Csak egyetlen egyszer tért úgy vissza exelnök a Fehér Házba, ahogyan Trump szeretne
2024. november 5. – 14:08
Akár nyer, akár veszít, történelmi rekordot ér el vagy állít be Donald Trump az amerikai elnökválasztáson való szereplésével. Joe Biden visszalépésével ő lett az Egyesült Államok történetének legidősebb elnökjelöltje: a keddi választás napján 78 éves és 144 napos. Biden a négy évvel ezelőtti választáson 17 nappal volt saját 78. születésnapja előtt, azaz fél évvel marad el Trump mögött.
Ha Trump ezúttal ismét nyerne, akkor Bidentől átvenné a legidősebben hivatalba lépő elnök címét is – amelyet egyébként Biden épp Trumptól vett el 2021. januári eskütételekor a maga 78 évével és 61 napjával, mivel Trump 2016 januárjában 70 évesen és 220 naposan lett elnök. Azaz, ez már a harmadik választás lesz zsinórban, ahol a legidősebben hivatalba lépő elnök címéért is megy a verseny. Azonban azt, hogy a kor nem csak egy szám, azt nemcsak Biden visszalépése mutatja, hanem Trump megnyilvánulásai is, erről ebben a cikkünkben olvashat.
Ha a jelenlegi demokrata alelnök, Kamala Harris nyer, az is elsőzés lenne, hiszen ezzel ő lenne az első nő és az első színes bőrű nő az Egyesült Államok elnöki székében – Harris egyébként nem erre építi fel kampányát, ellentétben azzal, ahogyan 2016-ban Hillary Clinton tette, erről itt írunk részletesen.
De Trump már veresége esetén is egy nagyon szűk klubba lép be: az Egyesült Államok eddigi 45 elnökéből csak hatan próbáltak meg visszatérni az elnöki székbe, miután kikaptak egy elnökválasztáson. És ez csak egyetlen egynek sikerült – ezért van az, hogy Biden az ország 46. elnöke, pedig eggyel kevesebben vitték ezt a posztot az Egyesült Államok történetének elmúlt 235 évében.
Grover Cleveland az 1884-es választást megnyerve lett először elnök (akkoriban nem a következő év januárjában, hanem márciusban volt a beiktatás), de a demokrata párti politikus a négy évvel későbbi választáson alulmaradt a republikánus Benjamin Harrisonnal szemben, akinek dédapja az Egyesült Államok szélesebb körben vett alapító atyáinak egyikeként a függetlenségi nyilatkozat egyik aláírója volt. Mellesleg nagyapja is elnök volt, igaz, ebben a szerepében William Henry Harrisonra legfeljebb azért lehet emlékezni, mert övé volt az egyik leghosszabb beiktatási beszéd és a legrövidebb elnökség. A kettőről sokáig azt hitték, összefügg, ugyanis feltételezték, hogy a márciusi hidegben elmondott kétórás beszéd során tüdőgyulladást kapott, és amiatt halt meg alig egy hónappal később – hivatalban lévő elnökként egyébként ebben is első volt. Egy 2014-es kutatás szerint azonban inkább tífusszal fertőzött vizet ihatott az elnök.
Benjamin Harrison annak ellenére, hogy az Egyesült Államok hat újabb állammal bővült, az 1892-es elnökválasztást elveszítette az így elsőként és mindeddig egyetlenként a Fehér Házba visszatérő elnökkel, Grover Clevelanddel szemben. Cleveland már azzal is az első volt, hogy exelnökként, egy elvesztett választás után ismét ő lett a két fő párt egyikének, a demokratáknak a jelöltje. Harrison pedig az egyetlen lett mindmáig azzal, hogy elődje és utódja is ugyanaz a személy.
Mások csak partvonalról futhattak neki a vereség után
Volt ugyanis öt másik próbálkozó, aki az elvesztett elnökség után visszatért volna, de a lehetőséget vagy már pártjuk előválasztásán elbukták, vagy a két párt dominálta rendszerben eleve esélytelenül, egy outsider párt jelöltjeként indultak az elnökválasztáson. Az első a sorban Martin van Buren volt, aki a Demokrata Párt jelöltjeként volt elnök 1837-41 között – mellesleg a párt egyik alapítója volt –, majd miután a következő választást elvesztette, 1844-ben már jelöltségért elbukott. Végül 1848-ban a Free Soil (Szabad Föld) párt jelöltjeként indult, 10 százalékot szerzett, elektori szavazatokat nem. A Free Soil nem sokkal később beolvadt a Whiggel együtt a Republikánus Pártba.
A Whig pártnak volt még egy győztes elnökválasztása, Zachary Taylorral, a tábornok azonban egy évvel beiktatása után meghalt – az ország és a whigek történetében másodszor a már említett Harrison után –, így alelnöke, Millard Fillmore lett az elnök. Csonka ciklusa lejártával pártja nem őt jelölte, így 1856-ban már egy harmadik erő, az elsősorban az írekre fókuszáló bevándorlásellenes – később a republikánusokba olvadó Amerikai Párt jelöltjeként indult és persze veszített.
A sorból kissé kilóg Ulysses S. Grant. Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének vezénylő tábornoka, Abraham Lincoln oldalán a polgárháború győztese ugyanis két választást megnyert a Republikánus Párttal, és leköszönése után négy évvel újra nekifutott, de már a Republikánus Párt előválasztását is elveszítette. Mellesleg ő volt az első, aki 8 év elnökség után, megtörve az addig is csak íratlan szabályt, kísérletet tett egy harmadik elnöki mandátumra. Ezzel még két elnök próbálkozott, mindkettő Roosevelt volt, az egyiknek nem sikerült, a másiknak igen.
Az előbbi Theodore Roosevelt volt. 1901 és 1909 közötti elnöksége után 1912-ben indult a választáson, de mivel a Republikánus Párt már nem akarta jelölni, ezt már egy harmadik párttal, a progresszívekkel tette. Ha nem is nyert, történelmi elégtételt vett a republikánusokon: a demokrata jelölt mögött másodikként futott be, 27 százalékot szerzett, messze megelőzve a republikánus jelöltet. Harmadik párt indulójaként azóta sem ért el senki nála jobb eredményt. Elnökválasztásig azóta csak Trump jutott a Fehér Házat elhagyók közül.
Trump előtt azonban volt még egy exelnök, aki megpróbálkozott a visszatéréssel: Herbert Hoover. A republikánus politikusnak elnökként sem volt túl sok szerencséje – négy éve a nagy gazdasági világválságra esett –, így az 1932-es elnökválasztást nem meglepő módon elvesztette.
A győztes Franklin Delano Roosevelt volt, aki 1936-ban is nyert és történelmet írva harmadszor, 1940-ben is, amikor Hoover megpróbálkozott a visszatéréssel. Ő azonban az elnökjelöltségig sem jutott pártjában, elbukta az előválasztást, harmadik erővel pedig nem próbálkozott, magán az elnökválasztáson tehát nem indult.
Az egyetlen négyszeres győztes
Bezzeg Roosevelt, aki a harmadik után az 1944-es választást is behúzta, így 1945 elején negyedik választási ciklusát is megkezdte. Csak nem sokkal később bekövetkező halála okozta, hogy nem volt 16 évig az Egyesült Államok elnöke. Hasonlóra azonban már senkinek nem lehet esélye, hiszen Roosevelt halála után alkotmánykiegészítéssel törvénybe iktatták az addig csak íratlan szabályként követett szokást, amely szerint egy ember legfeljebb két elnöki ciklust tölthet ki.
Próbálkozni azonban egy ciklus után bármennyiszer lehet, így Trump egy elnöki ciklus és egy elvesztett választás után megtehette, hogy újra induljon. Ez a republikánus elődjének 128 évvel ezelőtt győzelmet hozott. A mostani elnökválasztásnak azonban annál bizonyosan sokkal kiélezettebben mentek neki, bárki is nyeri.
„A modern közvélemény-kutatások történetében az utolsó felmérések soha nem mutattak ilyen szoros elnöki versenyt”, írta Nate Cohn, a New York Times fő politikai elemzője. Ettől még akár az is előfordulhat, hogy a végső eredmény az elektorokat tekintve egyáltalán nem lesz szoros. Az esélyekről részletesen itt írtunk, az egyes államokban az előrejelzéseket pedig lenti térképünkön is megnézhetik: