Az már látszik, hogy a venezuelai ellenzék hiába számított arra, hogy Nicolás Maduro eltávolítása után az Egyesült Államok gyorsan hatalomra segíti őket, vagy azonnali választások kiírását fogja követelni az országban. „Mi fogjuk irányítani Venezuelát” – mondta szombaton Donald Trump, miután az amerikai különleges erők egy merész akcióval elfogták a dél-amerikai ország vezetőjét, akit hétfőn már drogkereskedelemhez kapcsolódó vádpontokban bíróság elé is állították.
Trump azt már nem fejtette ki, hogy az amerikai irányítás pontosan hogyan is fog kinézni, és az azóta eltelt napokban sem tette teljesen világossá, hogy milyen hosszú távú terve van Venezuelában. Azt leszámítva, hogy valamikor lesznek választások, és az ország jelentős kőolajkészletének kitermelését amerikai olajcégekre bízná, amik azonban egyelőre nem kapkodnak a lehetőségért.
A demokratikus jövőről álmodozók közül sokan kezdettől aggódtak amiatt, hogy a venezuelai rezsim több kulcsfigurája is a helyén maradt, a legfelsőbb bíróság ügyvivő elnökké nevezte ki az ország eddigi alelnökét, Delcy Rodríguezt. Az Egyesült Államok abban bízik, hogy az elkövetkező hónapokban jól együtt tudnak működni az új venezuelai elnökkel, aki szombaton még harcias kijelentéseket és Madurót támogató nyilatkozatokat tett. Másnap azonban már jelezte, hogy együttműködésre törekszik az Egyesült Államokkal. Források szerint egy korábbi titkosított CIA-jelentésben is úgy vélték, Maduro bukása esetén a hozzá hű vezetők lennének a legalkalmasabbak az ország stabilitásának fenntartására.
A nagy kérdés, hogy a venezuelai hadsereg, valamint a védelmi miniszter és a hadseregen belül nagy befolyással rendelkező belügyminiszter elfogadja-e tartósan az új elnök hatalmát, vagy inkább az ellenállást választják. A legpesszimistább forgatókönyvek szerint a Maduro-rezsim egyes tagjai nem lesznek hajlandók tárgyalni az amerikaiakkal, és az ország egyes részeit szélsőbaloldali félkatonai szervezetek és az egyáltalán nem csak Maduróhoz köthető drogkereskedelemben érdekelt katonai alakulatok káoszba taszítják.
Demokrácia helyett olaj
Trump a Maduro elfogásáról tartott sajtótájékoztatóján egyértelművé tette, hogy a legfontosabb kérdés neki Venezuela kőolajkészlete. Az elnök közölte, hogy „békét, szabadságot és igazságosságot akarunk Venezuela nagyszerű népének”. Majd pedig arról beszélt, „nem kockáztathatjuk meg, hogy valaki más vegye át az irányítást Venezuelában, aki nem a venezuelai nép érdekeit tartja szem előtt”.
Utána viszont már visszatérően azt emelte ki, hogy a legnagyobb amerikai olajvállalatok be fognak vonulni Venezuelába, ahol „dollármilliárdokat fognak elkölteni, megjavítják a rosszul működő infrastruktúrát, az olajinfrastruktúrát, és elkezdenek pénzt keresni az országnak”. Majd kérdésekre válaszolva is a venezuelai olajról kezdett el beszélni, közölve, hogy az olajcégek fogják állni az infrastruktúra újraépítését, és ez sok ideig fog tartani.
A demokratikus átmenet menetrendjéről azonban már nem beszélt, és a Wall Street Journal információi szerint a Venezuela sorsáról szóló, háttérben folyó megbeszéléseken is egyértelművé tette, hogy jobban érdeklik az olajüzletek, valamint Venezuela együttműködése az illegális bevándorlók deportálásában, mint a demokrácia. Maduro távozását pedig azért akarták, mert hatalmának megtartása feldühítette volna Trump politikai bázisának egy részét – mondták a lapnak a kormányzati megfontolásokat ismerő emberek.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter, aki megkapta a Venezuelával kapcsolatos amerikai politika irányítását, vasárnap az NBC-nek adott interjújában kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nincsen szüksége a venezuelai olajra, mert nekik is van elég. Viszont azt kifejezett célnak nevezte, hogy a venezuelai olajipart ne ellenségeik, Irán, Kína vagy Oroszország irányítsa.
Venezuela egy időben a világ legnagyobb olajexportőre volt, és a világ legnagyobb készlete jelenleg is ott található. Az 1999-ben hatalomra került szocialista Hugo Chávez elnöksége alatt államosították az országban működő külföldi, főként amerikai olajcégek érdekeltségeit – a rendkívül kedvezőtlen feltételek mellett továbbra is ott maradó Chevron kivételével –, amiknek emiatt nemzetközi bíróságokon hatalmas kártérítéseket ítéltek meg. A Wall Street Journal értesülései szerint az olajcégek Trump hatalomra kerülése óta lobbiznak az amerikai kormánynál azért, hogy az amerikai szankciók megszüntetésével visszatérhessenek Venezuelába, és visszaszerezhessék több milliárd dolláros veszteségeiket.
A Trump-kormány a Maduro elfogása előtti hetekben a Politico értesülései szerint megüzente a nagy amerikai olajcégek vezetőinek, hogy csak akkor kaphatnak kártérítést a 2000-es évek államosításai után, ha visszatérnek Venezuelába, és pénzt fektetnek az ország kőolaj-kitermelésébe. A lap forrásai szerint azonban az olajipari vállalatok vezetői egyelőre nagyon óvatosak, mert szerintük a venezuelai kőolaj-infrastruktúra állapota mára rendkívül leromlott, és alapos vizsgálatok nélkül nem tudják megállapítani, hogy mekkora befektetésre lenne szükség a hatékony kitermelés beindításához.
Az olajcégek emellett arra várnak, hogy stabil vezetés legyen Venezuelában. „Nemcsak az a gond, hogy az infrastruktúra rossz állapotban van, hanem inkább az, hogy miként vesznek rá külföldi cégeket arra, hogy pénzt költsenek, mielőtt tiszta képet kapnának a politikai stabilitásról” – mondta az AP-nek Francisco Monaldi, az amerikai Rice Egyetem latin-amerikai energiapolitikával foglalkozó programjának igazgatója.
Erre pedig úgy tűnik, hogy az amerikai kormánynak még nincsen pontos terve azon túl, hogy a Maduro utáni, Trumppal együttműködő rezsim az amerikai cégeket fogja előnyben részesíteni – mondta a Politicónak Bob McNally, George W. Bush volt amerikai elnök nemzetbiztonsági és energiaügyi tanácsadója. „Azt, hogy milyen lesz az új kormány, és mik a tervek a megvalósítására, még nem dolgozták ki teljesen.”
Hogyan irányítanak Trumpék?
Trump a szombati sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy „addig fogjuk irányítani az országot, amíg biztonságos, megfelelő és megfontolt átmenetet nem tudunk végrehajtani”, de azt már nem részletezte, hogy ez pontosan mit is jelent. Csak annyit közölt, hogy egy csoport ember fogja irányítani Venezuelát, köztük a mögötte állók – ez Marco Rubio amerikai külügyminiszter, Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter, valamint Dan Caine tábornok, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöke volt.
A CNN, valamint a Wall Street Journal is azt írta egy-egy névtelenül nyilatkozó magas rangú amerikai kormánytisztviselőre hivatkozva, hogy Rubio, Hegseth, valamint az elnök egyik legbefolyásosabb tanácsadója, Stephen Miller helyettes kabinetfőnök foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan nézzen ki Venezuela új vezetése. Miller volt az, aki a napokban már arról beszélt, hogy az Egyesült Államok akár erővel is megszerezhetné Grönlandot.
Marco Rubio az ABC Newsnak adott vasárnapi interjújában az amerikai elnök kijelentését az irányításról úgy értelmezte, hogy csak azt fogják irányítani, hogy a dolgok milyen irányba haladjanak Venezuelában, és nem magát az országot.
Ehhez nyomásgyakorlásként az olajblokádot és a térségbe vezényelt, és a tervek szerint ott is tartott amerikai haderőt használják.
Trump szombaton jelezte, hogy készen áll egy újabb támadásra a dél-amerikai ország ellen, ha arra lesz szükség , és nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy amerikai katonákat vezényeljenek oda. Ehhez ugyanakkor már kongresszusi jóváhagyásra is szükség lehet.
Az amerikai külügyminiszter közben nyilvánvalóvá tette, hogy nem követelik meg azonnal új választások megtartását az országban, mert az nem lenne reális elvárás. Szerinte egy átmenet után tartott valódi választások legitimálhatják a venezuelai kormányt. Madurót az amerikai kormány nem tartott legitim vezetőnek, mert olyan, csalásokkal tarkított választásokon kiáltották ki győztesnek, amit sok más ország mellett az Egyesült Államok sem ismert el.
Trump azt üzente, hogy a választásokat „a megfelelő időben fogják tartani”. A Trump-kormánynak láthatóan fontosabb a stabilitás, mint a demokrácia – mondta a Wall Street Journalnak Larry Gumbiner volt amerikai diplomata, aki három évtizedes karrierje alatt féltucatnyi latin-amerikai országban szolgált.
Nem az ellenzék hatalomra segítésével számoltak
Maduro eltávolítása után alelnöke, az 56 éves Delcy Rodríguez került hatalomra, aki eleinte ugyan harcias hangot ütött meg nyilvános nyilatkozataiban, az ország megszállásával vádolva meg az Egyesült Államokat, és Maduro szabadon engedését követelte, vasárnap azonban már békülékenyebben nyilatkozott. Az új elnök közölte, hogy kiegyensúlyozott és tiszteletteljes kapcsolatokra törekszik az Egyesült Államokkal. Jelezte, hogy a nemzetközi jog keretein belül egy közös fejlődésre irányuló együttműködési terv kidolgozására kérik az amerikai kormányt.
Trump a szombati sajtótájékoztatóján már közölte, hogy Rodríguez telefonon beszélt Rubióval, és azt állította, hogy megtesz majd mindent, amit az amerikaiak követelnek, mert „nincs választása”. Az Atlanticnek adott interjújában pedig egyértelműen megfenyegette az új elnököt, hogy nagyon nagy, talán még Madurónál is nagyobb árat fog fizetni, ha nem azt teszi, ami helyes.
A Trump-kormány döntésében, hogy Maduro alelnökét fogják támogatni a venezuelai ellenzék helyett, szerepet játszhatott a CIA említett jelentése is, amiben az elemzők arra jutottak, hogy Maduro bukása után rezsimjének prominens tagjai lennének a legalkalmasabbak az ország stabilitásának fenntartására. A jelentés szerint a 2024-es elnökválasztás ellenzéki jelöltje, a széles körben a valódi győztesnek tekintett Edmundo González, valamint az ellenzék Nobel-békedíjjal kitüntetett vezére, María Corina Machado nehezen tudná megtartani a hatalmat a Maduro-rezsimhez hű biztonsági erők, drogcsempész-hálózatok és politikai ellenfelek ellenállása mellett.
Trump szombaton kijelentette, hogy Machadót nem tisztelik Venezuelában, és nincsen elég nagy támogatottsága az országon belül ahhoz, hogy a Spanyolországba menekült Gonzálezzel együtt átvegye a hatalmat. Ez a Washington Post értesülése szerint meglepetésként érte az ellenzéki vezetőt, aki az elmúlt hónapokban igyekezett minél inkább Trump kedvében járni, és még Nobel-békedíját is Trumpnak ajánlotta.
A New York Times szerint Machado kapcsolata a Trump-kormánnyal hónapok óta egyre rosszabbra fordul. A Washington Postnak közben két, a Fehér Házhoz közel álló forrás azt mondta, hogy az elnök azután vesztette el érdeklődését Machado iránt, hogy a nő elfogadta a Nobel-békedíjat, amire Trump nyilvánosan vágyott.
Ez volt „a legfőbb bűn”, mondta egyikük, aki szerint, ha Machado nem vette volna át a díjat, arra hivatkozva, hogy az Trumpot illeti meg, „akkor ma ő lenne Venezuela elnöke”.
Machado a Fox Newsnak adott interjújában azt mondta, utoljára tavaly októberben beszélt Trumppal, miután bejelentették, hogy ki kapja a Nobel-békedíjat, és azóta egyszer sem. A Trump egyik legismertebb médiatámogatójának számító Sean Hannity műsorvezetőnek nyilatkozó Machado jelezte, hogy szeretné megosztani és személyesen odaadni Trumpnak a Nobel-békedíjat. Olyan hamar visszatérne Venezuelába, ahogy csak lehet.
Együttműködő partner?
Rubio kijelentette, hogy most egy olyan ember van hatalmon Venezuelában, akivel „együtt lehet dolgozni”. Egy magas rangú amerikai kormányzati tisztviselő a New York Timesnak azt mondta, hogy optimisták azzal kapcsolatban, hogy együtt tudnak majd működni Rodríguezzel, akit amerikai tisztviselők a lap értesülései szerint már hetekkel korábban elfogadható jelöltként azonosítottak a Maduro eltávolítása utáni időre. A Trump-kormányt állítólag közvetítők meggyőzték arról, hogy védeni és támogatni fogja az amerikai energiabefektetéseket az országban.
Bár az új elnök hithű baloldali, és erőteljes támogatója volt Madurónak, pragmatikus és valamennyire technokrata tisztviselőként vált ismertté, aki még az amerikai tisztviselők tiszteletét is kivívta a súlyos válságba süllyedt venezuelai gazdaság stabilizálására tett lépéseivel. A korábban gazdasági miniszterként, külügyminiszterként és olajügyi miniszterként is dolgozó egykori jogászprofesszor gazdasági reformokat vezetett be, és közeli kapcsolatot épített ki a venezuelai üzleti élet vezetői mellett külföldi befektetőkkel, diplomatákkal, valamint az amerikai olajiparban és pénzügyi életben mozgó republikánusokkal.
„Nem ő a végső megoldás az ország problémáira, de egészen biztosan olyasvalaki, akivel úgy hisszük, hogy sokkal professzionálisabb módon együtt tudunk működni, mint Maduróval” – mondta a Timesnak egy magas rangú amerikai kormánytisztviselő, aki hosszú ideje követte a karrierjét. Rodríguezt és a venezuelai parlament házelnökeként dolgozó testvérét olyasvalakinek tartják, akik modernizálni akarják az országot és a világra valamennyire nyitott gazdaságot akarnak – mondta a Washington Postnak David Smilde, a Tulane Egyetem szociológusa.
Azzal, hogy hatalmon hagyták, a Trump-kormány el akarja kerülni, hogy megismétlődjön az, ami Irakban, hogy a politikai és katonai vezetést teljesen lenullázták, és ez katasztrófához vezetett – mondta Kevin Whitaker egykori kolumbiai nagykövet. „Tárgyal Trumppal, hogy mentse a bőrét” – jelentette ki Rodríguezről a lapnak John Feeley egykori panamai nagykövet.
A védelmi miniszter, a belügyminiszter és a hadsereg hármasa
Delcy Rodríguezt és bátyját, Jorge Rodríguezt a Vanity Fair spanyol kiadása úgy jellemezte, mint a Maduro-rezsim alappillérei, de Phil Gunson, az International Crisis Group vezető elemzője arra figyelmeztetett, hogy nincsenek fegyvereik, a valódi hatalom Vladimir Padrino López védelmi miniszter és Diosdado Cabello belügyminiszter kezében lesz. A legnagyobb kérdés, hogy mit tesz Cabello, akinek kiterjedt befolyása van a venezuelai hadseregben, és a legelvhűbb és legkiszámíthatatlanabb tagja a Maduro-rezsimnek – mondta a Reutersnek Jose Garcia venezuelai katonai stratéga.
A Trump-kormány abban reménykedik, hogy a venezuelai katonai vezetőket annyira megrémítette a Maduro elfogásához vezető amerikai akció, hogy nem mernek majd nemet mondani az új elnöknek, de ehhez az amerikai katonák további jelenlétére is szükség van – mondta Feeley. David Smilde pedig arra számít, hogy Cabello és a hatalom közelében lévő emberek saját önös érdekből beállnak az új elnök mögé, és ezt erősítheti, hogy a venezuelai hadsereg tekintélye csökkenhetett az amerikai támadás után, amit egyáltalán nem tudtak kivédeni. Egy magas rangú venezuelai vezető ügyvédje a Reutersnek arról számolt be, hogy a hadsereg több volt és jelenlegi tábornoka is jelezte Maduro elfogása után az amerikaiaknak, hogy készek megegyezni amnesztiáért és szabad eltávozásért cserébe.
A venezuelai védelmi miniszter azt már világosan jelezte, hogy a hadsereg elfogadja elnökként Delcy Rodríguezt. Vladimir Padrino Lopez arra biztatta a venezuelaiakat, hogy térjenek vissza a megszokott életükhöz a következő napokban, dolgozzanak és tanuljanak, „a hazának követnie kell az alkotmányos utat”. A legfelsőbb bíróság Maduro ideiglenes távollétére hivatkozva nevezte ki ügyvivő elnöknek Rodríguezt, és a venezuelai alkotmány szerint 180 napig maradhat hatalmon, mielőtt új választást kellene kiírni.
A legrosszabb forgatókönyv, amitől szakértők és venezuelaiak tartanak, hogy az országban polgárháborús helyzet alakulhat ki. Ha a rezsim egyes tagjai elutasítják a tárgyalásokat, Venezuela elhúzódó gerillakonfliktusba süllyedhet, ahol a szélsőbaloldali félkatonai szervezetek, bűnöző katonai egységek és drogkereskedelemmel foglalkozó frakciók aszimmetrikus hadviselést folytatnak az ország egyes részein – írta Alex Plitsas, az Atlantic Council elemzőintézet terrorellenes projektének vezetője.
