A venezuelai drogállam szereplői közül többen hatalomban maradtak, mások börtönben próbálnak alkut kötni

Nicolás Maduro volt venezuelai elnök január eleji elfogása mérföldkőnek számít a venezuelai államot átszövő drogkereskedelem és korrupció történetében. Az Egyesült Államok január 3-án nagyszabású akciót hajtott végre a dél-amerikai országban, az akcióban elfogták, és kivitték az országból Venezuela vezetőjét és feleségét. A drogkartell vezetésével vádolt Maduro a feleségével együtt New Yorkban állt bíróság elé, ahol a volt elnök ártatlannak vallotta magát.

Trump az akciót azzal indokolta, hogy a venezuelai állam, élén Maduróval egy olyan drogállamot működtet, amely fenyegetést jelent az Egyesült Államokra. Mások szerint ez csak ürügy, és valójában arról van szó, hogy az USA rá akarja tenni a kezét a venezuelai olajra. Erről elég nyíltan beszélt is az amerikai elnök.

A Trump tálalásában már Donroe-doktrínaként újraéledt, a nyugati félteke amerikai hegemóniáját hirdető kétszáz évvel ezelőtti elvre támaszkodó fenyegetésekből egy sor másik, latin-amerikai országnak is kijutott, köztük Kolumbiának és Kubának is. És egyesek szerint ebbe a mintázatba illeszkedik bele az is, hogy Trumpnak Grönlandra is fáj a foga. Noha az országok különbözőképpen reagáltak Trumpra, azt mindenki tudja, hogy a Venezuelában végrehajtott amerikai támadás után bármilyen hasonló fenyegetést a korábbinál is komolyabban kell venni.

Na de mi a helyzet most a venezuelai drogállam kulcsfontosságú alakjaival?

Annak ellenére, hogy a letartóztatását sokan a „drogállam” végét jelentő fordulópontként értelmezték, a valóság ennél jóval összetettebb. Maduro ugyanis nem egyedül működtette a rendszert: egy évtizedek alatt kiépült politikai-katonai hálózat csúcsán állt, amelynek számos kulcsszereplője továbbra is szabadlábon van, vagy éppen más módon próbálja menteni a saját bőrét – derül ki az InsightCrime cikkéből.

Az amerikai hatóságok által nyilvánosságra hozott új vádiratok szerint az úgynevezett Napok Kartellje (Cartel de los Soles) nem klasszikus értelemben vett bűnszervezet, hanem egy pártfogási rendszer – erről egy korábbi cikkünkben már részletesen írtunk. A Napok Kartelljében katonai vezetők, miniszterek, hírszerzők és politikusok biztosították, hogy a drogkereskedelem zavartalan legyen, cserébe kenőpénzeket kaptak, és persze politikai lojalitást. Maduro elfogása ezt a rendszert ugyan megrendítette, de nem számolta fel.

Ahogy a korábbi cikkünkben már írtuk, a rezsim egyik kulcsfigurája Diosdado Cabello belügyminiszter, a chavista rendszer egyik legerősebb embere, így érdemes megnézni, vele mi történt a Maduro elfogása utáni időszakban. Az amerikai vádhatóság szerint Cabello a kolumbiai gerillaszervezetekkel együttműködve kulcsszerepet játszott abban, hogy a kokain Venezuelán keresztül menjen át.

Bár Cabello neve szerepel a Maduróval együtt nyilvánosságra hozott vádiratban, továbbra is pozícióban van. Ez azt is jelenti, hogy ő ellenőrzi a rendőrséget, a hírszerzést és a rezsimet védő fegyveres civil csoportokat. Maduro bukása után Cabello nyilvánosan az „ország elleni támadásról” beszélt, jelezve, hogy a rendszer még nem adta fel.

A hadsereg főparancsnoka és védelmi minisztere, Vladimir Padrino López egyelőre megőrizte pozícióját. Bár korábban az Egyesült Államok drogkereskedelemmel vádolta meg, és 15 millió dolláros (kb. 5 milliárd forintos) vérdíj van a fején, neve nem szerepel az új vádiratban. Maduro elfogása után Padrino López gyorsan támogatásáról biztosította az ideiglenes elnököt, Delcy Rodríguezt, Maduro korábbi alelnökét. Hűsége döntő jelentőségű, mivel a Trumpék által Maduro elfogásán túl a helyén hagyott rezsim túlélése ma elsősorban a hadseregen múlik.

Az InsightCrime arra hívta fel a figyelmet, hogy nem minden kulcsszereplőt külső erők távolítottak el. Tareck El Aissami volt olajügyi miniszter már 2023-ban megbukott egy hatalmas korrupciós botrányban. Őt Venezuelában tartóztatták le, és azzal vádolják, hogy állami olajbevételeket irányított át egy több milliárd dolláros pénzmosási hálózatba. El Aissami esete jól mutatja, hogy a rezsimen belül is zajlik hatalmi harc. Ez egyben azt is jelenti, hogy a drog- és korrupciós hálózat tagjai egymásra is veszélyt jelenthetnek.

Fontos szereplő még két volt katonai vezető, Hugo „El Pollo” Carvajal és Cliver Alcalá, de ők már az Egyesült Államok kezében van. Mindketten hosszú börtönbüntetést kaptak, és a jelek szerint hajlandók együttműködni az amerikai hatóságokkal. Donald Trumpnak elküldött levelekben jelezték, hogy készek „elmondani a teljes igazságot” a venezuelai állam drogkereskedelmi kapcsolatairól. Vallomásaik kulcsfontosságúak lehetnek Maduro márciusban folytatódó tárgyalásán, és újabb vezetőket sodorhatnak veszélybe.

Maduro elfogása után maszkos, fegyveres férfiak lepték el a főváros utcáit: motorokon járőröztek, ellenőrzőpontokat állítottak fel, stratégiai fontosságú chavista helyszíneket, üzleteket és szupermarketeket őriztek, megfélemlítették a lakosságot. Ezek az emberek a colectivókhoz, vagyis a kormányhoz hű fegyveres csoportokhoz tartoznak.

A Maduro elődje, Hugo Chávez idején létrejött colectivók eredetileg a „bolivári forradalom” védelmezőinek tartották magukat, ám az évek során a rezsim informális fegyveres erejévé váltak. A 2010-es évek tüntetései során kulcsszerepet játszottak az ellenzéki erők elleni erőszakos fellépésekben, később politikai és társadalmi ellenőrzést szereztek egész városrészek felett.

A colectivók szoros kapcsolatokat ápolnak a kormányzó Egységes Szocialista Párt (PSUV) helyi és országos vezetőivel, és gyakran befolyásolják a választásokat is. Maduro letartóztatása után a hatalmi viszonyok átrendeződtek, és ezek a fegyveres csoportok kulcsszereplővé váltak az esetleges belső konfliktusokban, különösen Cabello belügyminiszter és az új vezetés közötti kapcsolatban. Bár az új kormány bizonyos engedményeket tett Washington felé, a colectivók továbbra is a chavizmus radikális szárnyának támaszai, és nem zárható ki, hogy fegyverrel lépnek fel mindazok ellen, akik létüket vagy hatalmukat fenyegetik.

Úgy tűnik tehát, hogy Maduro elfogása inkább egy korszak vége, mint a rendszer összeomlása. A venezuelai drogkereskedelem nem egyetlen emberhez kötődik, hanem egy mélyen beágyazott állami struktúrához. Egyes szereplők továbbra is hatalomban vannak, mások börtönben próbálnak alkut kötni, miközben a hadsereg és a biztonsági apparátus sorsa dönti el, hogy valódi elszámoltatás következik-e, vagy csupán új arcok veszik át a régi rendszer helyét – hívta fel a figyelmet az InsightCrime.