Váratlanul megjelent Oslóban a majdnem egy éve Venezuelában bujkáló Nobel-békedíjas María Corina Machado
Váratlanul megjelent csütörtök hajnalban Oslóban María Corina Machado venezuelai ellenzéki vezető, pár órával azután, hogy lánya a nevében átvette a neki ítélt Nobel-békedíjat. Machado nagyjából hajnali fél háromkor tűnt fel a Grand Hotel egyik erkélyén, hogy onnan integessen a szálloda előtt összegyűlt venezuelai támogatóknak.
Az 58 éves ellenzéki vezető később lement az utcára, és a biztonsági kordonon átmászva köszöntötte az embereket.
A venezuelai Maria Corina Machado a tavalyi elnökválasztás óta bujkál, mert a rezsim letartóztatással fenyegeti. Nicolás Maduro elnök kormánya tíz évre megtiltotta neki, hogy kiutazzon az országból. A Guardian cikke szerint hajóval hagyta el Venezuelát, és végül repülővel érkezett meg Oslóba.
Egy nappal a szerdai díjátadó előtt a Nobel Intézet azt közölte, hogy nem tudják, hogy hol lehet az 58 éves ellenzéki politikus. „Tudom, hogy szeretne eljönni, és hogy úton van, de ez minden” – mondta Kristian Berg Harpviken, az intézet igazgatója és a díjátadó bizottság állandó titkára. A díjat végül lánya vette át a nevében, mert nem érkezett meg időben.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy Machado hogyan tudott kijutni Venezuelából. Egy, a Nobel Intézet által közzétett telefonbeszélgetésben Machado csak annyit közölt, hogy sok ember kockáztatta az életét és sok mindenen ment keresztül azért, hogy ott lehessen Oslóban. Az ellenzéki vezető csütörtökön sajtótájékoztatót fog tartani.
A Nobel-békedíjat odaítélő norvég bizottság októberben jelentette be, hogy a venezuelai ellenzéki vezető kapja az elismerést, amiért fáradhatatlanul képviseli a demokratikus jogokat, és küzd az igazságos és békés átmenetért a diktatúrából a demokrácia felé.
A bizottság vezetője, Jørgen Watne Frydnes „a béke bátor és eltökélt bajnokaként” jellemezte Machadót, aki „a demokrácia lángját őrzi az egyre erősödő sötétségben”. A bizottság az indoklásában „a civil kurázsi legrendkívülibb példájának” nevezte a venezuelai demokráciamozgalom vezetőjét, aki képes volt egyesíteni az egykor nagyon megosztott politikai ellenzéket a szabad választások és a képviseleti kormányzás kikövetelésére.
