„Tegnap ebéd közben megkérdeztem Orbán Viktortól, hogy miben segíthetek, mire ő azt mondta, látogasd meg a Mathias Corvinus Collegiumot” – mondta a közönség nevetését learatva az Egyesült Államok alelnöke, hogy miért vállalta a fellépést az MCC-ben magyarországi látogatásának második napján. Az Egyesült Államok alelnöke a szerdai félórás beszélgetésben ismét kiállt a vasárnapi választás közeledtével a kormányfő mellett, beszélt Iránról, Ukrajnáról, szuverenitásról, a szerinte eltúlzottan előadott orosz befolyási kísérletekről és a sokkal inkább érezhető befolyást gyakorló brüsszeli bürokratákról.
Tegnap Donald Trump még a 91 milliós Iránnal kapcsolatban egy civilizáció megsemmisítésének közeledtéről beszélt, egy nappal később alelnöke már optimistább hangot ütött meg annak nyomán, hogy tűzszüneti megállapodás született, amely alapján Irán megnyitja a Hormuzi-szorost, az Egyesült Államok pedig leáll az ország elleni légitámadásokkal.
Vance szerint jól alakul a helyzet, „sikerült megtizedelni Irán katonai erejét, ezzel teljesült a cél”. Az alelnök szerint a tartós megállapodás az iráni vezetésen múlik. „Remélem, jó döntést hoznak” – mondta, megjegyezve, hogy a Trump-kormányzat világossá tette, érdemi haladást akar elérni, így ha Irán csak időt akarna húzni, az nem vezet messzire.
A legégetőbb konfliktus így egy időre nyugvópontra kerül, így a legsúlyosabb energiaválság talán elkerülhető. Arról a beszélgetésen nem volt szó, hogy az Egyesült Államok hogyan látja a NATO sorsát azután, hogy az európai tagállamok elzárkóztak attól, hogy aktívan segítsék az amerikai haderőt a velük előre nem egyeztetett beavatkozás megindítása után annak érdekében, hogy megnyíljon a Hormuzi-szoros. Ennek hiányában Trump még a NATO-ból való kilépést is felvetette, ami értelemszerűen a transzatlanti kapcsolatok alapvető elemének megszűnését jelentené.
A beszélgetés csak finoman érintette az Egyesült Államok és Európa viszonyát, bár abból is kirajzolódott az ellentét, még ha az alelnök kevésbé fogalmazott is élesen, mint ahogy akár ő tette tavaly Münchenben, vagy ahogy kitűnik az amerikai nemzetbiztonsági stratégiából.
Vance visszautasította, hogy ő, Trump vagy Marco Rubio külügyminiszter „gyűlölné Európát”. „Mi szeretjük Európát” – mondta, ugyanakkor kijelentve, hogy vannak viták az európai vezetőkkel, a Fehér Ház „csalódottságot érez” több európai politikussal kapcsolatban. Ezzel együtt finomabban fogalmazott, mint a beszélgetést vezető kérdező, aki szerint az „európai elit” annak érdekében dolgozik, hogy ne jöhessen létre mielőbb béke Oroszország és Ukrajna között.
Vance szerint ugyanis sok európai vezetőtől kaptak segítséget a béke lehetőségének kidolgozásához, külön kiemelte az olasz kormányfőt, Giorgia Melonit, és megjegyezte, hogy legalább „a kulisszák mögött” mások is segítettek. „De a legsegítőkészebb Orbán Viktor volt” – mondta Vance, megjegyezve, hogy optimista, bár „nem értünk a végére” a folyamatnak, de legalább már „van papírunk” az ukránoktól és az oroszoktól is, hogy miként látják megvalósíthatónak a békét. „Néhány négyzetkilométerről beszélünk, hogy ide tartozzon vagy oda”. Szerinte ez nem éri meg újabb tízezrek halálát és a rombolást, bár nem tisztázta, hogy akkor ezekről a területi követelésekről Oroszországnak kellene lemondania, vagy Ukrajnának engednie az ország ötödét már így is megszállás alatt tartó orosz erőkkel szemben.
Végső soron azonban az oroszoknak és az ukránoknak kell megegyezniük, „mi csak kinyitjuk az ajtót” – közölte.
Ukrajnához a nyitókérdés adta meg az alaphangot, amely szerint Volodimir Zelenszkij megfenyegette Orbánt, az ukrán elnök egyenesen katonákat akart ráküldeni. Tegnap ugyanezt a kérdést már megkapta Vance a kormányfővel közös sajtótájékoztatón a Karmelitában, akkor azonban elütötte annyival, hogy nem hallott róla. „Alig hittem el, ez botrányos” – mondta, elmesélve, hogy ennek részleteiről tegnap tájékoztatták. „Sosem fenyegetheted meg egy szövetséges ország vezetőjét, ez elfogadhatatlan” – mondta, egyébként összhangban azzal, ahogy az EU-ban is fogadták Zelenszkij múlt havi megjegyzését, amely szerint Orbán címe ismert, esetleg felhívhatnák az ukrán katonák, „hogy elbeszélgessenek vele az ő nyelvén”.
Vance még utalt arra – a kérdésben is megfogalmazott felvetésre –, hogy Ukrajna igyekezett az Egyesült Államokban is a választásokat befolyásolni, majd arról beszélt, hogy ehelyett inkább a 2016-os orosz befolyási kísérleteket igyekeztek sokan felnagyítani – amely a gyanú szerint Trump javát volt hivatott szolgálni –, pedig legfeljebb annyi történt, hogy „félmillió dollárért vettek Facebook-hirdetéseket”, ami aligha volt érdemi hatással bármire.
„Külföldi befolyásolás, amikor más országok a gazdasági befolyásukat vetik be, annak érdekében, hogy hogyan döntsenek az emberek” – mondta Vance. Igaz, arról nem tett említést, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter legutóbbi moszkvai látogatása után épp azt mondta, hogy a földgázszállítást Oroszország addig bizonyára biztosítja Szlovákiának és Magyarországnak, amíg ezek az országok „a jelenlegi politikát képviselik” – azaz „partnernek tekintik” Oroszországot.
„Mi sosem fenyegettük Magyarországot, hogy ezt vagy azt nem kapjátok meg, ha nem támogatjátok Orbán Viktort” – mondta Vance, megjegyezve, hogy egyébként kétségtelenül azért jött Magyarországra, hogy megmutassa, a magyar miniszterelnöknek vannak barátai, szövetségesei, nincs egyedül, miközben nagyon sok alaptalan támadás éri őt.
„A kormánya fontos szövetségese a békének, ezért vagyok itt.” De a magyar nép szuverén, „vissza kell utasítani a külföldi befolyást, utasítsák el a brüsszeli bürokraták kísérleteit” – mondta ekkor már egyértelműen ilyen cél elérésének szándékával vádolva az EU-t. Szerinte az EU azt teszi, ellentétben az Egyesült Államokkal. „El tudja képzelni, milyen könnyű lenne fenyegetnie az Egyesült Államoknak Magyarországot, amit mi nem teszünk?” – állította szembe Brüsszellel Washingtont.
Európa ismét megkapta, hogy nem biztosítja az igazi szólásszabadságot, nem elég biztonságos és nem prosperál, ráadásul folyamatosan rossz döntéseket hoz. Elmondása szerint sokszor szemére vetik az európai politikusok, hogy az Egyesült Államoknak könnyű, mert olcsó az energia és van gazdasági növekedés, de Vance szerint ez nem a semmiből jött, egyszerűen arról van szó, hogy Európában a vezetők rossz döntéseket hoznak, nem biztosítják az energetikai függetlenséget, „ahogyan azt Trump tette”. (Hogy ezt részben az ott rendelkezésre álló fosszilis energiaforrásoknak köszönhető, arról Vance nem tett említést.)
„Négyszer-ötször többet fizetnek az áramért az Egyesült Királyságban, mint az Egyesült Államokban, hát nem botrány ez? Hogy a dolgozó emberek nem tudják fedezni az utazásukat a munkába, hogy nem tudnak otthon fűteni, mert drága?” – kérdezte Vance. Szerinte az amerikai helyzet nem valami varázslat eredménye, hanem annak tudható be, hogy „bölcsebb döntéseket hoztunk, ők meg nem. Reméljük, ezen változtatnak majd.”
Ezután kérdésre válaszolva beszélt az oktatásról, amelyben szerinte nem részesülhet eltérő bánásmódban senki „a bőrszíne miatt”. Ezzel azonban Vance nem a hátrányos megkülönböztetést ostorozta, hanem a pozitív diszkriminációt, amely a hátrányosabb helyzetben lévő afroamerikaiak integrációját segítette elő évtizedeken át. Ezt egyenesen az alkotmány megsértésének tartja. A szociális alapú támogatást azonban nem zárja ki.
Ő maga ohióiként szintén szegényebb családból származik, így van rálátása az átlagamerikaiak életére, miközben az amerikai felsőoktatásban – ő maga a Yale-en végzett jogot – túlreprezentáltak a gazdagok, akik elszakadtak az amerikai társadalomtól. Ezért szükség van arra, hogy a diverzifikáció az egyetemen nagyobb legyen, de még földrajzi értelemben is, mert most sincsenek az ország legfontosabb egyetemén az Egyesült Államok minden részéből.
Szerinte nincsen szükség arra, hogy mindenki felsőoktatásba kerüljön, arra azonban igen, hogy a munkához szükséges képességek elsajátítása mellett szert tegyen a kritikus gondolkodásra is, mert csak így lehet tevékeny résztvevője a demokratikus berendezkedésnek.
Az MCC diákjainak azt üzente, építsenek ki kapcsolatokat most, mert ezek egy életre szólnak, élvezzék a fiatalságukat, mert „egyszer csak arra ébrednek, hogy már 41 évesek” – bár ezzel a korosodásra utalt, Vance az ország egyik legfiatalabb hivatalba lépett alelnöke –, és legyenek türelemmel, ha meg akarják változtatni a világot. A társadalmak sem egy nap alatt jöttek létre, „nem is egy nap alatt menthetők meg, türelem kell hozzá.”
Szerinte ez olyan intézményeken keresztül valósulhat meg, mint az idén 30 éves MCC. „Ez nem történik meg azonnal, de megvalósul, amíg hiszünk Istenben és dolgozunk azon, hogy ezt elérjük.”
