Egy nő, aki azzal csinál karriert, hogy folyton arról beszél, hogy a nők csak kussoljanak

Ahogy minden politikai irányzat, a konzervativizmus is egy spektrum. Van, akit az az üzenet fog meg benne, hogy az állam ne dumáljon bele mindenbe, és legyenek alacsonyak az adók, mások viszont az úgynevezett hagyományos értékek – az persze személyes interpretáción múlik, ez pontosan mit is jelent – védelmében élik meg konzervativizmusukat.

A spektrumok velejárója, hogy vannak szélsőségei. Emiatt vannak olyanok, akik nem a fideszes, dessewfyi, disraeli vagy burke-i szintekig nyúlnak vissza, hanem annyira kifacsarják az irányzat alapjait, amire még a bibliai időkben is azt mondták volna, hogy ez már kicsit túlzás, lazíthatnának.

Ilyen például Andrew Tate, a Greta Thunbergnek beszólogató, hímsoviniszta influenszer, akit Romániában éppen a testvérével együtt embercsempészettel és nemi erőszakkal vádolnak. De ez a cikk nem róla szól, mert nem szabad úgy tenni, mintha minden kétes dicsőség csak a férfiakat illetné. Létezik ugyanis „női Andrew Tate” is. Több is, de köztük mostanában az amerikai Hannah Pearl Davis a legnépszerűbb, legismertebb.

Egy ideje nagyon nagyot fut a videós podcastoknak az a műfaja, amikben jól vagy kevésbé jól öltözött férfiak megtárgyalják az élet nagy dolgait (a nők másodrendűek, a férfiaknak kell uralniuk mindent, és egymást is, ilyesmik), miközben a háttérben két-három nő biodíszletként bólogat, esetleg néha megpróbál vitatkozni, kevés sikerrel. Tate is kipróbálta magát a műfajban, és ezt a formátumot tette magáévá Davis is, bár nem csavart rajta akkorát, mint amit a „nő belép egy hagyományosan férfi térbe, és megreformálja” forgatókönyvtől általában várhatunk.

Davis ugyanis minimális eltérésekkel, de ugyanazt mondja, mint Tate. A Férfi dolga, hogy vadásszon és uralja a többi Férfit, akik így már nem is annyira férfiak, a Nő pedig őrzi otthon a tüzet, és frissen sült mamuthússal és hideg sörrel várja a Férfit. Ha a Férfi a barlangban mond valamit, az úgy is van, mert a Nő képtelen önállóan döntéseket hozni. Ezt közösségimédia-barát köntösbe bújtatja, és úgy fogalmazza meg, hogy

„Még jó pasit sem tudunk választani magunknak, de a liberálisok szerint a nőknek kéne megválasztania a szabad világ vezetőjét???? A nők butácskák !!!”

Üzeneteiben a nemek közötti viszonyok alapjaira is kitér. Úgy látja, hogy a mai nők könnyű életet akarnak, amit leginkább semmittevéssel töltenek. Ehhez képest a „tradicionális” nők – bármit jelentsen is ez pontosan – soha nem éltek pihentető, könnyű életet. Ehelyett, nyilván kitalálják:

„Kiszolgálták a férfiakat”– írja.

Piaci rés

Na de kicsoda Pearl Davis? Honnan jött? Bár nem Andrew Tate az egyetlen überférfiasságot hirdető médiaszemélyiség, talán nem túlzás azt írni, hogy ő az egyik legbefolyásosabb és legismertebb közülük. A munkáját azonban megnehezítette, hogy 2022. december 30-án őrizetbe vették Romániában. Hirtelen kialakult egy vákuum a közösségi térben, amit mindenféle szélsőséges nézeteket valló figurák megpróbáltak betölteni. Davis az egyik legsikeresebb közülük, ráadásul rögtön magára vonja a figyelmet a mondanivalója és a neme közti kontraszt. Egy nő beszél arról, hogy a nők csak kussoljanak.

A 26 éves Davis Chicagóból származik, szüleivel és két testvérével egy 1021 négyzetméteres, 10 hálószobás, dupla garázsos házban nőtt fel. Édesanyja, Jennifer Davis a férjéhez, Danhez hasonlóan a techiparban dolgozik, de a LinkedInje alapján sikeres író, előadásokat tart, valamint a UN Women USA igazgatósági tagja is volt, ami egy nonprofit szervezet, az ENSZ nőjogi és női egyenjogúsággal foglalkozó alszervezetét támogatja.

Jennifer elmondása szerint a gyerekeinek meglehetősen szabad gyerekkoruk volt: azt akarta, hogy a gyerekek azt érezzék, hogy egy klassz helyen nőnek fel, ezért gördeszkázhattak a házban, ugrálhattak az ágyakon és a konyhapultra is felmászhattak. Még olyanokra is figyelt, hogy amikor 5 gyereke volt, és a konyha berendezését tervezte, 10 széket raktak az asztal köré, hogy minden gyerek meg tudjon hívni egy barátot, ha szeretne. Persze ez nem azt jelenti, hogy a szülők és a 10 gyerek 10 helyen osztozott, az étkezőben van egy 16 helyes asztal is. A konyha direkt a hátsó udvarra néz, hogy Jennifer főzés közben szemmel tarthassa a gyerekeket.

Davis a videós karrierje elején maga is azt mondta, hogy a sikerét nagyban köszönheti a háznak és a mindenféle szuper cuccnak, amit a szülei vettek neki. Az egyik első nagy durranása a TikTokon egy óriási vízi csúszdáról szólt, amit az apja vett. Akkor jött rá, hogy szeret történeteket mesélni, és tudta, hogy valamilyen formában videókat akar készíteni. Hosszú távon egy olyan brandet akart kiépíteni maga köré, amibe jobban belefűzi vallásosságát. Ez részben sikerült is, a TikTokon 930 ezer követője volt, amiben persze része lehetett annak is, 2021-ben egy ideig az AngryReactionsből ismert Oneya D’Amelióval járt. 2022 augusztusában aztán felfüggesztették a fiókját – saját állítása szerint azért,

„mert bálnának hívtam kövér lányokat, miközben a feministák bármikor hulladéknak hívhatják a férfiakat”.

Persze nem kizárt, hogy a tiltásban a nőgyűlölő megnyilvánulásai is szerepet játszottak, vagy a videója, amiben arról énekel a YouTube-on, hogy nem szabad a zsidókról beszélni a YouTube-on. Végül nem sokkal később törölte a videót. A videómegosztón amúgy a mai napig aktív, a cikk írásakor 1,72 millió feliratkozója van.

Eleinte leginkább rövid reakcióvideókat töltött fel, aztán 2021 májusában kiadta első önálló videóját, amiben arról beszél, hogy a férfiak miért utálják a nőket, és fordítva. Nem ez volt az első eset, hogy ilyenekről beszél, de a videón látszik, hogy az adatalapú randizásban hisz: e szerint az emberek vonzereje objektíven, számokkal kifejezhető, tekintet nélkül bármiféle körülményre, származásra, vagy akár kontinensre.

Az Insidernek azt mondta, hogy jobboldali megmondóemberek/gondolkodók inspirálták, hogy médiakarrierbe kezdjen, mint például Ben Shapiro vagy Thomas Sowell. Ő is igyekezett belépni ebbe a körbe, így a videói egyre megbotránkoztatóbbak voltak, egyre többet panaszkodott a cancel culture-re (magyarul eltörléskultúrára), és hamar rátalált a red pill (piros pirula) szubkultúrára.

Ez a szubkultúra, ami red és black pill néven is fut, a Mátrixból vette a nevét. A filmben a főszereplő, Neo választhat: ha tudni akarja, milyen a való világ, és kíváncsi az igazságra, a piros bogyót kell bevennie. Nyilván azt választja, és kiderül, hogy minden sokkal-sokkal rosszabb, mint amilyennek tűnik. A red pillesek meg vannak győződve arról, hogy az összeesküvés-elméleteknek megfelelően valakik rosszindulatúan alakítják a világot, de ők tudják az Igazságot, hála a metaforikus piros bogyónak, ami természetesen az Andrew Tate-ek és Jordan Petersonok videóit jelenti. Az egyik nagy felismerés az, hogy a férfiak valójában hátrányból indulnak a világban, és nem élveznek semmiféle előnyt, sőt.

Pearl legtöbb videójának címe valami olyasmi, hogy valaki LENYOMJA, ELPUSZTÍTJA a feministákat, aktivistákat, esetleg még a SZAVUK IS ELÁLL. Ehhez a YouTube legsötétebb clickbaites korszakát idéző thumbnailek járulnak, amiken megdöbbent arcokat vág. Emellett van egy podcastja is, a Pregame, amiben meghívott vendégekkel vitázik és/vagy feministákat kritizál. Az Insidernek egyébként azt mondta, hogy nem tekint magára nőgyűlölőként, mert nem utálja a nőket. Szerinte mindenki azért haragszik rá és társaira, mert férfipártiak.

A férfipártiság jegyében például amellett érvel, hogy a nő hibája, ha a pasija megcsalja, valamint szerinte a mai férfiaknak a nagyapjuk helyzetéhez képest ötször nehezebb összeszedniük egy nőt, aki „huszad olyan jó, mint a nagyanyjuk volt”. Amúgy gyakran érvel úgy, hogy számokkal dobálózik, szerinte a szépség is egy objektív, egyszerűen mérhető tulajdonság – ezzel természetesen egy csapással MEGSEMMISÍTI a feministákat és évezredek filozófiai és művészeti vitáit. Emellett gyakran általánosít, kijelentéseit pedig előszeretettel álcázza kérdésnek.

„A nyugati nők jó feleség hírében állnak? A világ minden pontjáról rájuk vágynak, vagy a férfiak inkább fogják az útlevelüket, és máshol kutatnak?”

Nemrég például azt tweetelte, hogy a nők egyáltalán nincsenek elnyomva, hiszen ő sincs elnyomva. Mindent megtehet, amit akart, sose keresett kevesebbet, mint egy férfi, és szerinte az élete sokkal könnyebb azért, mert nő. Szerinte az egyenlőtlenségre panaszkodó nők egyszerűen lusták. Azt valamiért nem veszi figyelembe, hogy nem mindenki egy óriási házban, gazdag és támogató családban nő fel. Vagy azt, hogy csak az Egyesült Államokban sokan azért haltak meg, hogy ő dolgozhasson, szavazhasson.

De vajon komolyan gondolja?

Valószínűleg ha csak a piros bogyós témáknál marad, és ott meghúzza a saját határát, hogy a túlsúlyos nők nem érdemesek a szeretetre, vagy valami hasonló két lábbal beleszállós kijelentésnél, akkor a mainstream média se figyelt volna fel rá. Azzal azonban, hogy a modern feminizmus egyik legnagyobb sikerét, a női választójogot támadja, olyan közönséghez is eljutott, amit nem biztos, hogy korábban elért volna.

Davis ma Londonban él, és mostanában többször is Piers Morgan beszélgetős műsorának vendége volt. Morgan egy híres brit tévés újságíró, és tőle sem állnak távol az éles kijelentések. Több vizsgálat is indult már ellene ilyenek miatt, például akkor, amikor a nembinárisság ellen érvelt, és kijelentette, hogy pingvinként tekint magára. A több ezer panasz ellenére a brit médiafelügyelet nem találta vétkesnek. 2021-ben úgy összeveszett egy munkatársával Meghan Markle-ön, hogy kiviharzott a stúdióból, és fel is mondott.

Amikor Davis a műsorában vendég volt, Morgan többnyire – önmagára nem jellemző módon – némán hallgatta, meglepően higgadt volt. Az első szereplésekor Davis Ava Santina politikai újságíróval vitatkozott a feminizmusról. Már ha az vita, hogy Davis megkövetelte, hogy végighallgassák, de ő a vitapartnere minden szavába belevágott.

A második kör is hasonlóan zajlott, akkor Grace Blakeley íróval vitatkozott. Az egész azzal kezdődött, hogy Morgan bedobta Davis felvetését, hogy szükség van-e az angol nyelvben a szabadon választott személyes névmásokra. Davis szerint nyilván nem, de kitértek például a nemek közötti fizetésbeli különbségekre is. Az első két részben Morgan nagyjából egyetértett Davisszel, a szélsőségesebb nézetek kivételével.

Davis aztán harmadjára is visszament, de az már nem úgy alakult, mint tervezte. Azt hitte, hogy a cancel culture-ről fognak beszélni (ami nagy vonalakban azt jelenti, hogy a mainstream politikai korrektséggel szembemenő gondolatokat megfogalmazó emberektől elvesznek mindenféle lehetőségeket, elhallgattatják, kirúgják, kicsinálják őket), de végül a zsidókról szóló dala volt a fő téma. Látványosan kényelmetlenebbül érezte magát, mint a korábbi adásokban, és nem sokkal később a saját csatornáján is beszámolt az esetről. Ekkor Piers Morgan műsorát – amit egyébként a Fox streamingcsatornáján és a szintén Rupert Murdoch által alapított TalkTV-n lehet megnézni – már mainstreamnek nevezte, ami megpróbálta őt cenzúrázni.

Bár tartotta magát a beszélgetés során, látszott, hogy nem olyan lendületes, mint amikor a műsorvezető lelkesen bólogatott. Belefutott néhány logikai zsákutcába, és látszott, hogy nem igazán szeretne magyarázkodni a videó miatt. Állítása szerint azt csak egy fricskának szánta. Aztán eljutott odáig, hogy Ye (korábban Kanye West) ihlette meg. Azt mondta, hogy azt tudta, hogy „cancellelve” lett, ezért született a dal, de amikor a videót csinálta, még nem tudta, miért. Hát, például azért, mert egy csomó Hitler- és nácipárti kijelentése volt.

Davis egyértelműen akkor van igazán elemében, ha vagy egyedül beszél a kamerába, vagy olyanok veszik körül, akik egyetértenek vele – még ha podcastjában rendszeresen szerepeltet is olyanokat, akik megpróbálnak ellenvéleményt megfogalmazni.

Júniusban az H3 Podcastban beszélgetett Ethan Kleinnel. Felmerült, hogy korábban azt mondta, hogy szerinte a rabszolgatartás egyes részei ki lettek színezve, el lettek túlozva. Ezt először azzal próbálta meg kivédeni, hogy csak idézett valakit, de Klein többszöri kérésére se volt hajlandó válaszolni a kérdésre, hogy szerinte valóban túl van-e játszva ez az egész rabszolgaságdolog, és ha igen, pontosan melyik részei. Annyira nem akart válaszolni, hogy inkább kilépett a hívásból.

Olyan gyakran tesz szélsőséges kijelentéseket, hogy adja magát a kérdés: vajon ő egyetért ezekkel? Vagy csak talált egy piaci rést, és azt sikeresen betölti? Tényleg úgy tűnik, hogy őszinte, de ezzel maga alatt vágja a fát, amin uroboroszként ül.

Davis maga egy teljesen paradox jelenség. Saját állítása szerint nőként nem lenne szabad dolgoznia, hiszen az agya nem elég fejlett hozzá. Ez alapján az ő dolga az lenne, hogy háztartást vezessen, míg a férje dolgozik. Ehhez képest 26 éves, nincs férje, nincs gyereke, viszont saját vállalkozása, sőt véleménye van.

Ebből aztán fura dolgok fakadnak. Tegyük fel, hogy van néhány fiatal srác, akinek megtetszik az üzenet, hogy ők azért vannak elnyomva, mert férfiak. Nézik Davis videóit, magukévá teszik a gondolatait, és egy idő után talán felmerül bennük, hogy miért is hallgatnak rá, hiszen csak egy nő. A saját üzenetével potenciálisan a jövőjét kannibalizálja. Ha meg véletlenül házasságon kívül teherbe esik, esetleg meghízik, még kevésbé lesz hiteles. Bár ki tudja, már antifeminista nőként is nagyot megy, úgyhogy lehet, hogy semmi baja nem lenne belőle.

Pedig, mint a legtöbb hasonló influenszer, aki megpróbál moderáltabb embereket is behúzni, ő is felvet néhány olyan kérdést, amik valóban megérnek egy-egy beszélgetést. Például a fiatal férfiak mentális egészsége – csak ezt aztán egészen sötét sikátorokba viszi tovább. Hatékony egyébként a cancel culture-re való panaszkodása is, a jobboldal egyik legerősebb hívószava.

A Davis-jelenség talán sokaknak ismerősnek tűnhet. A Megafon videócsatornáján, a Patriótán hasonló tartalmakkal is találkozhat az egyszeri magyar netező. Azonban míg Davis úgy tűnik, saját felindulásból csinálja, amit csinál, a Patriótánál látványosan le lettek osztva a szerepek, méghozzá három nőre: Déri Stefi viccelődés, gúnyolódás nélkül szembesít, magyaráz a migránsokról, Ibolya Csenge már lazábban közli, hogy mik a helyes nemi szerepek, Sebestyén Janka pedig aggódó arccal hívja fel a figyelmet a woke apokalipszis veszélyeire. A magyar női patriótákról ebben a cikkünkben írtunk bővebben.