A szomáliai sprinter nincs egyedül: az összevissza kalimpáló áljeltolmácsok és véletlen szakértők is nagyot mentek

A héten került be a hírekbe egy szomáliai sprinter, aki olyan lassan futott száz méteren a csengtui egyetemi világjátékokon, hogy kínszenvedés volt nézni. Nasra Abukar Alin már a rajtnál látszott, hogy edzettségi állapotát tekintve nem a továbbjutás járhat a fejében, de arra senki nem számított, hogy majdnem kétszer annyi idő alatt ér célba, mint az előfutam győztese.

Nem kellett két egész nap ahhoz, hogy kiderüljön, nem minden az, aminek látszik: a versenyzőt nem Szomália küldte a versenyre, de még csak nem is sportoló. Az ügy miatt a sportért felelős miniszter azt kérte az olimpiai bizottságtól, hogy függesszék fel az atlétikai szövetség elnökét, és jogi eljárást is kezdeményeztek vele szemben, miután kiderült, rokoni kapcsolatban áll Abukar Alival.

A világot bejáró történet nem egyedi, többször előfordult már, hogy szándékosan vagy véletlenül, de olyan emberek voltak olyan helyen, ahol abszolút nem nekik kellett volna ott lenniük – és nem csak arra gondolunk, amikor Leslie Nielsen került nyomozóként egy bizonyos Enrico Pallazzo operaénekes helyére, és dörögte el jó hamisan az amerikai himnuszt a Csupasz pisztoly első részében.

Volt, aki állásinterjú helyett élő adásban kötött ki, és önkéntelenül is szakértőnek adta ki magát. Nem egyszer fordult elő, hogy áljeltolmácsok úgy álltak ki hivatalos eseményeken, hogy azt sem tudták mit jelent, amit mutatnak, de a sportban az egyszerű csalók mellett a vérprofi imposztorok is szerencsét próbáltak. A legismertebb esetek közül szemezgettünk.

Állásinterjú helyett élő adásban kellett szakértenie

Talán kevesen emlékeznek már Guy Goma nevére, aki azzal vált híressé, hogy jókor volt jó helyen, vagy inkább rosszkor, rossz helyen. Az eset 2006-ban történt a BBC News 24 című műsorában, ahol egy teches újságírót, Guy Kewney-t várták a stúdióba. Azonban Kewney helyett más jelent meg a képernyőn: a kongói–francia származású, üzleti tanulmányait az Egyesült Királyságban folytató Guy Goma ült le a kamerák elé – aki valójában egy szimpla állásinterjúra érkezett.

A hiba ott csúszott a rendszerbe, hogy az újságíró a recepció egyik részén, Goma pedig a másikon várakozott. A műsor producerét a recepciós kavarta meg, arra a részre mutatott, ahol az állásra jelentkező Goma várakozott. A producer odament hozzá és megkérdezte tőle, hogy biztos ő-e az a „Guy”. A kongói fiatal pedig lelkesen jelentkezett, hiszen azt hitte, hogy a keresztnevén szólították. Gomát ezután a stúdióba vitték, kisminkelték, kapott mikroportot és a kamerák elé ültették. A helyzetet furcsának találta, de mindvégig azt hitte, hogy ez az állásinterjú része.

Goma csak akkor realizálta, hogy rossz helyen van, mikor internetszakértőként konferálták fel, ráadásul élő adásban. Az arcán látszott a felismerés, de nem csinált jelenetet. A férfi lefagyás nélkül válaszolt Karen Bowerman műsorvezető kérdéseire az Apple Corps kontra Apple Computer-ügy zeneiparra gyakorolt hatásairól. Akadozva, de annyira belemelegedett a szerepébe, hogy szakmai kérdésekre sem volt rest válaszolni.

A rövid, másfél perces villáminterjú végén Bowerman megköszönte a beszélgetést, a műsor folytatódott tovább, mintha mi se történt volna. A 2006-os esetről hét éve a BBC is megemlékezett. A videó végén elárultak azt is, hogy hiába Goma szakértői teljesítménye, nem vették fel a csatornához.

Szóvivő: Jön a hurrikán. Jeltolmács: Pizza és szörnyek

Többször előfordult már, hogy állítólagos jeltolmácsok gyakorlatilag úgy álltak ki a nagyérdemű elé, hogy a tolmácsolt beszéd legfontosabb szavait sem tudták eljelelni.

A legemlékezetesebb, és talán legbevállalósabb jeltolmács a Nelson Mandela halála után a volt dél-afrikai elnök tiszteletére szervezett 2013-as megemlékezésen lépett a rivaldafénybe, gyakorlatilag nulla tudással. Olyan emberek mellett mutogatott szinte teljesen értelmetlen dolgokat, mint az Egyesült Államok akkori elnöke, Barack Obama. A férfi fején a beszédek közben látszódik, hogy komolyan gondolkodik azon, mit mutasson, de a mozdulatai inkább egy rapperére hasonlítanak, mintsem egy jeltolmácséra.

Az áljeltolmács, Thamsanqa Jantjie később megszólalt, azt állította, hogy skizofréniával kezelik. Azt mondta, hogy a beszédek közben hallucinációi voltak, hangokat hallott, és azt látta, hogy angyalok repültek a stadionba. Viszont mikor a CNN riportere arra kérte, hogy mutogasson el néhány mondatot jelnyelven, akkor zavartan és indulatosan utasította vissza a kérést. A férfit alkalmazó cégnek a történtek után teljesen nyoma veszett.

Néhány évvel később, 2017-ben egy floridai rendőrségi sajtótájékoztatón jött a következő nagy nyilvánosságot kapott eset: egy nő olyan jeltolmácsolást biztosított, amit bizonyára kevesen értettek meg. Egy szakértő az eset után arról beszélt, hogy a „tolmács” úgy kalimpált a kezeivel, mintha a Jingle Bellst szerette volna elmutogatni, miközben egy sorozatgyilkosról volt szó a tájékoztatón. A nőről kiderült, hogy Derlyn Roberts, akit csalásért már többször is letartóztattak korábban.

Az esetről a helyi rendőrkapitány azt mondta, hogy Roberts egyszer csak megjelent, és felajánlotta, hogy dolgozna nekik. „Nem kerestünk jeltolmácsot, de remek, ha itt is van egy” – mondta. Hozzátette: „A gyakorlatlan szemnek, így neki sem tűnt fel, hogy probléma lenne a nő mozdulataival”. Az eset azért volt különösen kínos, mert néhány hónappal korábban egy hurrikán miatti evakuációról szóló sajtótájékoztatón egy férfi szintén jeltolmácsnak kiadva magát, teljesen értelmetlen dolgokat mutogatott. Miközben egy pusztító hurrikán közeledett Floridához, olyanokat tolmácsolt, hogy pizza és szörnyek.

A beugró sportolóktól a vérprofi csalókig

A sportban is előfordult már, hogy valakik beugrottak egy versenyen, csak jó esetben erről mások is tudtak. Nem teljesen tartozik ide, de azért természetesen megemlítjük az egyenlítői-guineai Erik Moussambanit, vagyis az Angolnát, aki a 2000-es olimpián minden erejét megfeszítve ért célba 100 gyorson, másodpercekkel elmaradva attól az időtől, amivel benevezték, és amit a többiek lazán megúsztak.

A krakkói Európa-játékokon idén júniusban pedig nem a legszerencsésebb, ellenben szükséges cserét találták ki: egy súlylökő ugrott be gátfutásra. A belga csapatban megsérült Anne Zagre és Hanne Claes, így nem tudtak volna kiállni a 100 méteren. Azonban, ha nem áll ki senki, akkor még a minimálisan megszerezhető pontok sem jöttek volna össze a csapatnak. Végül az alapvetően kalapácsvetőként és súlylökőként versenyző Jolien Maliga Boumkwo volt kénytelen rajthoz állni.

Boumkwo indulásán látszik, hogy ez nem az ő sportága, gyorsan le is hagyták ellenfelei, de lehetőségeihez képest hősiesen helytállt. Átlépkedte a gátakat, egyiket sem verte le, és bár utoljára, de beért a célba. Teljesítményéhez egyébként ellenfelei is gratuláltak, a stadionban pedig nagy tapsot kapott, és minden nézőnek egy kedves emlékként maradhatott meg.

A futballban viszont nem csak egyszerű beugrások történtek: a sportág koronázatlan szélhálmosa a brazil Carlos Henrique Kaiser, aki az 1980-as években több futballklubba is bekerült úgy, hogy gyakorlatilag nulla focitudása volt. Megfordult Brazília ikonikus klubjaiban, a Botafogót és a Flamengót kétszer is átverte, de a francia Ajaccio is az áldozata lett.

Hasonlóan tehetséges „focista” a francia Gregoire Akcelrod. A férfi lényegében futballtudás nélkül akart bekerülni legalább egy, európai szinten is jegyzett futballklubhoz. Akcelrod profin próbálta leplezni amatőrségét: csinált magának egy honlapot is, ami pont úgy nézett ki, mint Ronaldo weblapja. A férfi még átírt újságcikkekkel is feltöltötte az oldalt, amelyek azt állították, a Real Madridba igazolhat, vagy épp a francia válogatottság kapujában áll. Miután elkészült a hírekkel, Akcelrod el is küldte azokat több klubhoz, amihez talált elérhetőséget, majd jöttek is jelentkezők. A francia svindler történetét ebben a cikkünkben írtunk meg korábban.

A valódi életművész, aki abból élt, hogy ott volt, ahol nem neki kellett volna lennie

Tehetséges volt az álidentitások kitalálásában és eljátszásában az előző évszázadban élt Ferdinand Waldo Demara is. A férfi Wikipédia-oldalán is csak annyi szerepel titulusként, hogy amerikai imposztor. A férfi életéről 1961-ben fikciós elemekkel tarkított film is készült, amelyben Demarát Tony Curtis játszotta el. A férfi volt többek között mérnök, seriffhelyettes, börtönigazgató-helyettes, pszichológus, kórházi ápoló, ügyvéd, bencés szerzetes, rákkutató, tanár és sebész is. A férfinak állítólag nagyon jó memóriája volt és kiemelkedő IQ-val rendelkezett, ennek is köszönheti szerencséjét.

Élete során többször nevet változtatott, és voltak olyan „szakmái” ahonnan úgy tűnt el, hogy eljátszotta a saját öngyilkosságát. Mivel Demara tényleg rendkívül okos volt, előfordult, hogy olyan szinten kitanult szakmákat, hogy tanítani is tudott róla. A férfi egyik leghíresebb esete az volt, amikor egy kanadai hadihajón szolgált orvosként, ahol sikeres műtét is végrehajtott. Demara állítólag utasította a személyzetet, hogy szállítsák a sebesültet a hajó műtőjébe, és készítsék elő a műtétre. A férfi eltűnt a szobájában egy általános sebészeti tankönyvvel, majd gyorsan elolvasta a szükséges eljárásokat.