Acélháló, fizikai akadályok és a művészet is sokat segíthet, hogy ne ugorjanak le

2020 óta ötször történt meg, hogy a budapesti Mammut bevásárlóközpont emeletéről leesett, vagy leugrott valaki. Az elmúlt 13 évben nyolcan vetettek véget életüknek ilyen módon. Legutóbb november közepén halt meg egy férfi, aki lezuhant az egyik emeletről.

A Mammut üzemeltetői próbálják bizonyos intézkedésekkel megelőzni a tragédiákat, külön csoportot állítottak fel, hogy megakadályozza a további öngyilkosságokat, október közepén pedig ingyenes segítőpont is nyílt a bevásárlóközpontban. A szakértők javaslatai alapján több konkrét intézkedéseket bevezettek, eltávolítottak minden olyan tárgyat (padokat, virágládákat) a folyosókról, amely megkönnyítheti vagy bátoríthatja a magasabb szinteken a korláton való átmászást.

A Mammut a Telex kérdésére már november végén megerősítette, hogy „a legkritikusabb szakaszokon korlátmagasítást hajtanak végre”, csütörtökön pedig fotó is készült róla, hogy szinte végig felkerültek a korlátmagasítók a Mammut II. bevásárlóközpont legfelső szintjén.

A hatalmas plázákban vagy ikonikus épületeknél történt hasonló esetek azonban nem egyediek, időről időre külföldön is megjelennek ilyen hírek. Megnéztük, hogy ott hogyan próbálják elkerülni az egyes helyszíneken megszaporodó öngyilkossági eseteket.

Külföldön is több áruházban előfordultak esetek

A nagy bevásárlóközpontok szülőhazájában, az Egyesült Államokban inkább a plázákban történő lövöldözések azok, amik bekerülnek a hírekbe. Kínából (főleg Hongkongból) és Indiából viszont több zuhanásról szóló hír is érkezik.

Egy hongkongi plázában 2010-ben történt nagy visszhangot kiváltó eset: egy nő átdobta a négyéves kislányát a bevásárlóközpont korlátján, majd ő is utána ugrott. A South China Morning Post szerint ezt azért tudta megcsinálni, mert a korlátok mellett ülőhelyek voltak kihelyezve. A nő meghalt, de a kislányt felfogta az egy emelettel lejjebb kihelyezett háló, így túlélte a zuhanást.

Az áruházban nem sokkal korábban már volt egy hasonló haláleset. Ott, ahol egymás után történnek a hasonló módon elkövetett öngyilkosságok, copycat, azaz utánzásos esetekről lehet szó. Ez olyan jelenség, amikor hasonló életkorú, társadalmi helyzetű és nemű emberek másolják a befejezett öngyilkosságok módját. Erről itt írtunk bővebben.

A chilei fővárosban lévő Costanera áruház már az „öngyilkosok plázája” nevet is kiérdemelte magának, annyian ugrottak le a többemeletes épület ijesztően nyitott folyosóiról. Chilében alapból is magas az öngyilkossági ráta, de az elmúlt tíz évben a Costanera Center 73 öngyilkossági kísérlet helyszínévé vált: 49 sikertelen, 24 sikeres volt. Egy chilei pszichológus szerint azért is választják sokan a bevásárlóközpontot, mert ott sokan láthatják őket.

„Az öngyilkosságot fontolgatók között sokan úgy érzik, hogy a családjuk és környezetük nem veszi őket figyelembe, a plázában való öngyilkossággal azonban végre odafigyel majd rájuk valaki”

– magyarázta az El Mundónak María Catalina Espejo pszichológus.

Az adott épületek esztétikája és funkciója is fontos szerepet játszik abban, hogy valaki az öngyilkossága helyszínéül válassza őket. De nemcsak a plázákban kavargó tömeg, hanem akár a kihalt, magányos helyszínek is lehetnek kockázatosak.

Rozsdamentes acél hálóval a Golden Gate híd alatt

A San Franciscó-i Golden Gate világszerte az egyik leghíresebb híd, ami sajnos nemcsak az építészeti értékéről ismert, hanem arról is, hogy rengetegen választották az öngyilkosságuk helyszínéül. Évente átlagosan 30 ember veti le magát róla, és civilek és a rendőrség pedig további százakat akadályoznak meg abban, hogy kárt tegyenek magukban.

A híd üzemeltetője 2018-ban úgy döntött, hogy egy hálót is kifeszít az építmény két oldalára, hogy így próbálják megmenteni azokat, akik leugranának. A mérnökök úgy tervezték meg az egészet, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a híd kilátását és megjelenését érintő változást, elsőre nem is észrevehető az acélháló. A háló nagyjából hat méterrel a járda szintje alatt feszül, és hat méterre nyúlik ki a víz fölé. A cél elsősorban az elriasztás, mivel az acélhálóra esni is sérüléssel járhat, írja a San Francisco Standard.

A biztonsági hálót a tervek szerint még az idén befejezik, de a CBS által megszerzett statisztikák szerint már most látható a pozitív hatása: 2022 júniusáig 5 ember vetett véget életének a hídon, ez kevesebb, mint a negyede az előző évi adatnak.

Az Egyesült Államok egy másik látványosságánál azonban megszaporodtak a halálesetek. A New York-i Vessel nevű kilátó ugyanis szintén az öngyilkosságot fontolgatók egyik kiszemelt helyszíne lett. A kör alakú folyosókból összeálló, 46 méter magas, kaptárra emlékeztető látványosság New York egyik puccos negyedében épült meg 2019-ben.

Bár a párizsi Eiffel-toronyhoz hasonló látványossággá akarták tenni a negyedben, a Vessellel van egy nagy probléma, amit már 2016-ban, bőven az alapkő letétele előtt kifogásolt egy szakújságíró: mégpedig, hogy a kilátón derékmagasság környékén vannak a korlátok, amiken így nagyon könnyű átmászni. A terveket nehezményező figyelmeztetés sajnos jogos volt: alig két év alatt legalább négy ember – köztük egy 14 éves fiú – követett el öngyilkosságot a Vesselről leugorva.

Az első három eset után lezárták a kilátót, majd miután prevenciós plakátokat helyeztek ki, újra megnyitották. A fiatal fiú halála nem sokkal az újranyitás után történt, és 2021-ben a teljes épületet lezárták, mostanáig pedig nem is nyitották újra. Ennek részben az az oka, hogy a Vesselt megépítő Hudson Yard nem akarja megemelni a korlátokat, más megoldást viszont egyelőre nem találtak az öngyilkosságok megakadályozására.

A Golden Gate és a Vessel öngyilkossági hotspottá válásának egyik oka az is, hogy a lehangoló kinézetű helyszínekkel ez nagyobb eséllyel történik meg.

A szakértők szerint a Vessel huzatos, hideg és fémes szerkezete lehangolja azt, aki arra jár, és ha az illetőnek alapból vannak szuicid gondolatai, akkor a helyszín még ráerősít erre.

„Ez nem a legbarátságosabb, legéletigenlőbb és befogadóbb tér vagy szerkezet. Valahogy üres. Mi értelme van? Csak felmenni és lemenni?” – tette fel a kérdést a Vessel kapcsán Jacob Alspector, a New York-i City College Spitzer építészeti egyetem előadója. Ellenpéldaként a Guggenheim Múzeumot hozta fel, ahol szintén lehetőség lenne az ugrásra, de nem nagyon történnek ilyen esetek.

Fizikai akadályok és a művészet lehet a kulcs

A Vessel esetében nem helyeztek ki olyan fizikai akadályokat, ami elrettentheti az öngyilkosságot fontolgatókat. Ennek az lehet az oka, hogy a hálók vagy a megmagasított korlátok megváltoztatnák az építmény összképét, rontanának a látványon, ezt pedig nem akarják a tulajdonosok. A katedrálisszerűre tervezett bevásárlóközpontok szintén hasonló aggályokat vethetnek fel.

Pedig jó pár példa van arra, hogy lehet olyan kiegészítéseket terveztetni, amelyek illeszkednek az épület összképéhez, és az öngyilkosságokat is megakadályozzák.

A New York-i Egyetemi Elmer Holmes Bobst Könyvtár erkélyes folyosóiról egy felújítás után szintén többen is leugrottak a diákok közül. Miután két hallgató is öngyilkos lett, az intézmény egy nyolc méter magas plexikorlátot szerelt fel az erkélyekhez, hogy megakadályozza az ilyen eseteket. De 2009-ben egy diáknak sikerült átmásznia a korláton, és a halálba ugrott.

Az egyetem ezek után olyan megoldást akart, ami tényleg működik. Így 2012-ben jött a megoldás: a lézerrel vágott alumíniumpanelekből álló kerítés teljesen lezárta a folyosók nyitott falrészét, de továbbra is lehetővé tette, hogy a napfény beszivárogjon az épületbe, és át lehessen látni az épület hajójának másik oldalára is. Egy hasonló kiegészítés még egy plázánál is működhet, ahol fontos szempont, hogy az ember átlássa az egész épületet, és könnyen megtalálja a különböző üzleteket.

A torontói Bloor viaduktról szintén többen leugrottak, ezért a híd oldalára acélhuzalokból álló kiegészítést szereltek fel. Az első ránézésre kicsit ridegnek tűnő huzalok új funkciót is kaptak: esténként fénnyel árasztja el a hidat. Innen is a név: Fényfátyol. A konstrukció működött, és a viaduktnál történő öngyilkosságok száma tulajdonképpen nullára csökkent. Bár egy 2010-es tanulmány szerint ez a csökkenés csak átmeneti volt, de egy 2017-es tanulmány ezt megcáfolta. Az adatok szerint amellett, hogy csökkent az ugrással történő öngyilkosságok száma Torontóban, a más módokon elkövetett öngyilkosságok száma nem nőtt. Vagyis nem igazolódott be az a téves előfeltevés, hogy „aki meg akarja tenni, az úgyis megteszi”.

„Ha korlátozzuk az emberek hozzáférését a módszerekhez, kevesebb halálesetet fogunk látni az adott területen. Az öngyilkosságra hajlamos emberek végül más módokat találhatnak a megküzdésre a problémáikkal” – mondta egy szakértő a CNN-nek. Egy, a brit kormány megbízásából készített tanulmány is

jó pár olyan viaduktot és hidat sorol fel, amelyeknél több méter magas rácsok, kerítések és korlátok kihelyezésével nullára csökkent az ott elkövetett öngyilkosságok száma.

Persze az öngyilkosságok megelőzése nem olyan egyszerű, hogy mindenhová elegendő akadályozó tényezőket kitenni, ahogy a hajléktalanság sem szűnik meg a feltüskézett padoktól a városokban. Az ajánlott megoldások közé tartozik a biztonsági személyzet és a kamerarendszerek is. Alspector szerint viszont a Vessel problémáját sem az fogja megoldani, ha megmagasítják a korlátokat, mivel jellegéből fakadóan az épületnek nyomasztó a hangulata. Az ilyen problémákra is léteznek azonban megoldások.

A torontói viadukt nemcsak amiatt jó példa, mert a fizikai akadályok működtek, hanem azért is, mert a kihelyezett rácsok esztétikai funkciót is kaptak a világítással. A korábban is említett brit tanulmány szerint egy észak-írországi híd esetében például nem volt lehetőség fizikai akadályok kihelyezésére. Ott ezért azt javasolták, hogy a komor összkép javítása érdekében, a szokásos lelkisegélyes hirdetmények mellett tegyenek ki szobrokat, műalkotásokat és változtassák vidámabbá a kivilágítást.