Egy kislány halála után akkora lett a népharag Szerbiában, hogy az elnök már a halálbüntetés visszahozásáról beszél

Bor neve már eddig is baljósan csenghetett a magyar olvasónak, a világháború idején a rézbányaváros munkatáborában raboskodott Radnóti Miklós költő is. A szerbiai kisváros és környéke az elmúlt hetekben egy kisgyerek szörnyű halála miatt került be a hírekbe. A kétéves kislány holttestét a feltételezett elkövetők elfogása és egyikük beismerő vallomása ellenére hetek óta nem sikerült megtalálni, miközben az eset miatt a politikusok már a legmagasabb szinteken kiáltanak halálbüntetésért, és az ennek megágyazó alkotmánymódosításért.

Két férfit vettek őrizetbe, de a holttest nem volt ott, ahol mondták

A kétéves Danka Ilićnek március 26-án veszett nyoma. Az elején elterjedtek olyan találgatások is, hogy a kislányt elrabolták, vagy pedig eladták őt a szülei. Az ügy hamar átlépte a határokat: miután elterjedt egy pletyka, hogy egy Dankára nagyon hasonlító kislány tűnt fel Bécsben, az Interpol is riadót fújt. Ezek azonban vakvágánynak bizonyultak.

A BBC szerint az eltűnés után másfél héttel a helyi vízműveknél dolgozó két férfit fogtak el azzal a gyanúval, hogy megölték a kislányt. Egyikük elismerte tettüket, miután szolgálati kocsijukban vérnyomokat is találtak. E szerint nem szándékos emberölésről volt szó, a két, 50 év körüli férfi véletlenül gázolta halálra a Bor melletti Banjsko Poljéban a kislányt, aki a nagyapja házának közelében játszott. Az első hírek alapján úgy tűnt, Fiat Pandájukkal nem haladtak gyorsan (kb. 20 km/órával), amikor elgázolták a gyereket, bár olyan hírek is voltak, hogy nem az útviszonyoknak megfelelő tempóban haladtak.

Úgy tűnik, hogy a két férfi vizelni állt meg az utcában, majd elindulás után gázolták el a gyereket, akit pár pillanatra hagyott magára az édesanyja, amíg bement a házba. A két férfi nem hívott segítséget, ehelyett betette a kislány testét az autó csomagtartójába a szerszámok közé. Mielőtt elhajtottak volna, megjelent az édesapa, aki megkérdezte őket, nem látták-e a lányát, de letagadták, hogy bármit tudnának róla.

Előzetes letartóztatásba helyezésük után az egyik férfi azt állította, hogy a holttestet egy szemétlerakóba vitték, de ott eddig hiába keresték a rendőrök, a tűzoltók és a hegyimentők. Eközben az egyik gyanúsított apját és testvérét őrizetbe vették azzal a gyanúval, hogy segítettek a holttest elszállításában a szeméttelepről.

A történetben van még egy fejlemény, aminek körülményeit vizsgálják: az őrizetbe vett testvér meghalt a rendőrségi fogdában.

A hatóságok szerint a férfi természetes okokból halt meg, azonban az Igazságügyi Orvostani Intézet szerint verés nyomai voltak a testén.

Április közepén a keresőcsapat átfésült egy közeli kanyont, egy 70 méter mély gödörbe is benéztek, hőkamerákkal és drónokkal is kutattak, mindhiába. Az se vezetett sikerre, hogy kezdetben – Szerbia történetében először – aktiválták a Pronađi me (Találj meg!) nevű szolgáltatást, ami telefonokra küldött értesítéseket, és aminek segítségével rádiók és tévék szakították meg adásukat.

A Szabad Magyar Szó szerint az eltűnt Danka holttestének keresése – ha kisebb intenzitással is, de – tovább folytatódik, és a gyanúsítottakat a holttest megtalálása nélkül, akár DNS-adatok alapján is elítélhetik.

Hol vannak a szörnyek?

Hamar politikai vetülete lett a történteknek azon túl is, hogy az ügy miatt lemondott posztjáról a bori Vízvezeték és Csatornahálózat Közvállalat vezetője. A szerb államfő, Aleksandar Vučić „szörnyeknek” nevezte Danka gyilkosait, és megszokott megosztó retorikája helyett azt mondta, a kislány miatti nemzeti összefogás megmutatta, „hogy nem vesztettük el a lelkünket, hogy az embereknek van szívük és erejük”.

Ehhez képest a Balkan Insight cikke szerint a közösségi médiában egészen gyomorforgató részletességgel tárgyalták ki a történteket, amihez a bulvársajtó is asszisztált. Még az ilyen súlyú ügyben is terjedt dezinformáció, a feltételezett elkövetők családtagjait pedig fenyegetések érik, úgyhogy már a szerb belügyminisztérium is figyelmeztetett: a hamis információk terjesztése börtönhöz vezethet. Egy, a nyomozásról szivárogtató bori rendőrt már őrizetbe is vettek.

Jellemző volt, hogy az Informer című bulvárlap szerkesztője videóban sorolt nem igazolt elméleteket a kislány megöléséről, míg a Kurir az egyik általuk elkövetőnek hitt férfi fotóját is nyilvánosságra hozta, majd bocsánatkérésre kényszerült, miután kiderült, az illetőnek semmi köze az ügyhöz. A közösségi médiában az eltűnt kislány édesanyját vették elő az első napokban azzal a fabrikált történettel, miszerint ő maga adta el a gyereket (holott csak bement a házba vizet hozni a másik gyerekének, visszatérve pedig már nem találta az udvaron a lányát).

Az egész jelenség a határon is átterjedt, a boszniai rendőrség korábban őrizetbe vett három tiktokert akik – hamisan, szenzációhajhászásból – azt állították, a pincéjükben tartják fogva Dankát.

Nem is csoda, ha emberi jogi aktivisták elindították a #neucestvujem (#nemveszekrészt) és #neklikcem (#nemkattintok) hashtageket, amiket hamar átvett sok szerb ismert ember. Arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy a sok kattintásvadász és hamis információkat terjesztő cikkre, hírre, videóra nem szabad rákattintani.

Vučić elővette a halálbüntetés kérdését

A Balkan Insight szerint a két férfi elfogása után már több szerbiai lap a halálbüntetés visszaállítását kezdte követelni. Ez hamar elérte Vučić elnök ingerküszöbét is, aki április elején arról beszélt, hogy a legsúlyosabb bűnesetekben vissza kellene állítani a halálbüntetést. Az ötletről Ivica Dačić külügyminiszter azt mondta, alkotmánymódosítás és népszavazás szükséges hozzá, érvként pedig kijelentette: „az ilyen szörnyek felett ítélkezni kell […], az átlagemberek bizonyosan a puszta kezükkel is meg tudnák őket fojtani”.

Vučić a Bor környéki eset mellett a tavaly májusi belgrádi iskolai lövöldözésre is utalt, aminek 13 éves elkövetője apja fegyverével ölt meg 10 embert, zömmel diákokat.

A halálbüntetés már 2002 óta nem szerepel a kiszabható ítéletek között a szerb büntető törvénykönyvben, az utolsót 1992. február 14-én hajtották végre a vajdasági Zomborban. Egy Johan Drozdek nevű vajdasági férfit ítéltek halálra, aki dühből megerőszakolta és megölte egy ismerőse lányát, mivel az nem adta oda a biciklijét. Utoljára 2001-ben szabtak ki halálbüntetést, ezt azonban később 40 évnyi letöltendő börtönbüntetésre módosították, ahogy minden 1991 óta halálsoron lévő elítélt esetében.

A Novosti szerint Szerbiában és elődállamaiban a halálbüntetés legalitásának cirka 200 éve alatt közel 4500 kivégzés történt. A legutolsó elítélteket gyilkosságok és egy esetben háborús bűnök miatt végezték ki.

A szerbiai N1 megszólaltatta Svetlana Slapšak antropológust, a jugoszláv idők egyik emberi jogi aktivistáját, aki aláírásokat gyűjtött a halálbüntetés eltörléséért (a küzdelemnek szentelt honlap is létezik). Felidézte, hogy annak idején először a szlovén tagköztársaságban állt neki aláírásokat gyűjteni a legsúlyosabb büntetésforma ellen, ott több mint négyezren írták alá az íveket. Szerinte a kivégzés nem más, mint „kegyetlenség, primitívség, embergyűlölet”. Szerinte a feszültségek levezetése a szörnyű ügy után, az emberi psziché része, hogy az emberek közül sokan most újra ehhez fordulnának.

Slapšak szerint a halálbüntetés eltörlése Európában közmegegyezés része, egyfajta civilizációs mérföldkő, amiről nem kellene vitát nyitni.

Ráadásul egyes amerikai kutatások azt mutatják, nincs is elrettentő ereje: azokban az amerikai tagállamokban, ahol létezik kivégzés, nem csökkent a súlyos bűncselekmények száma.

Branislav Tapušković, egy szintén megkérdezett ügyvéd szerint „civilizációs vívmány” volt a halálbüntetés eltörlése 2002-ben, és előtte lealacsonyította az államot, hogy kivégeztetett embereket. Tapušković behozta azt a gondolatot is, hogy a jugoszláv időkben sokszor túl hamar kivégeztek feltételezett bűnelkövetőket, holott nem volt száz százalékig biztos a bűnösségük. A közvélemény is sokszor azonnali halált szokott kiáltani, mint a kétéves Danka mostani esetéből is kiderült, olyanokra is, akiknek közük sem volt az ügyhöz.

A Vreme kommentárja szerint Vučić Szerb Haladó Pártja kezdetben kifejezetten ellenezte a halálbüntetést, de ebben is nagyot fordult az évek során. Az elnök a cikk szerint megadta magát a Danka halála miatti népharagnak. Márpedig az – EU-tól függetlenül működő – Európa Tanács tagságának egyik feltétele, hogy a tagállamokban nincs érvényben a halálbüntetés.

Vučić ráadásul abban az Informer TV-ben pendítette meg a halálbüntetés kérdését – írja a Vreme –, ahol a leggusztustalanabb részletességgel tárgyalták ki Danka megölésének részleteit, sok szivárogtatással, és számos információt a rendőrség előtt kiadva. Eközben a média és az állam nem tesz semmit azért, hogy kevesebb erőszak jelenjen meg a képernyőkön, és pszichológiailag támogatva legyenek a gyerekek. Egy tavalyi cikkre is hivatkozik az írás, amiben szó esett róla, hogy kb. 2014-ig fele-fele arányban oszlott meg a szerbiai lakosok véleménye a halálbüntetés támogatói és ellenzői között, azóta azonban a támogatók 70 százalék fölé kerültek. A Vreme írása úgy összegzi a helyzetet, hogy

Vučić a szavazatokért és populista számításból dobta be a témát, tudva, hogy Szerbia úgyse fogja visszavezetni a halálbüntetést (amivel az ország európai uniós csatlakozását is veszélyeztetné).

Vučić a Dnevnik szerint arra kéri a decemberi választások után hamarosan megalakuló új szerb kormányt, hogy nézze meg, összeegyeztethető-e Szerbia európa tanácsi tagságával a halálbüntetés. A Danas cikke szerint a kormány nem változtathat ezen, az alkotmány módosításához pedig kétharmados törvényhozási többség és/vagy népszavazás szükséges. Vučić arról is beszélt, hogy az ellenzők érvei is fontosak: „Ha egyszer hibázol, és megállapítják 10 vagy 30 év után, hogy hibáztál, az sokkal nagyobb bűn, mint valakinek enyhébb büntetést adni” – érvelt az óvatosság mellett.

A szerb államfő a Danas szerint azért is fogalmazhatott óvatosan, mert nagyon is jól tudja, a (nemzetközi) jogi kötelezettségek miatt nem lesz semmi az ötletből. Eközben azonban mutogathat a nyugati jogi normákra, amik gúzsba kötik a szerb állam kezét. Miloš Vučević miniszterelnök-helyettes, leendő kormányfő is jelezte, ügyvédként mértéktartó lenne ebben az esetben, szerinte a büntető törvénykönyv megfelelően szabályozza a súlyos bűncselekmények büntetési tételeit.

Európában jelenleg csak Belaruszban alkalmazzák a halálbüntetést, Oroszországban legális, de a kilencvenes évek vége óta moratórium van érvényben, nincsenek kivégzések.

Magyarországon egy 1990-es alkotmánybírósági döntés óta nincs halálbüntetés, amit egyébként az uniós tagság és több nemzetközi egyezmény sem tesz lehetővé, ennek ellenére minden súlyos bűncselekmény után felmerül a visszahozatala. Utoljára 2015-ben merült fel komolyabban ennek visszaállítása, Orbán Viktor kormányfő is hetekig beszélt erről, tematizálva a közvéleményt, elítélő nyilatkozatokat kicsikarva az európai vezetőkből. Elemzők szerint ekkor egy lefóliázott trafikban elkövetett brutális gyilkosság kapcsán a kötelező kirakatfóliázásról igyekezett elterelni a kormány a figyelmet, de felmerült az akkor még népszerű Jobbik egyik fő témájának elhappolása is.