Mi magunk sem vásárolhatjuk meg a saját földünket, de Trump meg akarja venni, ez nagyon furcsa nekünk

Az elmúlt hónapokban a világ figyelme Grönlandra irányult, ahogy Donald Trump amerikai elnök egyre erőteljesebben kezdett el beszélni a Dániához tartozó, félig autonóm sziget megszerzéséről. Eleinte megvásárolni akarta, majd a Fehér Ház azt sem zárta ki, hogy akár katonai erővel csatolják a területet az Egyesült Államokhoz, aztán a davosi beszédében Trump jelezte, hogy nem fognak erőt alkalmazni. Szerinte sikerült egy mindenkinek jó keretrendszerről egyeztetni, de ennek részletei azóta sem derültek ki. Mette Frederiksen dán kormányfő szombaton a müncheni biztonsági konferencián azt mondta, hogy szerinte egyáltalán nem múlt el Trump vágya a sziget megszerzésére.

Arról itt írtunk részletesen, hogy mire kellhet Trumpnak Grönland, és milyen geopolitikai érdekek vannak az északi sarkkörön. Európa nem tehette meg, hogy ne reagáljon, és több európai ország is katonákat vezényelt Grönlandra. A hivatalos magyarázat szerint azért, hogy megmutassák Trumpnak, hogy szemben az amerikai kormány állításával, készen állnak megvédeni a szigetet és az északi sarkkört az orosz és kínai fenyegetéstől, de a mögöttes üzenet egyértelműen jelezte Washingtonnak, hogy nem engedik elfoglalni a területet. Ezt erősítette februárban az is, hogy Franciaország és Kanada is főkonzulátust nyitott a szigeten.

A Reuters januárban egy, a grönlandi fővárostól, Nuuktól ötven kilométernyi távolságban található piciny településre látogatott el, hogy a helyiekkel beszéljen, és bemutassa őket képriportjában. A Nuuk-fjordrendszer egyik ágánál található Kapisillitben egykor 500-an laktak, de mostanra már csak 37-en élnek ott. Az elöregedő település iskolájában mindössze három gyerek tanul.

A piciny településen egy iskola, egy élelmiszerbolt, egy kis templom és egy olyan szolgáltatásokat nyújtó ház van, ahol a helyiek zuhanyozhatnak és moshatnak, valamint egy alapvető orvosi felszereléseket és gyógyszereket tartalmazó egészségügyi szobát is használhatnak.

A zord szépségű tájon a túlélésen van a hangsúly. A legfontosabb létesítmény a móló, ahol ki tud kötni a Grönland legnagyobb városából, Nuukból hetente érkező hajó az ellátmánnyal, és ahonnan a halászok és vadászok elindulhatnak fókára, laposhalra, tőkehalra és rénszarvasra vadászni.

A falu vezetője, Heidi Lennert Nolso a Reutersnek azt mondta: „Mi mindig is szabadon éltünk itt a természetben. Kihajózunk, és korlátozások nélkül oda megyünk, ahova csak akarunk”.

A helyiek ugyan követték a híreket arról, hogy Trump meg akarja szerezni a szigetet, de ez nem volt folyamatos beszédtéma. „Az emberek itt a másnapra koncentrálnak, arra, hogy van-e elég étel a hűtőben” – mondta Vanilla Mathiassen dán tanár, aki 13 éve dolgozik a grönlandi városokban és falvakban. „Ha van, akkor jó, tovább alhatok. Ha nincs, akkor megyek és fogok halat, vagy lövök egy rénszarvast” – magyarázta.

A tavaly tartott grönlandi választáson is az olyan mindennapos gondok voltak fontosak a lakosoknak, mint a hal ingadozó ára és általában az élelmiszerárak emelkedése, vagy éppen az új halászati törvény, ami kritikusai szerint olyan kvótákat határozott meg, amik tönkretehetik a kis halászfalvakat.

A grönladiak Trump azon felvetésével sem tudtak mit kezdeni, hogy megvásárolja a területet. A föld tulajdonlása ugyanis teljesen idegen a Grönland lakosságának közel 90 százalékát adó inuit kultúrától. „Mindig is ahhoz voltunk hozzászokva, hogy közösen birtokoljuk a földet” – mondta a 74 éves Kaaleeraq Ringsted.

A sámáncsaládból származó Rakel Kristiansen azt mondta, hogy az inuitok a föld ideiglenes őrzőiként tekintenek saját magukra, és nem az a kérdés, hogy kinek a tulajdonában van egy adott terület, hanem hogy ki a felelős érte. „A föld előttünk is létezett, és utánunk is létezni fog” – jelentette ki.

„Mi magunk sem vásárolhatjuk meg a saját földünket, de Trump meg akarja venni, ez nagyon furcsa nekünk” – mondta Ringsted. Ez az ezeréves hagyomány jogszabályba is van foglalva.

„Grönlandon nem birtokolhatsz földet. Ez így van azóta, hogy az őseink megérkeztek ide” – erősített rá Ulrik Blidorf jogász, az Inuit Law nevű ügyvédi iroda tulajdonosa is. A korábban is hatályban lévő grönlandi törvények szerint egyedül ingatlanokat lehet vásárolni, de a föld, amin valaki háza áll, már nem az övé, hanem közös tulajdon, és mindössze használati engedélyt kap rá.

Tavaly azonban egy nagy többséggel elfogadott új törvényben tovább szigorítottak, miután megnövekedett érdeklődést tapasztaltak az ingatlanpiacon az Egyesült Államokból. A januárban életben lépett jogszabályban csak dán állampolgároknak engedélyezték az ingatlanvásárlást és a földhasználatot, vagy azoknak, akik két éve állandó lakosként Grönlandon élnek és adóznak. Ez alól csak külön kormányzati engedéllyel lehet felmentést kapni.

Grönlandon évtizedek óta megoldatlan probléma a piciny falvak elnéptelenedése. Míg 80 éve a grönlandiak közel 80 százaléka kétszáz fősnél kisebb településeken élt, most már az a veszély fenyeget, hogy újabb 80 év múlva a lakosság kétharmada a fővárosban, Nuukban lakik majd. A helyi politikusok közben arról vitatkoznak, hogy a korlátozott erőforrásokat hogyan osszák el a kis falvak között, és egyáltalán, kapjanak-e ellátást, vagy hagyják elnéptelenedni az ilyen településeket.

Kapisillitben is hasonló a helyzet, ahogy a fiatalok a jobb oktatás, munkalehetőségek és szolgáltatások miatt elhagyják a települést. Az iskolába mindössze a nyolcéves William, a hétéves Malerak és a szintén hétéves Viola jár. Nemsokára azonban mindhárman elhagyják a falut, és az iskola bezárhat.

A településen jómódú fővárosiak építettek új nyaralókat, néhánynak még szabadtéri pezsgőfürdője is van, de azok télen üresen állnak. A fjord látványa ugyan varázslatos, és a Nuuktól mindössze 2,5 órányi útra lévő településre turistakirándulásokat is szerveznek és kirándulóhelyként igyekeznek reklámozni, de a település az alapvető infrastruktúra hiányától szenved.

A falu vezetője azt mondta, hogy a lakosok egyre idősebbek, és „meg van a veszélye, hogy a település kihal”. Az 1959-ben született Kristiane Josefsen egész életében Kapisillitben lakott, ő abból él, hogy fókabőrt dolgoz fel, amit aztán a fővárosban ad el népviseleti ruhákhoz.

Ez a munka nagyon megterheli a testet – mondta Josefsen, aki azt tervezi, hogy 2026-ban nyugdíjba vonul. Elmenni azonban nem akar: „Itt maradok. Ide tartozom. Ez az én földem. Grönland az én földem”.