A Nemzeti balesete után több színház is felülvizsgálhatja majd a saját, biztonságra vonatkozó normáit

A Nemzeti Színház pénteki balesete óta alig hangzott el nyilatkozat, amelyben valaki ne hangsúlyozta volna, hogy a színház veszélyes üzem, ahol bonyolult színpadi manővereket, magasban végzett, komplikált feladatokat kell elvégezniük a színészeknek és a műszaknak. A Vígszínház szakembereit, a Katona József Színházat vezető Máté Gábort és Khell Zsolt díszlettervezőt arról kérdeztük, hogyan lehet mégis a legminimálisabbra szorítani a színpadi balesetveszélyt.

A Nemzeti Színház szombaton jelezte, hogy a Rómeó és Júlia pénteki előadása közben balesetet szenvedett a színház két színésze, Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó, akiket mentővel vittek kórházba. Ott megműtötték őket, állapotuk stabil. Hétfőn a történtek után benyújtotta lemondását Vidnyánszky Attila vezérigazgató, ezt azonban Csák János kulturális és innovációs miniszter nem fogadta el, jelezték, hogy a balesettel kapcsolatos vizsgálat lezárulta után foglalkozik ezzel. Az ügyben a rendőrség is nyomozást indított, hogy tisztázzák, terhel-e bárkit büntetőjogi felelősség.

Háttérdolgozók sokasága dolgozik az előadás biztonságán

A színházak működésének rendjét és biztonsági követelményeit egy 1997-es rendelet, a Színházművészeti Biztonsági Szabályzat szabályozza, amely kivételes részletességgel sorolja a legváltozatosabb előírásokat a gépi mozgatású forgószínpadok korongjának külső kerületétől a díszlethúzók teherbírásán át a művészöltözők asztalsorai közötti szabad területekig.

Az ország legnagyobb prózai színházának számító Vígszínház szakemberei azt mondják, mivel a szabályzatok hatálya minden munkavállalóra kiterjed, ezért lényegében minden munkavállaló felel a biztonságos működésért. „Háttérdolgozók sokasága dolgozik azon, hogy egy-egy előadás biztonságosan létrejöhessen: többek között díszletépítők, bútorosok, kellékesek, világosítók, hangosítók, videósok, szcenikusok, asztalosok, lakatosok, kárpitosok, szabók, díszlet- és jelmeztervezők, koreográfusok, öltöztetők, fodrászok és az épületüzemeltetésben dolgozók.

Ennyi terület összehangolása pedig komoly feladat, és bizonyos esetekben több száz dolgozó részvételét jelentheti, akik a maguk felelősségi szintjén járulnak hozzá a produkciók létrehozásához”

– fogalmaz egyikük.

A díszletek tervezésénél, kivitelezésénél és a színpadi koreográfia véglegesítésénél is az egyik elsődleges szempont náluk a balesetvédelem, ezért a hosszú, általában nyolc hétig tartó próbafolyamat célja, hogy nemcsak művészileg, de munkavédelmi szempontból is precíz forgatókönyvet alakítsanak ki. A próbák során egy munkavédelmi szakember kíséri végig a folyamatot, és felhívja a figyelmet a veszélyekre, javaslatokat tesz, a rendező pedig tanácsokat kér.

Ha veszélyes a díszlet, nincs apelláta

A budapesti Katona József Színház igazgatója, Máté Gábor azt mondja, ők annyiból „szerencsésebbek”, hogy a Petőfi Sándor utcai épületben kicsi a belmagasság és „ügyetlen színházi tervezése” miatt a színpad aljzata két kis, süllyesztőnek használható terület kivételével le van betonozva, így semmilyen „szcenikai truvájra sincs lehetőségük”.

A Katonában egy produkció előkészítésekor a díszletterv elfogadása az első olyan aktus, amelyen a tervezők, a tárak vezetői és az igazgató is részt vesz, valamint a színház munkavédelmi szakembere, aki minden produkció díszletét ellenőrzi. „Amikor már áll a díszlet, esetenként biztonsági szempontok alapján korrekciót javasol, amelyeket el kell fogadnunk, ilyen esetben nincs vita, nincs apelláta, nem írhatja felül semmilyen művészi szempont.

Olyan díszletet nem engedélyezhetek, amiről elmondható, hogy akár minimális szinten is, de balesetveszélyes – fogalmaz Máté Gábor.

Később, a díszletek beépítésekor a színpadmester irányítása alatt dolgoznak a díszítők, és mikor minden elkészült, az ügyelő – aki az előadások lebonyolításáért is felel – ellenőrzi, hogy minden a helyén van-e. És csak ezután kezdődhet az előadás.”

Az egyik legismertebb magyar színházi díszlettervező, Khell Zsolt szerint a színpadi biztonság több szempontból is problémás kérdés, de leginkább amiatt, mert rengeteg betarthatatlan, életszerűtlen szabály vonatkozik rá, ezért egy tervező minden műszaki tudásával együtt is főleg a józan ész keretei között mérlegel biztonsági szempontokat.

„Amikor a díszlettervező elkészít egy tervet, az egy szcenikai átdolgozáson megy keresztül, majd közösen átbeszélik a lehetőségeket a színház műszaki vezetőjével és a színpadmesterével, akik jelzik, ha bármi nem vagy nem biztonságosan megvalósítható. Ugyanezt teszi azután a kivitelező is, a tervező pedig e kritériumok alapján alakítja át a terveket. Végül a színház műszaki vezetője, a biztonságtechnikai referens és a kivitelező együtt nyilatkoznak arról, hogy megfelelően biztonságos-e az elkészült díszlet” – magyarázza a tervező, és elárulja, esetenként azért olyan is előfordul, hogy a színész saját ambícióból ír alá egy olyan nyilatkozatot, amellyel baj esetén vállalja a felelősséget.

„Például bizonyos magasság fölött kötelező lenne korlátot használni, de ha a színész úgy érzi, hogy ez akadályozná őt a mozgásban, kijelentheti, hogy saját felelősségére korlát nélkül is megoldja a feladatot. Ugyanígy egy rendező is kérheti azt egy biztonságtechnikát felügyelő személytől, hogy az előadás megfelelő hatása érdekében hozzanak közös kompromisszumokat, és kapjon engedményeket egyes szigorú szabályoknál.”

Legendás sérülések nem, bokaficamok előfordultak

A Katona vezetője szerint a feladatkörök kijelölésével és ellenőrzési hatáskörök rögzítésével igyekeznek a nullára redukálni a balesetek lehetőségének kialakulását, és többlépcsős biztonsági, ellenőrző etapokat is alkalmaznak. De véletlen balesetek, kisebb szerencsétlenségek, vagy mulasztás így is előfordulhat. „A színházunk adottságaiból kifolyólag az esetleges balesetek a koncentráció hiányából fakadhatnak. Ha valaki nem figyel olyan dolgokra, amelyekre minden esetben figyelni szokott. Amúgy a próbákon kigyakorolják a színészeink a legapróbb mozzanatokat is.

Természetesen előfordulhat rándulás, bokaficam és hasonlók, olyasmi, ami az utcán, sőt néha egy lakásban is megeshet.”

Azt mondja, a Katona 40 éve alatt „legendássá vált” színpadi balesetre nem emlékszik, inkább kisebb sérülések fordultak elő a díszlet miatt, amit azután azonnal megváltoztattak.

Színészként is akadt már problémája a díszlettel, a közelmúltban például a Katona egyik Dilettánsok előadásában. „Egy mozgássor következtében rám dőlt a színpadon két díszletelem. A vasszerkezet nem volt megfelelően lefúrva, és elmaradt az ellenőrzés, tehát ebben az esetben nem működött a többlépcsős biztonsági funkció. A megírt szövegem éppen az volt, hogy »még élek«, és a nézők nyílt színi tapssal jutalmazták a pillanatot. Talán még azt is gondolták, hogy direkt volt”. Korábban a Katharina Blum elvesztett tisztessége című előadásban dőlt rá egy díszletfal, de akkor sem esett nagyobb baja. És olyan is előfordult, hogy egy próbán a szokásosnál több víz került a fényes felületű padlóra, és amikor beszaladt, megcsúszott. „Szó szerint eltanyáztam, mindkét térdem megsérült, és bevallom, a jelenetet soha többet nem tudtam önfeledten játszani” – meséli.

Máté Gábor az igazgatása alatt olyan esetre sem emlékszik, amikor a színészek azt jelezték volna, hogy a díszletet nem érzik biztonságosnak, olyan viszont előfordult, hogy egy díszletelemet kifejezetten azért alakítottak egy bizonyos módon, hogy ne csak a művészi, esztétikai, hanem a biztonsági követelményeknek is maradéktalanul megfeleljen.

„A közeli múltban két olyan előadásunk is volt, amelyikben akasztás szerepelt, és komoly szakembergárda dolgozott ezen minden alkalommal, és baleset nélkül megúsztuk.”

Khell Zsolt szerint jellemzően nem is a díszlet konstrukciója, hanem a műszaki-technikai kivitelezés hanyagsága okolható a színpadi balesetekért. „A praxisomban is előfordult már, hogy rossz rögzítés miatt eldőlt egy díszlet. De olyan is történt, hogy nagyon közel került egy reflektorhoz a függöny, ami lángra kapott. Pedig erre is van vonatkozó szabály, figyelmetlenségből mégis megtörtént.”

Ami a Nemzeti Színház esetét illeti, Khell hangsúlyozza, egészen biztos abban, hogy nem a díszlettervező hibázott, hiszen az előadás korábban már több tucatszor ment le gond nélkül. De bármi lesz is a vizsgálat eredménye, Khell Zsolt azt valószínűsíti, ahogyan a 2006. augusztus 20-i katasztrófa után nagyobb óvatossággal járnak el a szervezők az időjárás miatt,

a Nemzeti balesete után a legtöbb színház felülvizsgálja majd a saját, biztonságra vonatkozó normáit, és szigorítja őket.