2015-ben gumicsónakon menekült a tengeren, most egy német falu polgármesterének választották

Az április 2-án tartott polgármester-választáson egy, a 2015-ös menekültválság idején érkezett szír menekültet választottak meg a délnyugat-németországi Ostelsheim első emberének. A német zöldpárt soraiban politizáló, de függetlenként induló Ryyan Alshebl abszolút többséggel, a szavazatok 55,41 százalékával szerezte meg a polgármesteri széket. Ezzel két független német jelöltet, Marco Strausst (43,49 százalék) és Mathias Feyt (1,1 százalék) előzött meg. A hír olyan messze jutott, hogy a CNN is beszámolt róla.

Hivatalosan ő az első szír származású polgármester Németország délnyugati részén, és valószínűleg ő az első olyan német településvezető, aki a 2015-ös menekültválság idején érkezett Németországba.

Alshebl a kampány idején három héten át házról házra járt, és személyesen igyekezett beszélni a település lakóival. „Időt akartam szánni az emberekre, és megválaszolni a kérdéseiket. És el akartam űzni azoknak a félelmeit, akik fenntartásokkal fogadtak” – mondta a Spiegelnek adott interjúban. Alshebl június 18-án léphet hivatalba, addig fel kell adnia állását a közeli Althengstettben, ahol az önkormányzat tisztviselőjeként dolgozik.

A szélsőséges uszításnak nem volt hatása a középosztályra

A kampányban a helyi szélsőjobb azzal próbálta lejáratni, hogy szélsőséges iszlamistának bélyegezték, azt híresztelték róla, hogy tagja a Kurdisztáni Munkáspártnak, vagy hogy rosszul bánik a nőkkel. Ezek közül egyik sem igaz. Alshebl már nem gyakorolja muszlim vallását, szíriai szülővárosától pedig 1200 kilométerre élnek a kurdok, akikkel életében először Németországban találkozott. Szerinte ennek a szélsőséges uszításnak semmilyen hatása nem volt a helyi középosztályra.

Németországnak ezen a részén, Svábföldön, a vidéki lakosság konzervatív ugyan, de semmi esetre sem rasszista, mondta a Spiegel-interjúban. A választás után úgy nyilatkozott a német közszolgálati televíziónak, a ZDF-nek, hogy

„Ostelsheim a mai napon egész Németországnak példát mutatott toleranciából és a világra való nyitottságból”.

Ugyanakkor a vezetése alá kerülő faluban, Ostelsheimben sok dolga lesz. A 2500 fős településen korábban megszűnt a bevásárlóközpont, most tervek vannak egy újabb építésére. Emellett azon is dolgozni akar, hogy legyen a falunak egy élénkebb forgalmú központja, szeretné fejleszteni az önkormányzat digitalizációját, és meg kell oldani a bölcsődék és óvodák ügyét is, mert a településen már nincs egész napos gyerekfelügyelet.

21 éves korában minden megváltozott

A 29 éves Ryyan Alshebl 1994-ben született Szíriában. Az ország délnyugati részén fekvő esz-Szuveidában (As-Suwayda; Swaida) éltek, a 138 ezres lélekszámú város egyben esz-Szuveida kormányzóság székvárosa is. Édesanyja gimnáziumi tanár, apja agrármérnök. A család a drúz vallási közösséghez tartozik. A síita iszlámból kialakult vallás hívei Szíria lakosságának mindössze 3 százalékát teszik ki.

Alsheblnek 20 éves koráig úgy telt az élete, ahogy minden ambiciózus fiatalnak Szíriában. Iskolába járt, 18 évesen érettségizett, majd 2012–2015 között az ország harmadik legnagyobb felsőoktatási intézményében, a latakiai Tisríni Egyetemen tanult banki és pénzügytudományi szakon – írja a honlapján. Egyetemistaként a szíriai Vörös Félhold (a Vöröskereszt nem keresztény országokban működő ága) önkénteseként is dolgozott szülővárosában, esz-Szuveidában.

21 évesen fejezte be a képzést. Ahogy önéletrajzában írja, ebben az életszakaszban a legtöbb fiatal éppen az első munkahelyén kezd el dolgozni. Ekkoriban még neki is az volt a legnagyobb gondja, hogy szombat este a legmenőbb bulit válassza-e, vagy inkább a Bajnokok Ligájában a kedvenc csapatának drukkoljon. De aztán minden megváltozott: az élete a túlélésért folytatott harccá vált.

Gumicsónakon Leszboszra, a balkáni útvonalon át Németországba

Kortársaihoz hasonlóan 2015-ben döntés elé került Szíriában: vagy behívják sorkatonának, és hagyja magát feláldozni egy háborús párt kénye-kedve szerint, vagy elhagyja az országot és a bizonytalan sorsot választja. Ő is a menekülés mellett döntött.

Libanon irányában hagyta el Szíriát, majd Törökországba ment. Onnan egy gumicsónakon jutott át a görögországi Leszbosz szigetére, ami már az Európai Unió területe. Ezután szavai szerint „a balkáni útvonalon” jutott el Németországba. Ebből nem egyértelmű, hogy Észak-Macedónia, majd Szerbia után melyik irányba haladt tovább, Magyarországon és Ausztrián keresztül jutott-e el Németországba, vagy a Horvátország–Szlovénia–Ausztria útvonalon. Először Passauban helyezték el, majd Karlsruhén keresztül a mostani lakhelye közelében lévő Calw városába került. Itt lakott másfél éven keresztül különböző szükséglakásokban és tömegszállásokon menedékkérőként.

„A haza, a család, a barátok, a tanulás, a jövő valahogy mind magától értetődő dolgok voltak, mindig megvoltak. Aztán egyszer csak ráeszmél az ember a hideg és sötét menekültlétre, és szembesül vele, hogy mindaz, ami addig természetes volt, már nincsen sehol”

– írja a honlapján. Életében ez volt az első alkalom, hogy a család és a környezet védelmét teljesen elvesztette, teljesen magára maradt. „Egyvalami azonban világos volt: vállalnom kell a felelősséget. A felelősséget magamért és a környezetemért.”

Egy menekültszálláson az ember nagyon hálás tud lenni azért, ha van egy ágya, tető van a feje felett, és van mit ennie, egy ilyen helyen viszont az ember csak egyetlen dolgot tehet: gyorsan a saját lábára kell állnia és a saját jövőjén dolgoznia, írta önéletrajzában. Az első feladata tehát az volt, hogy megtanulja a nyelvet, a következő lépés pedig, hogy munkát találjon.

Sokan segítettek neki

2016-tól a Stuttgarttól 35 kilométerre nyugatra fekvő Althengstettben élt. Itt lehetőséget kapott arra, hogy egyidejűleg két új nyelvet tanuljon meg. Mint írja, sok kiváló, lelkes támogatót ismert meg, akik segítettek neki abban, hogy a saját lábára álljon. Bemutatkozójában Arisztotelésztől idéz: „A szelet nem tudjuk megváltoztatni, de a vitorlát átállíthatjuk.”

A Szíriában megkezdett pénzügyi tanulmányait nem tudta folytatni Németországban, szerencséje volt azonban, hogy Althengstett 2017-ben beiskolázta közigazgatási szakügyintézői képzésre, ami saját bevallása szerint a politika és a jogállamiság iránti érdeklődését is kielégítette. Ezt a családból hozza magával, mivel otthon is nagyon gyakran vitatkoztak társadalmi kérdésekről.

2020-ban fejezte be a hároméves képzést. A végzős évfolyamon a legjobb 5 százalékba tartozott. Ezután Baden-Württemberg tartomány egy tehetséggondozó ösztöndíjat ajánlott fel neki. A képzése közben a falu önkormányzatában több területen is megfordult. Dolgozott az ügyfélszolgálaton, a településkép-védelmi osztályon és a családügyi központban. Képzéssel, gondozással, civil kezdeményezésekkel, közhasznú munkával, családtámogatással, nyugdíjasprogramokkal foglalkozik. Itt egy kolléganőjével együtt kidolgoztak egy a helyi óvodák fejlesztéséről szóló programot.

Nagyon érdeklődik az információtechnológia iránt, Szíriában ebből a hobbijából már pénzt is tudott keresni. Az althengstetti önkormányzatnál az utóbbi időben a digitális szolgáltatások fejlesztésén dolgozott. Önkéntesként tevékenykedik az althengstetti tömegsport-egyesületben. 2017 óta tagja a német Zöldeknek, de ahogy már említettük, az ostelsheimi polgármester-választáson függetlenként indult.

Jobb szót talált az integráció helyett

A kampányban bírálták amiatt, hogy túl fiatal a poszt betöltéséhez. Ő erre a honlapján szereplő kérdések és válaszok résznél azt írja: teljes lényével a munkájára tud koncentrálni, pártatlan, nyitott és kreatív, eddigi élete során pedig elég sok tapasztalatot gyűjtött a nehéz helyzetek kezelésében, és az akaraterő kiaknázásáról is bőven vannak tapasztalatai. Meggyőződése, hogy a mostani jelentősen változó világban a fiataloknak is kötelességük, hogy részt vegyenek a jövő formálásában.

Testvére Karlsruhe közelében dolgozik gépészmérnökként, a szülei még Szíriában élnek. A vallását már nem gyakorolja, de amint honlapján írja, nagyon értékesnek tartja azt a közösséget, ami abból kinőtt.

„Nyitott és előítéletektől mentes viszonyt ápolok a különböző vallású emberekkel, mert a tolerancia és a kölcsönös érdeklődés az alapja az emberek közötti együttélésnek.”

A Spiegelnek adott interjúban azt mondta, gyűlöli az integráció kifejezést, mert azt mostanra teljesen lejáratták. Számára teljesen egyértelmű volt, hogy igyekszik beilleszkedni új hazája társadalmába.

Szerinte az integrációnál találóbb kifejezés lenne a deal, mert itt valójában egy megállapodásról van szó. Aki egy másik országba érkezik, az elfogadja, hogy megtanulja a nyelvet, beilleszkedik, és mindent megtesz azért, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon.

Szerinte a deal értelmében ebben az esetben a befogadó országnak készen kell állnia arra, hogy segítsen az érkezőknek – ahogy vele is történt.

Választási győzelme utána a ZDF-nek azt mondta: a polgármesteri poszt elnyerése számára személyes szakmai siker, de a társadalom sikere is. Ez ugyanis azt mutatja, hogy Németország nemcsak befogadni képes embereket, de fontos politikai pozíciókba is képes megválasztani őket. Ez teszi nyilvánvalóvá a toleranciát, a világra való nyitottságot és a békés egymás mellett élést.