Tíz éve már, hogy kámforrá vált a levegőben egy utasszállító

Az évszázad legnagyobb légi közlekedési rejtélye

– ritka, hogy egy ehhez hasonló mondat ne lenne túlzás, de a Malaysia Airlines 370-es járatának esetében nyugodtan kijelenthetjük, hogy nincs felnagyítva a történet megoldhatatlansága. Tíz éve, 2014. március 8-án tűnt el a maláj gép, az elmúlt egy évtizedben pedig vajmi kevéssel került közelebb a világ ahhoz, hogy kiderüljön, mi volt az oka a repülő kámforrá válásának. Teóriák persze vannak.

A repülőgép eltűnését nemcsak azért kéne megoldani, hogy a konteókat végre lezárhassák, hanem azért is, hogy az áldozatok hozzátartozói megnyugodhassanak. És hogy kiderüljön, lehet-e valamilyen végzetes hibája a világ egyik legbiztonságosabbnak tartott Boeing-modelljének, a 777-200ER típusnak.

Mi is történt?

A Malaysia Airlines 370-es járata Kuala Lumpurból indult el 2014. március 8-án, helyi idő szerint 0 óra 40 perckor, Peking felé. A fedélzeten 227 utas és a személyzet 12 tagja, köztük a két pilóta utazott. A gépet irányító két pilóta tulajdonképpen a legjobb párosítás volt: a kapitánya az 53 éves Zaharie Ahmad Shah nagy tapasztalattal bíró pilóta volt, aki még a szabadidejében is repülésszimulátorokkal játszott. A másodpilóta a friss oktatású 27 éves Fariq Ab Hamid volt, akinek épp ez lett volna az utolsó útja, amit idősebb tiszttel együtt kell megtennie.

Az utazás első fél órája eseménytelenül telt el. A gép úgynevezett ACARS rendszere 1 óra 7 perckor szokás szerint elküldte a földi irányításnak a legfontosabb adatokat a járműről – ekkor még nem tudta a Kuala Lumpur-i központ, hogy ez lesz az utolsó ilyen alkalom. 1 óra 19 perckor a gép utasítást kapott, hogy vegyék fel a vietnámi irányítással a kapcsolatot, mivel nemsokára átlépnek a malajziai légtérből a vietnámiba. „Rendben, jó éjt” – válaszolta valamelyik pilóta a földi irányításnak. Ezek voltak a fülkében elhangzó utolsó szavak, amelyeket később nagyon komoly elemzéseknek vetettek alá a hatóságok.

Alig 2 perccel az utolsó párbeszéd után a vietnámi irányítás már jelezte, hogy az MH370-es nem vette fel velük a kapcsolatot. Ennek oka az volt, hogy a gép földi radarral kommunikáló transzpondere leállt, furcsa módon éppen akkor, amikor a repülőgép áthaladt egyik légtérből a másikba. Innentől kezdve a földi irányítás nem kapott információt a gépről. Miután elnémult a transzponder, a Boeing 777-200 típusú gép éles kanyart vett a két légtér között, és nyugat felé indult – mindezt utólag, a katonai radarnaplók segítségével sikerült rekonstruálni.

A vietnámi földi irányítás 1 óra 27 perc körül észrevette, hogy az MH370 már 8 perce nem jelentkezett be náluk, és nem tudják elérni a gépet. A vietnámiak így megkeresték a Malaysia Airlinest, amely viszont az mondta nekik, hogy az ő belső rendszerük szerint nincs semmi probléma, a gép halad a kiszabott útvonalon. A malajziai légitársaság csak másfél órával a vietnámiak jelzése után jött rá, hogy a belső rendszerük hamis helyadatokat jelzett, a gépük valóban felszívódott. Ezután még négy óra kellett hozzá, hogy a földi légi irányítás megkongassa a vészharangot, és jelentse a hatóságoknak, hogy eltűnt egy utasszállító.

Hiába jelentették hajnalban az eltűnést, addigra az MH370 már messze járt. Miután fél 2 körül letért az útvonaláról, néhány katonai radar és műhold még érzékelte a gépet, innen tudták utólag bemérni, hogy merre járhatott. Az MH370 elhúzott Malajzia, aztán Thaiföld felett is, de a malajziai légierő nem látta, hogy fenyegetést jelentene a gép, így nem kezdtek vele semmit. Az utólag összerakott jelek alapján reggel 8 körül – amikor a gépnek már 2 órája Pekingben kellett volna lennie – az MH370 már valahol az Indiai-óceán felett járt. 9 után azonban már semmilyen nyomot nem hagyott a járat, valószínűleg elfogyott az üzemanyag, és az óceánba zuhant. A légitársaság nagyjából ekkor adott hírt róla – a Facebookon –, hogy eltűnt a gép, innen értesültek a hozzátartozók is, hogy baj van.

A gépen 227 utas volt, köztük 153 kínai és 38 malajziai. A többi utas Iránból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Indonéziából, Ausztráliából, Indiából, Franciaországból, Új-Zélandról, Ukrajnából, Oroszországból, Tajvanról és Hollandiából származott. A gépen tartózkodó 239 ember – köztük hét gyerek – örökre eltűnt. Az áldozatok családjait a Malaysia Airlines sms-ben értesítette arról, hogy az utasok meghaltak.

A műszaki meghibásodás szinte kizárt

Az első lehetőség, amit egy ilyen gép eltűnésénél, vagy lezuhanásánál számba szokás venni, az a műszaki meghibásodás.

Az egykori pilóta, Christopher Goodfellow feltételezése szerint elektromos tűz ütött ki a fedélzeten. Elmondása szerint ezzel magyarázható a gépet Malajzia felé visszafordító első kanyar. Szerinte Zaharie kényszerleszállást akart végrehajtani, de a tűztől eszméletét vesztette, így a gép robotpilóta segítségével délnyugatra repült. Ezt az elméletet azonban kétségbe vonja, hogy az MH370 semmilyen csatornán nem kért segítséget, nem jelezte a vészhelyzetet. Emellett nem valószínű, hogy az MH370 robotpilótája még hat órán keresztül működhetett volna, ha ekkora tűz üt ki a fedélzeten.

Ráadásul a gép nemcsak egy, hanem két kanyart tett meg: egyszer Malajzia, majd az Indiai-óceán felé. Ha Zaharie eszméletlen lett volna, akkor a másodpilótának kellett volna kormányoznia, vagy maguknak kellett volna beállítaniuk a robotpilótát a kanyarodáshoz.

Az egyéb meghibásodásokról szóló teóriákat cáfolja, hogy a szakértők szerint az a géptípus, ami a 370-es járat is volt, a Boeing 777-200 modellje, az egyik legmegbízhatóbb utasszállító repülőgép. Minden olyan elektronikus rendszerre, ami esetleg felmondhatná a szolgálatot repülés közben, van legalább egy, de akár két-három tartalék műszer. A repülőgép indulása előtti technikai jelentés is azt írta, hogy a járműnek nem volt szüksége javításra. Ráadásul a gép összes kommunikációs eszköze egy időben szűnt meg működni, majd rögtön ezután váltott irányt a repülő. Ezért hamar képbe került az emberi tényező. Najib Razak akkori malajziai miniszterelnök néhány nappal a gép eltűnése után már arról beszélt, hogy a bizonyítékok alapján azt feltételezik, hogy a repülőgépet szándékosan eltérítette valaki a fedélzeten.

Az emberi beavatkozás teóriáját erősíti az, ahogy a gép egyik műszere működött a leállása előtti utolsó pillanatokban. A repülőgépes balesetekkel foglalkozó Green Dot Aviation nagyon részletesen mutatja be, hogy pontosan hogyan is lehet kikapcsolni a transzpondert, ami a gép helyzetéről küldi az adatokat a földi irányításnak. A műszert elforgatható karral lehet beállítani, és három fő működési módja van. Az egyik, amelyben hiány nélkül küldi a gép helyzetéről az adatokat. A kart tovább forgatva be lehet állítani, hogy a gép magasságát ne küldje tovább az irányításnak, majd még tovább forgatva, hogy semmilyen adatot ne továbbítson. Mielőtt teljesen elnémult volna, a műszer még elküldte a magasság nélküli adatokat. Tehát a transzponder nemcsak úgy leállt, hanem biztosan elforgatták a kart, kikapcsolták, hogy ne lehessen követni az útvonalat.

Nem tört-e be valaki a pilótafülkébe, hogy kikapcsolja a kommunikációs eszközöket, és eltérítse a gépet, merül fel ez alapján a kérdés. Az egyik utast, aki egy svájci teherszállító repülőgépes társaságnál dolgozott repülőmérnökként, rövid ideig potenciális gépeltérítőként vizsgálták, mert úgy gondolták, hogy birtokában van az ehhez szükséges ismereteknek. Emellett volt a gépen két iráni utas, akik lopott útlevéllel utaztak – ez egy időre félreértésekhez is vezetett arról, hogy milyen állampolgárok haltak meg a szerencsétlenségben. Viszont egyikőjükről sem sikerült kideríteni, hogy bármilyen közük lenne terrorcsoporthoz, vagy szándékukban állt volna eltéríteni a gépet.

A pilótafülkék ajtaja a 2001-es terrortámadások óta úgy van kialakítva, hogy azt a pilóták engedélye nélkül nem lehet kinyitni kívülről. Így ha a pilóták nem akarták, senki nem tudott hozzájuk bemenni. Tovább gyengíti a terrorteóriát, hogy az MH370 nem küldött segélykérést, és minden egyes kommunikációs eszköze (például az ACARS, és több más rádiós eszköz) kikapcsolva maradt. Így került a nyomozás fókuszába a két pilóta.

A kapitány a leggyanúsabb

A gép lezuhanása után szinte egyből a pilótákra terelődött a gyanú. Közülük is elsősorban Zaharie-ra, az idősebb, tapasztaltabb pilótára. A nyomozás során házkutatást tartottak a lakásában, lefoglalták a számítógépének adathordozóit, és megvizsgálták az általa használt Microsoft Flight Simulator X repülésszimulátor programot is, amellyel rendszeresen játszott otthon. A programban töröltek több, néhány héttel korábban lerepült útvonalat, de az FBI képes volt ezeket visszaállítani. A tisztviselők megvizsgálták a kitörölt útvonalakat, amelyek szerintük meglehetősen hasonlók voltak ahhoz, amit az MH370 a feltételezések szerint megtett. Az erről szóló jelentést a New York Intelligencer magazin szerezte meg. A lap azt írta, hogy

a malajziai tisztviselők elhallgathatták a nemzetközi nyomozócsoport elől, hogy Zaharie hasonló útvonalakon gyakorolgatott az otthoni gépén, mint amit végül ténylegesen is bejárt az eltűnt géppel.

De az útvonalak között azért voltak eltérések, így nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a szimulált útvonalakat egy esetleges tömeggyilkosságra való gyakorlásként járta-e végig Zaharie.

Felmerül a kérdés, hogy miközben Zaharie esetlegesen eltérítette a gépet, miért nem akadályozta meg ebben Fariq, a fiatal másodpilóta. Erre a kérdésre addig nem fogunk tudni biztos választ adni, amíg meg nem találják az MH370 feketedobozait. A Green Dot Aviation teóriája szerint a rangidős tiszt egyszerűen kizárta a kollégáját a pilótafülkéből. A feltételezés szerint Zaharie kiküldte Fariqot valami ürüggyel, például azzal, hogy hozzon kávét, vagy csak megvárta, amíg az mosdóba megy. Ezután bezárta a pilótafülkét, és úgy állította be az ajtózárat, hogy Fariq a biztonsági kód megadásával se juthasson be.

Így térítette el a Germanwings 9525-ös járatát az az első tiszt, aki 2015-ben vezette neki az Alpok egyik csúcsának a gépét 149 ember halálát okozva ezzel. Csakhogy amíg Andreas Lubitz, a német első tiszt depresszióval, és pszichotikus epizódokkal küzdött, addig Zaharie kapitánynak elvileg semmilyen mentális problémája nem volt.

A kapitány családja tagadja, hogy Zaharie öngyilkos akart volna lenni. Barátságos, segítőkész családapaként jellemezték, aki oktatóvideókat készített a YouTube-ra otthoni barkácsolási projektekhez – ez pedig aligha a tömeggyilkosok tipikus profilja. A 2018-as vizsgálati jelentés szerint a két pilóta esetében nem volt bizonyíték abnormális viselkedésre. Zaharie jól kezelte a stresszt, nem volt apatikus, se ingerlékeny.

2018-ban az ausztrál hatóságok tagadták, hogy Zaharie lett volna az öngyilkos-eltérítő. Az Ausztrál Közlekedésbiztonsági Hivatal (ATSB) fenntartja, hogy a pilóta az utolsó pillanatokban eszméletlen volt – bár ez a kijelentés nem zárja ki, hogy nem a kapitány térítette el a gépet. ATSB által is elfogadott hivatalos elmélet szerint az MH370 utasait és személyzetét „hipoxiás esemény” tette cselekvőképtelenné, tehát valamilyen okból elfogyott az oxigén, és a gép szellemgépként ment addig, amíg el nem fogyott az üzemanyagot, és le nem zuhant.

2020-ban viszont az ausztrál hatóságok álláspontját vitatva nyilatkozott Tony Abbott, Ausztrália egykori miniszterelnöke arról, hogy szerinte a malajziai kormányzat már nagyon hamar tudta, hogy merényletről van szó.

„Nem fogom elmondani, ki, kinek és mit mondott, de hadd ismételjem meg, mert nagyon világos akarok lenni: a legmagasabb szinteken is megértették, hogy ez szinte biztosan öngyilkos merénylet volt a pilóta részéről”

– mondta Abbott. Najib Razak, Malajzia volt miniszterelnöke, és az ország rendőrfőkapitánya válaszul azt mondta, hogy nincs meggyőző bizonyíték a pilóta öngyilkosságára.

A malajziai kormány 2018-ban adott ki egy hivatalos jelentést, amelyben elismerik, hogy hogy a gépet manuálisan kormányozták el levegőben, nem a robotpilóta hibásodott meg. A jelentés szerint nem zárható ki „harmadik fél jogellenes beavatkozása”. Elutasították azonban azokat az elméleteket, amelyek szerint bármelyik pilóta öngyilkos merényletet akart volna végrehajtani, és kizárták a meghibásodást is.

„Csak hogy egy analógiával éljek: nem a tűt keressük a szénakazalban, hanem még mindig azt próbáljuk kitalálni, hogy hol lehet a szénakazal”

– mondta 2014-ben az ausztrál légierő parancsnoka a kutatásról. Az MH370-es mélytengeri kutatását végül 2017-ben többéves próbálkozás után leállították, a gépet a mai napig nem találták meg. A malajziai hatóságok által közzétett nyomkövetési adatok alapján a gép az Indiai-óceánban, Ausztráliától délnyugatra zuhant le, a lehetséges helyszíneket további műholdelemzések alapján pontosították.

Az évek során a víz partra sodorta a gép néhány darabját, ami alapján megállapították, hogy a szárnyak nem leszállásra alkalmas pozícióban voltak, amikor a vízbe csapódtak – tehát nem kényszerleszállást kíséreltek meg a vízen a pilóták, hanem egy gyors zuhanásról volt szó. De a nyomozás szempontjából döntő fontosságú feketedoboz a mai napig nincs meg.

A hatóságok egy körülbelül 25 000 négyzetkilométeres területet jelöltek ki a gép lehetséges nyugvóhelyeként. Ezt az iszonyatos méretű területet viszont rengeteg pénz centiről centire átvizsgálni, csak az ausztrál kormány 54 milliárd forintnyi összeget áldozott a roncsok felkutatására. A CNN egyik elemzője szerint ez a keresés volt az emberiség történelmének legdrágább kutatása. Ezért a három érintett ország – Ausztrália, Malajzia és Kína – megállapodott abban, hogy ha nem találnak komoly új bizonyítékokat, felfüggesztik kutatási tevékenységet.

Az áldozatok hozzátartozóinak nyomására Malajzia megbízott egy magáncéget a kereséssel. Az Ocean Infinity vállalta, hogy ingyen felkutatja a gépet, de ha megtalálta volna a roncsot, 70 millió dollár jutalom járt volna érte. Végül a viharos időjárás 2018-ban ezt a kutatást is rövidre zárta, és végül nem indították újra, holott az Ocean Infinity már felajánlotta, hogy folytatná a keresést, ugyanolyan feltételek mellett.

„Most elutasítják a magáncégek ajánlatait, pedig ők hajlandók a saját költségükön elvégezni a kutatást, és csak akkor kapnának fizetést, ha megtalálnák a gépet. Már félre van téve az a pénz. Miért nem lehet azt továbbra is erre tartalékolni?” – tette fel a kérdést KS Narendran, akinek a felesége halt meg a szerencsétlenségben.

„Szinte elképzelhetetlen és társadalmilag is elfogadhatatlan a modern repülés korszakában, amikor naponta 10 millió utas száll fel kereskedelmi repülőgépekre, hogy eltűnjön egy nagy utasszállító, és hogy a világ ne tudja biztosan, mi lett a repülőgéppel és a fedélzetén lévőkkel” – közölte az Ausztrál Közlekedésbiztonsági Hivatal.