Egy óriási rákokkal teli eldugott szigeten próbálják megfejteni a 89 éve eltűnt pilóta rejtélyét
Egy kutatócég szerint megtalálták a gép roncsait. Repülőgép darabjaira bukkantak. Közel 90 év után megoldódhat a rejtélyes eltűnés. Évről évre állnak elő kutatók, szakemberek és különböző kalandorok olyan bejelentésekkel, miszerint a 89 éve rejtélyes módon eltűnt Amelia Earhart gépét vagy földi maradványait fedezték fel a világ valamelyik eldugott pontján. Earhart a repülés történetének egyik legfontosabb alakja, a női pilóták úttörője volt.
A napokban egy újabb expedíció kezdődött gyakorlatilag a semmi közepén, egy aprócska lakatlan szigeten. A 17 fős kutatócsapat abban bízik, hogy Earhart gépének maradványait fedezték fel egy műholdfelvételen, de a korábban ezen a szigeten megfordulóknak vannak kétségeik. A föld körüli útra induló világhírű női pilóta története máig sokakat tart izgalomban, közülük többen érdekes elméletekkel is előálltak, hogy Earhart miért nem érkezett soha vissza az Egyesült Államokba.
Hétfő óta egy, a Csendes-óceán közepén található szigetet vizsgálnak az Archaeological Legacy Institute (ALI) és a Purdue Egyetem kutatói, ahol egy rejtélyes tárgy körvonalai keltették fel a figyelmüket. A 2020-as műholdfelvételen egy, a Kiribatihoz tartozó Nikumaroro-sziget melletti lagúna szélén szúrtak ki valamit, ami akár a repülő roncsa is lehet. Ez a hely azért különösen érdekes nekik, mert az Earhart eltűnésével kapcsolatos teóriák egyike pont az, hogy ő és navigátora, Fred Noonan Nikumarorón szálltak vagy zuhantak le. Később több olyan leletet is találtak a szigeten, ami emberi jelenlétre utalhatott, de bizonyítani soha nem sikerült, hogy valóban itt jártak a repülősök.
A Nikumarorón tartózkodó kutatók most megküzdenek a növényekkel körbenőtt, roncsnak hitt tárgy elérésével és a sziget élővilága által okozott nehézségekkel is. Utóbbi egyesek szerint furcsa magyarázatot adhatna arra is, hogy miért tűnt el nyomtalanul a két repülős.
A szigeten emberek nem élnek, ellentétben a hatalmas kókuszrákokkal (másik nevük: pálmatolvaj). Ezek az állatok éjjel vadásznak, négykilósak, fél méter hosszúak, fára másznak és akár a saját súlyuk négyszeresét is fel tudják emelni. Korábban olyan elmélet is napvilágot látott, miszerint Earhart és társa hiába landoltak épségben, az állatok áldozatává váltak, a csontjaikat pedig széthordták. 2019-ben sertéstetemekkel sikerült bizonyítani, hogy a hatalmas ízeltlábúak be tudják rángatni a tetemeket a járataikba, és két hét se kellett nekik, hogy lecsupaszítsák a csontról a húst. A kutatócsapat a rákoktól tartva inkább úgy döntött, nem is ver tábort a szigeten, az éjszakákat inkább a hajójukon töltik a kutatás idején.
A hatalmas vízfelületek, így az óceánok fölött átkelő repülők nyomtalan eltűnése még a 21. században sem elképzelhetetlen. Elég a Malaysia Airlines 370-es járatára gondolni, ami 2014 márciusában 227 utassal és 12 fős személyzettel a fedélzetén zuhant vélhetően az Indiai-óceánba. Az máig rejtély, hogy a gép miért, hogyan és hol zuhant a tengerbe. Az évek folyamán a tenger a roncs néhány kisebb darabját partra sodorta, azonban ez se vitt közelebb a megoldáshoz. Ezt az eltűnést alapul véve még megoldhatatlanabbnak tűnik Earharték története, akik az akkor még az egészen kezdetlegesnek számító repülőgépükkel akarták megkerülni az egész Földet.
Rekord rekord hátán
Amelia Earhart 1897-ben született az amerikai Kansas államban. Már fiatalon, az 1900-as évek elején is próbált kitörni a nemi szerepek jelentette korlátok közül, ezért autószerelőnek tanult, kosárlabdázott és akkoriban szokatlan módon még főiskolára is járt egy darabig.
A repülést egy torontói légiparádén, az első világháború utolsó éveiben ismerte meg közelebbről. A háború után hazatért, majd 23 évesen egy apjával közös élmény új irányt adott az életének. 1920-ban meglátogatták a híres világháborús pilótát, Frank Hawkot, akihez Amelia befizetett egy tízperces sétarepülésre. Ezek után döntötte el, hogy ő is repülni fog.
A következő évben már Anita Snooktól, a repülésben sok területen szintén úttörő női pilótától vett órákat. Nem sokkal később meg is vette Kanárit, az első repülőgépét, ami egy egymotoros, dupla fedeles sárga Kinner Airster volt. Első rekordját ezzel, a maximum 137 km/h sebességre képes géppel teljesítette: első női pilótaként 14 ezer lábra (4267 méter) emelkedett. Alig tíz évvel az első repülése után már egy másik géppel, de még nagyobb fába vágta a fejszéjét. Charles Lindbergh után egyedül vágott neki az Atlanti-óceánnak. El is jutott a kanadai Új-Fundlandról egészen az északír Londonderryig.
Amelia Earhart ezek után sem hagyott fel a rekordok kergetésével. 1932-ben például keresztülrepült az Egyesült Államok felett, Kaliforniából indult és New Jersey-be érkezett meg. Az út közel 19 óra volt, ami ekkor önmagában is csúcsidőnek számított. Egy évvel később megismételte az utat, annyi különbséggel, hogy ezúttal két órával kevesebb idő kellett hozzá.
Az út nagyobb részén már túl voltak, de a nehezén még nem
Earhart életének utolsó útja – amiről korábban az egyik Észkombájn cikkünkben is írtunk – 1937-ben kezdődött, amikor úgy döntött: hogy az Atlanti-óceán átrepülése után ismét beül a pilótafülkébe, és megkerüli az egész Földet. A Lockheed 10E Electra típusú gépével első nekifutásra csak Hawaiig jutott el, ahol felszállás közben kidurrant a gép futóművének egyik abroncsa.
Néhány hónappal később, 1937. május 1-jén ő és navigátora újra nekifutottak a kalandnak, ezúttal Oaklandből indultak és kelet felé vették az irányt. Egy hónap alatt eljutottak Puerto Ricóig, egy héttel később pedig Afrikába is elértek. Ezután következett India és Délkelet-Ázsia, június 29-én pedig már Új-Guineában landoltak. Az út nagyobb részén ekkor már túl is voltak: 35 ezer kilométer mögöttük, 11 ezer előttük. A párost Új-Guineában, 1937. július 2-án láttak utoljára élve. Utolsó felszállásukról videó is készült:
A felszállás után a Csendes-óceán közepén található Howland-sziget felé indultak, de egy idő után végleg elvesztették a rádiókapcsolatukat az amerikai parti őrség Itasca nevű hajójának rádiósaival, akik a sziget közelében üzemanyaggal várták őket. „Bizonyára a közelben vagyunk, de nem látunk. Kezd elfogyni az üzemanyagunk. Rádión nem sikerült kapcsolatba lépnünk. 1000 láb (304 méter) magasságban repülünk” – ez volt az egyik utolsó rádióüzenetük. Ezek után már csak egy helyzetjelentést adtak le, az Itasca többé nem hallott felőlük.
Earhart és Noonan felkutatására hatalmas erőket mozgattak meg: Franklin D. Roosevelt amerikai elnök a haditengerészet egyik legkiterjedtebb légi és tengeri keresését indította el, ami több mint két hétig tartott. A kutatásban négyezer ember és 66 repülőgép vett részt, de hiába. 1937. július 19-én hivatalosan is kimondták, hogy a páros a Csendes-óceánba zuhant.
A téma szakértői szerint Earhart és navigátora a Föld körüli út legkomplexebb szakaszán tűntek el. Ekkor az átlagos szakaszoknál nagyobb távot kellett lerepülniük, ezt eleve csak úgy tudták megoldani, hogy a Lockheed típusú gép több ülését is eltávolították, helyére pedig extra üzemanyagtartályokat szereltek be. „Egész éjjel repültek, majd megpróbálták kiszúrni ezt a pici szigetet. Tudjuk, hogy felhős volt a környék” – mondta Dorothy Cochrane, az Earhart-ügy szakértője, a washingtoni Smithsonian Nemzeti Lég- és Űrmúzeum nyugalmazott kurátora.
Lockheed gép roncsa vagy egy kidőlt fa
Az elmúlt években, évtizedekben több kutatócsoport fantáziáját is megmozgatták a történtek. A mai modern technológiák, szonárok, mélytengeri robotok birtokában többször is megpróbálták felkutatni a nyomtalanul eltűnt repülőgépet. Pár éve egy mélytengeri kutatással foglalkozó amerikai cég azt állította, Earhart tervezett úti céljától, a Howland-szigettől nyugatra egy repülő nyomaira bukkant az óceánfenéken. Eddig azonban egyetlen kutatás sem vezetett eredményre.
A legújabb, Earharték felkutatására indult, 17 főből álló csoport hajója hétfőn érkezett meg a szigethez, ahol utoljára hét éve járt a hatóságok által is jóváhagyott úton bárki. „Amelia Earhart repülőgépének megtalálása életem legnagyobb felfedezése lenne” – mondta az expedíció vezetője, Richard Pettigrew, mielőtt a hónap elején útnak indultak volna.
Szerinte ha sikerülne megerősíteni, hogy Earhart Lockheed típusú gépéről van szó, az akár döntő bizonyíték is lehetne a 89 éves rejtély lezárásához.
A kutatócsoport azt állítja, hogy az általuk bizonyítéknak tartott roncsdarab már évek óta ott fekszik, szerintük még egy 1938-ból származó légi felvételen is látható. Vannak azonban a kutatást nehezítő körülmények: először a növényzetet kell eltisztítani az útból, hogy könnyen meg tudják közelíteni a helyszínt, ami önmagában is próbatétel, a lagúnát ugyanis csak a sűrű dzsungelen átvágva lehet elérni. A munkát ráadásul az épp zajló szuper El Niño is keresztülhúzhatja. A tárgy egyébként mindössze 3 méterre a parttól, árapálytól függően nagyjából másfél méter mély vízben található. Az üledéket kotrógépek segítségével fogják eltávolítani körülötte, hogy meg tudják vizsgálni.
Az újabb expedíció azon a sok információn alapul, amiknek nagy részét még az amerikai Tighar (The International Group for Historic Aircraft Recovery) felfedező csoport tagjai gyűjtötték össze. Ők 1989 és 2019 között több tucatszor látogattak el Nikumaroróra, ugyanis szerintük is itt zuhanhatott le a híres pilóta gépe.
A Tighar társalapítója, Ric Gillespie viszont kimondottan szkeptikus az újabb expedíciót kiváltó tárggyal kapcsolatban. Szerinte egy kidőlt, a szigeten őshonos csavarpálmát néztek Lockheed-maradványnak, amit a hullámok a lagúnába sodortak. Gillespie hozzátette: 2001-ben és 2007-ben ők már felkeresték ezt a területet fémdetektorokkal, de nem találtak semmi hasznos nyomot.
„Ha hirtelen kiderülne, hogy Amelia Earhart gépének roncsai ott vannak, nagyon meglepődnék, de én lennék az első, aki gratulálna nekik. De nem hiszem, hogy bármit is találni fognak” – mondta. Az újabb expedíció kutatói szerint lehetséges, hogy a tárgyat a korábbi keresésekkor nem találták meg, mivel homok borította.
A Tighar kutatói szerint Earharték valóban ezen a szigeten hajtottak végre kényszerleszállást 89 évvel ezelőtt, de úgy gondolják, hogy a hullámok elsodorták a gépet, ami most darabokra hullva fekszik valahol a sziget nyugati végénél a mély vízben. A Tighar elképzelése az eltűnésről az, hogy Earhart és Noonan túlélték a kényszerleszállást és a Nikumarorón rekedtek. Szerintük egy ideig túl is élhettek, esővizet ittak, apró halakat és teknősöket ettek. Ezt táborhelyek nyomaira és a helyszínen talált, az 1930-as évekből származó tárgyakra alapozzák.
Elképzelések és összeesküvés-elméletek a pilóta sorsáról
Hogy mi történt velük a baleset után, az máig tisztázatlan, és mint minden hasonló titokzatos ügynél, itt is szárnyra kaptak különböző elméletek, konteók, amiket a Reader’s Digest gyűjtött össze korábban. Ezek közül az egyik legismertebb, hogy Earhart valójában kém volt, akit Roosevelt elnök azzal a feladattal bízott meg, hogy légi felvételeket készítsen a Csendes-óceán térségében található japán katonai létesítményekről. Ezen elmélet szerint a japánok lelőtték a repülőgépet, és fogságba ejtették Earhartot és Noonant.
Ennek a továbbszőtt, némileg módosított verziója, hogy Earhart a második világháború alatt Japán fogságban volt, majd visszatérhetett az Egyesült Államokba, ahol élete hátralévő részét egy tanúvédelmi program keretében élte le.
Olyan verzió is létezik, miszerint Earhartékat japánok fogták el, de nem szabadulhattak ki. Itt az a feltételezés, hogy Earhart kényszerleszállást hajtott végre a Marshall-szigeteken, majd a japán hadsereg fogságába kerültek, és politikai fogolyként haltak meg Saipan szigetén. Ezt az elméletet olyan fotókra alapozzák, amin állítólag Earhart és Noonan látható egy japán repülőgép-hordozón.
Szintén a japánokhoz köthető az elmélet, miszerint a fogságukba került Earhartot arra kényszerítették, hogy japán propagandát közvetítsen. Ezeket az angolul beszélő nőket egységesen „Tokyo Rose”-nak hívták a második világháborúban. A pilóta férje viszont kizárta ezt a lehetőséget, miután hiába hallgatta órákon keresztül ezeket az adásokat, nem ismerte fel a felesége hangját.
Egy olyan teória is keringett, miszerint Amelia Earhart ápolónő lett. A második világháborúban szolgálatot teljesítő, a szövetségesekhez tartozó katonák közül többen azt állították, hogy a nőt ápolónőként látták dolgozni a Salamon-szigetek egyikén. Utólag kiderült, hogy valószínűleg egy új-zélandi ápolónőt kevertek össze az amerikai pilótával.
Egyelőre egyik elméletet sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Nem kizárt, hogy soha nem fogjuk megtudni, mi történt valójában Earharttal és társával, így az eltűnésével kapcsolatos elméletek, felvetések a jövőben is továbbélnek majd. Sok függ attól is, hogy mire jut a mostani kutatócsapat: amennyiben megkímélik őket a kókuszrákok, akkor néhány hét vagy akár nap múlva ki is derülhet, hogy ismét vakvágányon indultak el vagy tényleg ott fekszik egy Lockheed roncsa a tengerben.
A linkelteken felül további források: A Howland szigetek környékén kutatnak Amelia Earhart után (Amerikai Magyar Népszava, 1937. július 5. – Arcanum), The Disappearance of Amelia Earhart (Britannica), Amelia Earhart (History).
