házakat, ahova a zsidó családokat költöztették. A szenzációs felfedezésről a hazai és a nemzetközi sajtó is beszámolt. Sipos András történész, Budapest Főváros Levéltárának főosztályvezetője a szerint már akkor sejteni lehetett, hogy a házban további értékes dokumentumok lehetnek elrejtve.

A történész korábban a Telexnek elárulta, hogy az újonnan megtalált iratok január végén láttak napvilágot, amikor egy jelenleg felújítás alatt álló lakás előszobájában lebontottak egy feleslegesen belógó falat. Sipos András hozzátette, hogy a most és a 2015-ben talált iratok is az 1944 júliusában felállított Budapest székesfőváros és környéke lakásügyi kormánybiztosának hivatalához tartoztak, és az derül ki belőlük, hogy milyen ügyek futottak be nap mint nap a hivatalhoz, milyen rutin eljárásokat alkalmaztak, milyen formanyomtatványokat használtak, valamint az is,

milyen öldöklő harc folyt a magyar holokauszt idején a fővárosi lakásokért.

A fal lebontásakor 0,3 folyóméter iratot találtak. Ez azt jelenti, hogy három, 14 centiméter magas dobozba gyűjtötték össze az elrejtett papírokat, amik először átestek egy speciális fertőtlenítésen, mivel penészfertőzöttnek minősítették őket. Majd a levéltár restaurátoraihoz került, akik letisztították, valamint kisimították a falakba zárt papírokat, hogy jó minőségben lehessen azokat szkennelni.

Mint utóbb kiderült, tavasszal újabb anyagokra bukkantak: az első iratköteg mennyiségének legalább a kétszerese került elő egy válaszfal mögül márciusban egy villanyszerelés közben.

De miért pont ebből a bérházból kerülnek elő immáron második alkalommal értékes dokumentumok? „A zsidók összeköltöztetése után a ház sok tágas lakása megürült, amiket az említett lakásügyi kormánybiztos hivatala irodáknak használt” – mondta Sipos András.

Bárki kinézhetett magának egy lakást, majd benyújthatott egy kérelmet a hivatalnak, hogy szeretne odaköltözni

Nyolcvan évvel ezelőtt a háború alatt fokozatosan bevezetett kötött lakásgazdálkodás miatt nem lehetett szabadon lakást bérbe adni, sem bérelni. A kormánybiztos hivatala rendelkezett július 9-től minden budapesti – beleértve a csillagos házakba költöztetett zsidók üresen maradt – lakóingatlan sorsáról. „A belügyminisztérium alá tartozó lakásügyi kormánybiztosnak volt többek között joga ahhoz is, hogy új bérlőt jelöljenek ki. Ha valaki lakást szeretett volna bérelni, azt csak akkor tehette meg, ha a hivatal emberei azt állapították meg, hogy az illetőnek van jogosultsága hozzá” – fejti ki Sipos András.

Ezek közé tartozott egy bizonyos XII. kerületi Denevér utcai villa is, ami már a 2015-ben talált adatszolgáltatási íveken is szerepelt. A villa történetéről a közelmúltban talált iratokból, egészen pontosan egy kertész feljelentő leveléből még több érdekes részletet tudhatunk meg.

„A nyári villa tulajdonosa egy kikeresztelkedett zsidó származású cégigazgató volt, aki az akkori Klebelsberg Kunó (a mai Hold) utcában élt. Az épülethez tartozott egy szolgálati lakás is, amelyben egy kertész élt, aki 1944 júliusában küldött egy levelet a kormánybiztosi hivatalnak. Az írásában azt taglalta, hogy a villát a német megszállás után kibérelte egy főhadnagy, aki ugyanabban a házban lakott, mint a villa tulajdonosa.

A kertész azt állította, hogy egy színlelt bérbeadásról van szó, miközben a főhadnagy édesanyja azt mondta, a zsidó tulajdonosnak már nincs ott holmija, a bútorzatot pedig ők mint új bérlők megvették tőle, és a villát a megszállás előtt bérelték ki. Feltehetően a főhadnagy azért tette ezt, hogy a házra senki ne tarthasson igényt, és németek se költözhessenek be oda. A kertész levelével azt is el szerette volna elérni, hogy a kormánybiztos hivatala kerítsen le neki a villából egy egyszobás lakást, ahová átköltözhet a szolgálati lakrészből.”

Az iratokból az is kiderül, hogy a hivatal az ügyek felderítésében saját nyomozóinak segítségét kérte. „Ez számunkra is újdonság volt. A falban találtak jelentéseket, amelyekből egyértelműen az derül ki, hogy a hivatal minden esetben kiküldte a saját nyomozóit helyszínelni. Így tettek a Denevér utcai villa ügyében is. A nyomozó részletes jelentésében szerepel a kertész vallomása is” – mondja Sipos András, aki hozzáteszi, hogy a dokumentumok arra is rávilágítanak, hogy milyen súlyos volt akkoriban a lakáshelyzet.

„Előkerült egy tisztviselő kérelme is, amit 1944 januárjában küldött a hivatalnak. A kérelemben az áll, hogy ő a két gyerekével egy nedves üzlethelyiségben lakik, emiatt mindenük elázik, és a gyerekei pedig állandóan megbetegednek. Leírja, hogy ő egy vállalati tisztviselő szép fizetéssel. Tehát ő meg tudna fizetni egy jobb lakást. Nem anyagi problémái vannak, hanem egyszerűen nincs hely, ahová mehetnének.

Azért fordult a hivatalhoz, mert úgy tudja, hogy a házban, ahol ő is lakik, van egy lakás, amelyik számukra jó lehet. Az ingatlan bérlője ugyanis leginkább az apjánál tartózkodik, csak időnként jár oda körülnézni.”

A történész szerint ez is jól mutatja, hogy működtek a dolgok akkoriban. Egyszerűen kinézhetett valaki magának egy lakást, majd kérelmet nyújtott be a hatóságnak, abban bízva, hogy a terepszemle és az iratai ellenőrzése után neki utalják ki az ingatlant.

Ezt bizonyítja egy másik előkerült lakáskérelem is, amelynek az írója kicsinek tartotta azt a helyet, ahol élt. Ő azt kérte a hivataltól, hogy átköltözhessen a szomszédos lakásba. „Azt írja, hogy a lakás üresen áll, miután az ott élő zsidó családnak ki kellett költöznie” – részletezi a történész.

Miért volt súlyos a korabeli lakáshelyzet?

Ma Budapest szerte rengeteg üresen álló lakás van, amik évekig gazdátlanok maradnak, ugyanis az emberek nagy része nem engedheti meg magának, hogy horribilis összegekért ingatlant vásároljon vagy béreljen. Nyolcan éve nem voltak kiadható lakások, így akinek lett is volna arra kerete, hogy kibéreljen egyet, az sem talált.

„Az eleve súlyos lakáshelyzet rohamosan romlott a háború éveiben, amikor a hadiipari konjunktúra és a munkalehetőség miatt további tízezrek érkeztek a fővárosba.

A lakosságszám a német megszállás előestéjén érte el a csúcsot mintegy 1 millió 380 ezer fővel. 1944 áprilisában megkezdődtek a rendszeres bombázások, és bár sokan elhagyták a várost, a zsúfoltság csak nőtt. Mindemellett azokat is el kellett helyezni, akiknek azért kellett új otthont keresniük, mert a házat, ahol éltek, bombatalálat érte” – fejti ki Sipos András.

Szervezett akció lehetett az iratok elrejtése

Ahogyan a fent hivatkozott 2015-ös Index-cikkben is szerepel, több teória is kering azt illetően, ki és miért rejtette a falakba a lakásügyi hivatal dokumentumait. Sipos András szerint a január végén talált leletek, azok elhelyezkedése elvetik azt a magyarázatot, miszerint lakások közti szigetelésre használták a papírokat. Ahogy az is, hogy a bérház lakói akartak valahogy megszabadulni az iratoktól.

„Mivel különböző, egymástól távol eső lakásokban rejtették el az iratokat ugyanolyan módon, ezért kétségtelen, hogy ez egy kormánybiztossághoz köthető szervezett akció volt. De hogy miért rejtették el a dokumentumokat, az a mai napig rejtély.”