Épp helyreállna a fukusimai halászat, erre beleengedik az óceánba az atomerőmű hűtővizét

2011. március 11-én 9-es magnitúdóval rengett meg az óceánfenék, alig 130 kilométerre Japán keleti partjaitól. A rengés miatt megindult egy szökőár a szigetország felé, és a hullámok több prefektúra partján is óriási károkat okoztak. A természeti katasztrófában 18-20 ezer ember veszett oda, de ennél sokkal többen veszítették el gyakorlatilag mindenüket. Ha ez nem lett volna elég, a szökőár még a fukusimai atomerőművet is súlyosan megrongálta.

Kilenc évvel a katasztrófa után a japán kormány úgy döntött, hogy a Csendes-óceánba folyatják az erőmű radioaktívan szennyezett vizét.

A 71 éves Ono Haruo már 50 éve a tengerből él, harmadik generációs halász. Sincsi kikötővárosában él, 55 kilométerre a megrongálódott fukusimai atomerőműtől. A földrengés idején épp halászott, így az óceánon vészelte át a hullámokat, de a testvére meghalt a katasztrófában, és az otthonát is elmosta a víz. A helyi földművesek és halászok 12 éve próbálják helyrehozni a terményeik, fogásuk imázsát, így sokan nem örülnek, hogy a kormány radioaktív vizet enged vissza az óceánba – köztük Ono sem. A Reuters egy, a halászt követő képsorozatban mutatta be, mi most a helyzet Fukusimában.

Sincsi még mindig nem állt teljesen talpra a katasztrófa óta: akkor a kormány több mint egy évre betiltotta a halászatot a régióban, de napjainkban már egyre több halász tér vissza a vízre. Ono új háza már nem a part közelében van, hanem jóval beljebb. A part mentén a település parkot, játszóteret és gördeszkaparkot építtetett.

„Már tizenkét év telt el, a halak ára emelkedik, reméljük, hogy végre tényleg belevághatunk az üzletbe. Most arról beszélnek, hogy visszaengedik a vizet, és megint a nulláról kell kezdenünk. Ez elviselhetetlen”

– mondta Ono.

A Tokió Elektromos Vállalat (Tepco), a leállított fukusimai erőmű kezelője hamarosan több mint egymillió tonna radioaktív vizet tervez visszaengedni az óceánba. Az 500 olimpiai úszómedencényi vizet leginkább arra használták, hogy a katasztrófa után lehűtsék a leolvadt reaktorokat. Ezt most óriási tartályokban tárolják, amelyeket fel akarnak újítani.

A kormány és a Tepco szerint sehol máshol nem veszik olyan szigorúan a tesztelést és a szabályozást, mint Japánban, és a tervet a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is jóváhagyta.

Az ENSZ Nukleáris Sugárzás Hatásait Vizsgáló Tudományos Bizottsága 2021-ben megállapította, hogy az atomkatasztrófa után nem nőtt extrém mértékben a rákos megbetegedések kockázata, de ettől még nem úgy engednék ki a vizet, ahogy a reaktorok körül keringett. A Tepco állítása szerint a rövid nevén ALPS-nek hívott víztisztító rendszerükkel a vízben lévő 62 radioaktív elem szintjét olyan alacsonyra csökkentették, ami már nem ártalmas az emberekre. Kivéve a tríciumot. Bár a hatóságok szerint viszonylag ártalmatlan, ez nem segíti az agráriumban és halászatban dolgozó helyiek hírnévjavító törekvéseit.

„Mi itt Fukusimában egyáltalán nem tettünk semmi rosszat, miért kell tönkretenniük az óceánunkat? Az óceán nem csak hozzánk, az emberekhez tartozik – és nem egy szemetesláda. Miért Fukusimánál engedik le a vizet az óceánba? Miért nem Tokiónál vagy Oszakánál teszik ezt?”

– kérdezte Ono.

Hogy bebizonyítsák, a kezelt víz nem veszélyes, a Tepco szeptember óta lepényhalakat tenyészt kisebb tartályokban, amiket a szűrt hűtővízzel és tengervízzel töltöttek fel. Azóta havonta több jelentést is kiadtak a halakról és kagylókról, amik a frissen létrehozott tenyésztelepen élnek. A Twitteren képeket is mutatnak a halakról, és egy március 14-ei tweetből kiderül, hogy a halak jól vannak, és még a cseresznyefák is virágba borultak.

Eközben az erőmű területén munkások azon dolgoznak, hogy lefektessék a csöveket, amelyekkel majd kivezetik a vizet a tartályokból az óceánba. Ono már nagyjából beletörődött a helyzetbe. Azt mondta, hogy 71 éves, ő már a tengeren fog dolgozni, amíg meg nem hal. Valójában a fiatalokat félti. Aki most iskolás, később miért menne el halásznak, ha az ennyire kiszámíthatatlan ágazattá válik? Most közelítenek a katasztrófa előtti szinthez, de a radioaktív vízről szóló hírek sokakat eltántoríthatnak attól, hogy fukusimai halat vegyenek.

Ono a Greenpeace-nek azt mondta, hogy a Tepco tervéről, azaz a víz visszaengedéséről egy szórólapról értesült, amit az újsággal együtt dobtak be a postaládájába. A kezdeti, több mint egyéves tiltás után a tengernek csak néhány gyümölcsét volt szabad halászni, és azt sem a végtelenségig. 2020 februárjában aztán minden tiltást feloldottak, de Ono így is csak havi tíz alkalommal hajózhatott ki. Ezek után megdöbbent, hogy a katasztrófa évfordulója után egy hónappal a kormány bejelentette, visszaengedik a vizet az óceánba.

„A halak tíz év után végre kezdenek visszatérni, de ha most már tríciumot öntenek a vízbe, bármennyire hígítják is, ki fogja megvenni azokat a halakat? Ki akar mérgezett halat enni?”

Azt is mondta, hogy a bejelentés után a kormány több lakossági tájékoztatót tartott, de Ono szerint ezek nem voltak túl hasznosak. A lakosoknak nagyjából 30 percük volt, hogy kérdezzenek, majd kaptak egy köteg dokumentumot, hogy abból tájékozódhassanak. A halász szerint a helyiek nem nagyon értenek az erőművekhez, így irreálisnak tartja, hogy a kormány ennyivel elintézettnek tekinti a tájékoztatást.

A szennyezett víz csak az egyik potenciális veszélyforrás, ami Onóék feje fölött lebeg. Nem a 2011-es volt az utolsó földrengés: 2021 februárjában egy hatos, májusban pedig egy 7-7,1-es magnitúdójú földrengést észleltek a prefektúrában, 2023. március 24-én pedig egy 4,2-est Fukusima partjaitól nem messze, és egy 4,7-est Ibarakiban. Japánban és környékén szinte mindennaposak a 3-5-ös erősségű földrengések.