Drágán és szintetikusan vagy csak még több erdőirtással tudnánk pótolni a pálmaolajat

„Rossz hír az embereknek, de mellettük az erdőknek és az élővilágnak is, ha a napraforgóolaj ára rekordmagasan van” – hangzott el a mondat a Greenpeace egy aktivistájának szájából, aki a Politicónak nyilatkozott tavaly, néhány héttel azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. A háborús felek a világ legnagyobb napraforgóolaj-forgalmazó országai. A köztük dúló, több mint egy éve tartó háború miatt azonban a napraforgóolaj előállítása akadozik, az export visszaesett, az ára – más alapvető élelmiszerekéhez hasonlóan – az egekbe szökött.

Az élelmiszeripari vállalatoknak a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt, hogy a hiányzó napraforgóolajat pálmaolajjal pótolják, ami környezetkárosító hatása miatt az elmúlt években egyre inkább kiszorult a piacról. És míg a pálmaolaj-termelők örültek annak, hogy újra fellendül a kereslet, a környezetvédő aktivisták kevésbé repestek attól, hogy újra, nagyobb mennyiségben lesz az életünk része az erdőirtásokért felelős pálmaolaj, amit széles körben körülbelül harminc éve kezdtek el használni.

A pálmaolajbumm

A kilencvenes években kezdett el a tudomány behatóan foglalkozni a transzzsírokkal és azok egészségkárosító hatásaival. A becslések szerint itthon évente legalább ezer ember halálát lehetne elkerülni, ha megszűnne az iparilag hozzáadott transzzsírsavak alkalmazása, ami szív- és érrendszeri betegségekhez, magas koleszterinszinthez, diabéteszhez vezet, de fokozza a vastagbél- és az emlőrák kialakulásának kockázatát és az Alzheimer-kór előrehaladását is.

Transzzsírokat tartalmaznak többek között olyan alapvető élelmiszerek, mint a margarinok, de van a gyorséttermi ételekben, kekszekben, mélyhűtött pizzákban és a pékárukban is. Kellett egy alternatíva, egy egészségesebb transzzsírpótló, amit szintén lehet használni élelmiszerek tartósítására. Így került képbe a pálmaolaj.

A kilencvenes évek óta sokat változott a világ, a föld lakóinak száma egyre csak növekszik, ezzel párhuzamosan pedig a kereslet is a pálmaolaj iránt, ami a csipszektől, jégkrémektől kezdve megtalálható a szappanokon, szépségipari termékeken át a bioüzemanyagig, de még az állateledelekben is van belőle. Az elmúlt évtizedben hétszereződött az a pálmaolaj-mennyiség, amit többek között élelmiszerek, kozmetikumok előállításához használunk.

Míg 1990-ben 11 millió tonna pálmaolajra volt szüksége a világnak, addig 2018-ban 71 millióra, és az igény csak tovább növekszik: a WWF becslése szerint az emberiség 2050-re 260-450 millió tonna pálmaolajat használ majd.

Az olajpálmák, amik magjából és terméséből nyerik a pálmaolajat, az olyan trópusi éghajlatot kedvelik, mint amilyen a délkelet-ázsiai Malajziában és Indonéziában van. Ezekben az országokban van a világ olajpálma-ültetvényeinek több mint 60 százaléka. A két évvel ezelőtti adatok szerint Indonéziában 15 millió hektár földet használnak pálmaolaj-előállításra (ami körülbelül egy és háromnegyed magyarországnyi terület), míg Malajziában több mint ötmillió hektáron fekszenek olajpálma-ültetvények, ahol nem mellesleg gyakoriak a visszaélések és a nemi erőszak is.

Az Our World Data grafikonján is jól látható a kilencvenes évekhez köthető, a transzzsírokkal leszámoló pálmaolajbumm, onnantól kezdve rohamléptekben kezdtek el gyarapodni az olajpálma-ültetvények. Indonéziában például 1990 előtt még csak éppen átlépte a félmillió hektárt az ültetvények mérete, míg tíz évvel később már több mint kétmillió hektáron termesztették az értékes nedűt adó olajpálmákat:

Egy 2019-ben közzétett tanulmány szerint a pálmaolajipar okozta erdőirtás Indonéziában 2008-ban és 2009-ben érte el a csúcspontját, amikor az erdők közel 40 százaléka veszett oda, de a következő években folyamatosan csökkent.

Nem csak az erdőirtás, a mocsárlecsapolás is problémás

Az egyre növekvő igényeket csak úgy lehet kielégíteni, ha minél nagyobb területen hoznak létre olajpálma-ültetvényeket, ami azt jelenti, hogy egyre több fát kell kivágni. Az erdőirtás negatív következményei jól ismertek: elveszítünk egy csomó értékes fát és más növényt, amik megtisztítják a levegőnket; az erdőkben élő őslakos közösségek kiszorulnak a területeikről; és olyan állatfajok élőhelye is veszélybe kerül, mint a borneói törpeelefánt vagy az orangután.

A fák kivágása mellett az is problémás, hogy mi történik az esőerdőkben található mocsarakkal, amiket lecsapolnak, mielőtt ültetvényeket telepítenek a helyükre. A lápok mélyére kerülő szerves maradványok évezredek alatt sűrű tőzegrétegekké álltak össze, végül szénné alakulnak át. Ilyen tőzeglápot a világ számos pontján lehet találni, Szibéria fagyos tundráitól egészen az Amazonasig. Ezek a föld legnagyobb természetes szénraktárai – vagyis csak lehetnének, ugyanis a becslések szerint

a lecsapolások miatt közel 500 ezer négyzetkilométer tőzegláp veszett oda.

Ehhez az is hozzájárul, hogy a kiszáradt földek gyakran kigyulladnak, így szén-dioxid kerül a levegőbe, ami nemcsak növeli az üvegházhatást, de szennyezi a környező régiók levegőjét is. Ez történt 2013-ban is, amikor a szumátrai tüzek miatt a szomszédos Szingapúrban és Malajziában megdőlt a légszennyezési rekord, és civilek tízezrei kerültek kórházba füstmérgezés miatt.

És akkor még nem ejtettünk szót a pálmaolaj-finomítókból felszabaduló metángázról és a kikerülő szennyvízről: egyetlen szennyvíztárolásra kialakított tó évente annyi szennyező gázt bocsát ki, mint 22 ezer autó összesen. A globális felmelegedésért felelős metánt egyébként fel lehetne használni villamos energia előállítására, amivel lényegesen lehetne csökkenteni a finomítók környezetre gyakorolt negatív hatását. Vannak olyan gyárak is, ahol hulladék elégetésével termelnek áramot, amit elsősorban a közeli falvakhoz juttatnak el.

Korlátozzák, nem pedig megszüntetik az erdőirtásokat

Az elmúlt években a pálmaolaj kitermelését ellenző kampányok hatására az élelmiszeripari cégek ígéretet tettek arra, hogy részben vagy teljesen felhagynak a pálmaolaj használatával, a pálmaolaj forgalmazásával foglalkozó cégek pedig igyekeznek fenntarthatóbbá tenni a termelési folyamataikat.

Ma már léteznek olyan technológiák, amik segítségével nyomon követhetők az erdőirtások világszerte, és így felelősségre vonhatók kormányok és cégek is. Ilyen például a TreeMap, ami az égből, műholdak segítségével követi a világ zöld területeinek változásait, ezek alapján elemzéseket is készít.

A szervezet egy, az év elején közzétett tanulmányából derül ki az is, hogy Indonéziában az elmúlt évekhez képest 2021-ben volt a legkevesebb erdőirtás – „csupán” 16  530 hektárt irtottak ki, ami körülbelül Sopron méretének felel meg. A TreeMaphez hasonló a Global Forest Watch is, ami a nemzetközi kutatásokat végző nonprofit szervezet, a World Resources Institute kezdeményezése. Ezek a technológiák azért szükségesek, hogy pontosabb képet kapjunk arról, valójában mi is történik Délkelet-Ázsia erdeiben, ahol

sokszor a vállalatok vezetőinek tudta nélkül vágnak ki illegálisan fákat a helyi termelők.

Részben ezért is állt fel 2004-ben egy kerekasztal – a Roundtable on Sustainable Palm Oil –, aminek a célja, hogy csak az általuk kiállított tanúsítvánnyal bíró és a környezetvédelmi előírásokat betartó cégek foglalkozhassanak pálmaolaj-kitermeléssel. Mindez azért is fontos, hogy felelősségre lehessen vonni a pálmaolajat forgalmazó cégeket, és kötelezni őket, hogy legalább mérsékeljék az általuk okozott pusztítást. Így történt ez 2013-ban az egyik legnagyobb szingapúri vállalattal, a Wilmarral is, ami egyébként Magyarországra is exportál az olajpálma terméséből kipréselt olajból.

Az erdőirtások problémája természetesen a legnagyobb nemzetközi szervezeteket is foglalkoztatja. A New York-i ENSZ-csúcstalálkozón 2019 szeptemberében 150 vállalat – köztük a világ két legnagyobb fogyasztási cikkeket gyártó vállalata, a Nestlé és a Procter and Gamble – vállalta, hogy 2020-ig a felére csökkenti az erdőirtást, 2030-ig pedig teljesen felszámolja.

Az ENSZ-hez hasonlóan az unió is próbál fellépni a tömeges fakivágások ellen. Tavaly decemberben az EU egy olyan törvényt hozott, ami meggátolja, hogy vállalatok olyan pálmaolajat, szóját és kávét forgalmazzanak, amit 2020 után kiirtott erdők helyén termesztettek. A cégeknek ellenőrizhető információkkal kell szolgálniuk arról, hogy mikor, hol termesztették ezeket a terméket.

Mindemellett nemzetközi megállapodásokkal is próbálnak küzdeni az értékes faállomány kiirtása ellen a délkelet-ázsiai országokban. A norvég környezetvédelmi minisztérium nemrég bejelentette, hogy utólagos, 56 millió dolláros jutalmat küld Indonéziának, miután sikerült csökkenteni az erdőirtás mértékét az országban. Ez hozzásegíti Indonéziát a célhoz, miszerint 2030-ra szén-dioxid-nyelő lesz, azaz több szén-dioxidot fog felvenni, mint kibocsátani.

A környezetvédő aktivisták szerint azonban az imént említett megállapodás, hasonlóan más ilyen jellegű kezdeményezésekhez, semmit nem ér, mivel ezek az erdőirtások mértékének csökkentéséről, nem pedig az erdőirtások megszüntetéséről szólnak, ami nagy valószínűséggel nem is következik be addig, amíg nem találnak valami alternatívát a pálmaolajra.

A laborokban előállított pálmaolaj-utánzat még egészségesebb is

Mint az látjuk, a szándék megvan arra, hogy a pálmaolajipart – és más, erdőirtásokért felelős ágazatot, mint a szarvasmarhatartást – is környezetkímélővé vagy legalább kevésbé környezetszennyezővé tegyék.

A pálmaolaj-kereskedelemmel foglalkozó szakértők szerint elsősorban az ipar megreformálására lenne szükség: jobb mezőgazdasági módszerek, eszközök (gépek, műtrágya) kellenének, ami abban is segítené a termelőket, hogy teljesen kihasználhassák az ültetvények kapacitását: még több fát ültethessenek egy parcellára, vagy a helyükre törpeolajpálma-erdőt telepíthessenek, ami egy kisebb változata az akár hét-nyolc méter magasra is megnövő olajpálmáknak. Az első, fafajok keresztezésével létrehozott törpefákat csupán néhány éve kezdték el árulni, a magasabb áruk miatt azonban kevésbé népszerűek, mint az átlagos magasságra növő olajpálmák.

A pálmaolajat nehéz felülmúlni: fája sokféle talajon megél, egész évben hoz termést, akár 25 évig is elél, és rendkívül termékeny: egyhektárnyi ültetvény évente több mint 1,35 tonna pálmaolajat ad – ami hatszor több, mint a más növényekből kinyerhető olaj mennyisége. Így hiába jöhetne szóba helyettesítőként a repce vagy szója, ha a szükséges mennyiség kitermeléséhez még több erdőt kellene kivágni, hogy termőföldeket hozzanak létre a helyükön.

A Deutsche Welle videója szemlélteti, hogy mennyi olajat nyerünk egy négyzetméteren termesztett olajpálmából, repcéből és szójából:

Más növényi olajoknál életképesebb megoldásnak tűnnek a még kísérleti fázisban tartó, mikrobákból – élesztőből vagy például algákból – kinyert olajok. Ezeknek a legnagyobb vonzerejük talán az, hogy a szintetikus olajok előállításakor a tudósok szabadon kísérletezhetnek a receptekkel, kicserélhetnek káros összetevőket, és olyan vitaminokat, zsírsavakat adhatnak hozzájuk, amik nem károsak az emberi szervezetre.

Egy dolog mesterségesen olajat előállítani, ami a jövőben kulcsfontosságú tényező lehet a bolygó megmentésében. Vannak azonban olyan német és holland laborok, ahol egészen új szintre emelnék a „pálmaolajgyártást”: azzal kísérleteznek, hogy a mikrobák termesztésére használt hagyományos táptalajok helyettesíthetők-e a sörfőzők gabonamaradékával, burgonyahéjjal vagy leselejtezett zöldségekkel, egyszóval: szerves hulladékkal.

Kérdéses persze, hogy a vásárlóknak mennyire lesz szimpatikus a szintetikus olajok magasabb ára és a tudat, hogy génmódosított hozzávalókat tartalmaz a hétköznapi cikkek igen magas aránya.

Végül még egy fontos szempont, amit szintén figyelembe kell vennünk, ha a pálmaolajipar felszámolásáról vagy fenntarthatóbbá tételéről esik szó:

a pálmaolaj-kereskedelem millióknak ad munkát és biztos megélhetést Délkelet-Ázsiában.

Malajziában a pálmaolajipar olyan mértékben a helyi kultúra és identitás részévé vált, hogy az egyik maláj bankjegyen egy olajpálma szerepel. Ha a olajpálmák helyett az ott élőknek más terményre kellene váltaniuk, akkor lehet, hogy olyat választanának – mint a már említett repce vagy szója –, ami még területigényesebb, tehát még inkább felgyorsulna az erdőirtás.