Vance tavalyi beszéde után nagyon másképp készülnek az európai vezetők a müncheni biztonsági konferenciára
Sokat változott a világ egy évvel az Egyesült Államok újdonsült alelnökének müncheni biztonsági konferencián elmondott beszéde óta. Az EU-t ostorozó, cenzúrával, a demokrácia leépítésével vádoló J. D. Vance szavaira az elmúlt évben a transzatlanti kapcsolatok fontosságát is kétségbe vonó Donald Trump számtalanszor ráerősített, így az idei müncheni biztonsági konferenciára (MSC) készülve a meghatározó európai országok vezetői várhatóan sokkal önállóbb kontinentális védelmi politikát előrevetítő elképzelésekkel állnak elő. Ezt tükrözi az MSC friss jelentése is.
Az európai vezetők egyre inkább számolnak azzal, hogy az Egyesült Államok nem minden kétséget kizáró feltétlen szövetséges a jövőben, így át kell gondolni a transzatlanti kapcsolatokat. Az Egyesült Államok elnöke a NATO fenntarthatóságát is megingatta, először amikor Kanada önálló államiságának indokoltságát vonta kétségbe, és javasolta felvételét 51. államként az Egyesült Államokba, majd a szintén NATO-tag Dániának ment neki azzal, hogy mondjon le Grönlandról. Trump egy ideig azt sem zárta ki, hogy megegyezés híján katonai erővel venné el a világ legnagyobb szigetét saját szövetségesétől.
A pénteken kezdődő müncheni nemzetközi biztonsági konferenciára ezúttal egy fokkal talán kevésbé konfrontatív személy jön az Egyesült Államokból: az országot a külügyminiszter fogja képviselni. Kiemelt jelentősége lehet annak, hogyan beszél majd Marco Rubio a transzatlanti kapcsolatokról, a NATO-ról, Oroszországról, az utóbbi által Ukrajna ellen indított háborúról, különösen az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiájának ismeretében, amely sokkal inkább az EU-t tekinti bizonytalansági tényezőnek, mint Oroszországot.
„Washington fokozatos kihátrálása abból a szerepéből, amely alapján az Egyesült Államok Európa biztonságának legfőbb biztosítéka – ezt mutatja Ukrajna felé ingadozó támogatása és Grönlanddal szembeni fenyegető nyilatkozatai – a védtelenség érzetét erősítik Európában, és megmutatta, hogy nem ért véget az átalakulás, amely során [Európa] a biztonság haszonélvezőjéből a biztonság megteremtőjévé válik” – összegezte a jelentés diplomatikusan megfogalmazva, hogy Európának önmagáért többet kell vállalnia. Igaz, megjegyzi, hogy az amerikai szerepvállalás változásában „a tagadás és az elfogadás” között ingadozó európaiak egyelőre lassú léptekkel közelednek a biztonság területén a nagyobb önállóság felé.
Történtek azonban jelentős változások az elmúlt években a védelmi költségvetés növelése terén – amit nemcsak Trump, de szofisztikáltabb formában demokrata elődje, Joe Biden is szorgalmazott –, így a korábban átlagosan a tagországok GDP-jének 2 százalékát sem elérő költségvetés lényegében elérte ezt a mértéket, és 2035-re öt százalékot irányzott elő.
A változást jelezte a davosi gazdasági fórumon a kanadai miniszterelnök beszéde is, amelyben Mark Carney kimondta, hogy „a régi világ nem tér vissza”, és egyértelműen utalt rá, hogy a nemzetközi jogra épülő világrend felborulásában Trumpnak is nagy szerepe van. Eszerint földrajzi és a történelmi szövetségek már nem garantálják a biztonságot vagy a jólétet, mert „a nagyhatalmak elkezdték fegyverként használni a gazdasági integrációt, eszközként a vámokat, kényszerítő eszközként a pénzügyi infrastruktúrát, kihasználható sebezhetőségként az ellátási láncokat” – jelentette ki.
Az is világossá vált, hogy a kontinens védelmét és Ukrajna támogatását Trump elsődlegesen Európa feladatának tekinti – írta az MSC jelentése. Közvetlen tárgyalásai Oroszországgal Ukrajnáról is ezt tükrözik, mert miközben a béke megteremtésének szándékáról nyilatkozik, a biztonsági garanciák konkrét vállalásától ódzkodik, elsődlegesen Európára hagyva a feladatot, hogy egy esetleges békekötés után Oroszország ne folytassa a háborút Ukrajna ellen.
A kétség azonban nemcsak az Egyesült Államok globális szerepvállalásával, de azzal is kapcsolatos, hogyan alakul át az ország berendezkedése a Trump-kormányzat alatt. „Európa nagy része növekvő aggodalommal, sőt szörnyülködéssel figyeli a »versengő autoriter« rendszerbe való átmenetet, elgondolkodva azon is, mennyire ellenálló valójában az Egyesült Államok demokratikus berendezkedése” – összegzett a jelentés.
