Az EU volt brexit-főtárgyalóját jelölték francia miniszterelnöknek

Két hónappal a nemzetgyűlési választások után Michel Barnier-t jelölte ki miniszterelnöknek Emmanuel Macron francia államfő csütörtökön, írja az Euractiv.

A júniusi európai parlamenti (EP-)voksoláson a Fidesszel azóta egy EP-frakcióban ülő Nemzeti Tömörülés (RN) akkorát nyert, hogy az összes uniós párt közül a legnagyobb delegációt állíthatta össze. A Macron mögött álló liberálisok viszont annyira rosszul szerepeltek, hogy az elnök előrehozott nemzetgyűlési választást írt ki, ezzel együttműködésre ösztönözve a szélsőjobboldali RN ellenfeleit.

Júliusban végül a várakozásokkal ellentétben – és jórészt a két forduló közti visszalépéseknek köszönhetően – a különféle, mérsékeltebb és szélsőségesebb baloldali pártokból összeállt Új Népfront nyert. Macronék, akik külön indultak, szintén megelőzték az RN-t, amihez képest jócskán lemaradva, a negyedik helyen végeztek a jobbközép Köztársaságiak.

Ahogy arról nemrég részletesen írtunk, a belpolitikai válság ezzel sem ért véget, mert egyedül senki sem tudott többséget kialakítani. A párizsi olimpia hozott egy kis szünetet, de a népfrontosok nehezen tudtak megegyezni egy miniszterelnök-jelöltben és a többi posztban. Végül sikerült alkut kötni, és Lucie Castets, a Szocialista Párthoz köthető közgazdász nevét mondták be, ám hiába kampányoltak közel egy hónapig, Macron végül elutasította a jelölését arra hivatkozva, hogy nincs mögötte többség. A helyzetet nehezíti, hogy közben – a magyarhoz hasonlóan – a francia kormánnyal szemben is uniós eljárás indult a túlságosan magas költségvetési hiány miatt (vagyis akárki kerül hatalomra, lehetőleg mielőbb el kell kezdenie a takarékoskodást) és még idén el kellene fogadni a 2025-ös büdzsét.

Barnier a negyedik helyen végzett Köztársaságiak tagja. Korábban többször volt miniszter, egy ideig az Európai Bizottságban az egyik legerősebb posztot töltötte be belső piaci biztosként, majd ő tárgyalt az EU nevében az Egyesült Királysággal a brexitről.

A Köztársaságiak és Macronék együtt sincsenek többségben a francia nemzetgyűlésben. Erre akkor lenne esélyük, ha például sikerülne behúzniuk a népfrontosok mérsékelt részét, mert ahogy azt elemzésünkben is írtuk, egyértelműnek látszik, hogy a tömbön belül a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország nem akar összeállni Macronékkal. A másik lehetőség az lenne, hogy a kormányt az RN segítségével tartják víz felett, hogy a kijelölt miniszterelnököt ne váltsák le azonnal egy bizalmatlansági indítvánnyal. Utóbbi irányba mutat, hogy Barnier az uniós posztjai elveszítése után az RN céljaival egybevágva keményebb migrációs politikát követelt és egy, azóta törölt bejegyzésben azt is javasolta, hogy Franciaország hagyja figyelmen kívül az EU bíróságának ítéleteit.

Macron dönthette el, kit bíz meg kormányalakítással, de az elnöknek olyasvalakit kell választania, akit aztán a parlament többsége támogatna.