Puccskísérlettől tartva lett egyre feszültebb a helyzet Moldovában

• Maia Sandu moldáv elnök puccskísérlet előkészítésével és az ország destabilizálásával vádolta meg az Ukrajnát egy éve megtámadó Oroszországot február közepén.
• Az EU-párti politikust Volodimir Zelenszkij ukrán elnök figyelmeztette a veszélyre, miután állítása szerint olyan orosz hírszerzési információk jutottak birtokába, amelyek alapján Oroszország Moldova bekebelezésére készül.
• Sandu szerint a puccsot külföldről érkező, katonai kiképzésben részesült, civil ruhás diverzánsokkal tervezi végrehajtani Oroszország, hogy letérítse Moldovát az uniós integráció útjáról. Pár nappal később a hatóságok megakadályozták néhány montenegrói, szerb és üzbég állampolgár beutazását.
• Vasárnap Moldova egyik fő oroszpárti ereje több ezer fős tüntetést szervezett a parlament elé, ennek a mérete azonban elmaradt a várttól. Kedden pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök vont vissza egy rendeletet, amely részben alátámasztotta Moldova szuverenitását a határán lévő szakadár terület esetében.
• Bár konkrét bizonyíték még nem került elő a puccskísérletről, az Egyesült Államok és több nyugati ország is aggodalmát fejezte ki a fejlemények miatt, miközben Oroszország mindent tagad.
• A helyzetet tovább bonyolítja az egekbe szökő infláció, amelybe a másfél éve hivatalban lévő EU-barát miniszterelnök is belebukott, így az általános elégedetlenség mellé kormányválság is társult.

„Azt akarjuk, hogy jöjjenek. Oroszország része akarunk lenni”: nem rejtették véka alá véleményüket azok a tüntetők, akik a magas infláció és rezsiárak miatt tiltakoztak vasárnap Chișinăuban, a moldovai parlament előtt. A megmozdulást az ország egyik legfőbb oroszbarát ereje, az elnökének neve után „Șor”-nak keresztelt párt szervezte.

A pár ezres tüntetés mérete elmaradt ugyan az őszi tiltakozássorozattól, ennek ellenére olyan kényes pillanatban érte az országot, hogy nemzetközi megfigyelők is aggódva követték az eseményeket. A volt szovjet tagállam ugyanis meglehetősen instabil időket él át, Moldova vállaltan européer elnöke, Maia Sandu pedig kénytelen egyszerre több fronton helytállni.

Egyrészről ott vannak a jelentős gazdasági nehézségek, például a háztartások jövedelmének 70 százalékát kitevő rezsiárak, amelyek súlyos gondot okoznak Európa második legszegényebb országában. Másodsorban meg kell küzdenie a szomszédban dúló orosz–ukrán háború gazdasági és politikai következményeivel, például az oroszok gázzsarolásával, vagy az ország légterén időközönként átrepülő rakétákkal. A harmadik, leginkább akut probléma a kormányválság volt, amit Natalia Gavrilita Nyugat-barát miniszterelnök lemondása idézett elő február 10-én.

Ebben a helyzetben mondott televíziós beszédet Sandu február 13-án, és egy oroszpárti puccs veszélyére figyelmeztette az ország 2,6 millió állampolgárát.

Az elnök azt állította, Moszkva diverzánsokkal akarja megbuktatni Moldova kormányát, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel meggátolja tervezett csatlakozását az Európai Unióhoz. Lényegében tehát egy újabb ütközőpontként jelenítette meg országát a Nyugat és Oroszország között, mondván, hogy Ukrajnához hasonlóan a nép a nyugati orientációt választaná, de Moszkva mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza.

A két ország közötti feszültség tovább fokozódott, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök kedden eltörölt egy olyan, 2012-ben született rendeletet, amely részben alátámasztotta Moldova szuverenitását a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság területén. A tizenegy éves rendeletet visszavonó dokumentum a Kreml honlapján jelent meg, és azt állítja, hogy a döntést azért hozták meg, hogy „biztosítsák Oroszország nemzeti érdekeit egy olyan nemzetközi környezetben, amelyben jelenleg jelentős változások mennek végbe”.

Puccs vagy nem?

Sandu szerint hírszerzési forrásokból olyan akciókról szereztek tudomást, amelyekben katonai kiképzésben részesült, civil ruhás diverzánsok vennének részt, és állami épületek ellen hajtanának végre túszejtéses támadásokat.

Az oroszok terveiről még pár nappal korábban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tájékoztatta, aki elfogott orosz hírszerzési információkra alapozva azt állította, Moszkva be akarja kebelezni Moldovát. Zelenszkij a február eleji brüsszeli EU-csúcson azt mondta, a dokumentumokból kiderül, „ki, mikor és hogyan” tervezi „megtörni a moldovai demokráciát, és átvenni az ellenőrzést Moldova felett”.

Konkrét bizonyítékokkal eddig nem állt elő sem Zelenszkij, sem Sandu, állításuk szerint azért nem, mert az kockáztatná az ellenlépések sikerét. A moldáv elnök azonban a beszédében külön kiemelte, hogy szerb, montenegrói, orosz és belarusz állampolgárok keltenének zavargásokat, ennek megfelelően pedig focimeccsre utazó szerb szurkolóknak, illetve montenegrói bokszolóknak is megtiltották a beutazást a hétvégén.

Arról megoszlanak a vélemények, mennyire valódi a veszélye egy ilyenfajta oroszbarát puccsnak. Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó szerint eléggé, mivel Oroszország pontosan ugyanazt akarja elérni, mint Ukrajnában, csak más eszközökkel. „Nem harckocsikkal, hanem gazemberekkel” próbálnának meg hatalmat szerezni, állította vasárnap.

Ennél kicsit visszafogottabbak voltak Moldova nyugati szövetségesei. Antony Blinken amerikai külügyminiszter például annyit mondott, hogy „aggódva” figyelik az oroszok ármánykodását, míg a britek inkább a kínai mintára fellőtt orosz légballonokra figyelmeztettek, amelyek szerintük Ukrajnából átvándorolva sérthették meg Moldova légterét.

Mindeközben Oroszország mindent tagad, sőt, arra kérik a moldáv elnököt, ne terelje el a figyelmet az országát érintő súlyos problémákról. Ezzel párhuzamosan az orosz kormány magas rangú tagjai továbbra sem rejtik véka alá a véleményüket a jelenlegi moldáv vezetésről, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter például február elején azt állította, a Nyugat direkt csinál Moldovából újabb Ukrajnát, és Sandu igazából nyugati segítséggel került hatalomra.

Szerinte a moldáv elnök „mindenre képes”, bevezetné országát a NATO-ba, és még Romániához is szívesen csatlakozna. Hasonló párhuzamot vont Marija Zaharova orosz külügyminisztériumi szóvivő, aki szerint a moldáv kormányt nyugati „szponzorai” ugyanarra az útra terelik, mint a balti államokat és Ukrajnát.

Nehéz helyzet

Puccs vagy nem, Sandu nincs irigylésre méltó helyzetben. Először is ott vannak a már említett gazdasági nehézségek: az infláció európai mértékkel nézve is nagyon magas, az egekbe szökő energiaárak pedig relatíve nagyobb terhet rónak egy olyan szegény társadalomra, mint a moldáv. Az ebből fakadó általános elégedetlenség vezetett végül is a Gavrilita-féle kormány bukásához, az előző miniszterelnök távozásakor azt mondta, kabinetje nem kapott elég támogatást a magas infláció, illetve az ukrajnai háború okozta problémák (energiaválság, menekültek elszállásolása) megoldására.

Az országban emellett jelentős feszültségeket keltenek az energiapiaci problémák, a gyakori áramkimaradások.

Moldova rendkívül válságos energetikai helyzetben van, ugyanis ez a szegény ország a világ egyik legkevésbé önellátó országa. A háború kezdete óta csak még kiszolgáltatottabbá váltak, Sandu elnök pedig megpróbálta diverzifikálni az energiaforrásokat, de az ukrán infrastruktúra elleni támadások és a Romániából történő áramimport költségei nem könnyítették meg a dolgát.

A háború pedig nemcsak akut problémákat okozott, hanem felerősítette azokat a biztonsági és stratégiai kockázatokat is, amelyek évtizedek óta meghatározzák Moldova politikai berendezkedését. Ezek közül a legfontosabb az országtól elszakadó, egy rövid és véres háború lezárásaként 1993 óta lényegében önálló életet élő Dnyeszter Menti Köztársaság kérdése, amely orosz támogatással maradt fenn, és amelyben jelenleg is több ezer orosz katona állomásozik. A moldáv–ukrán határ közé beékelődő szakadár államalakulatról itt írtunk bővebben.

Az orosz katonai jelenlét azért is különösen fenyegető, mert Moldovának lényegében alig van önálló hadereje. 6500 fős hadseregének csupán fele hivatásos katona, légiereje pedig mindössze 6 MiG–29-es vadászgépet számlál. A ország katonai kiadásai gyors ütemben növekednek ugyan, 2023-ra még így is csak a GDP-jük 0,55 százalékát érik el. Ezt egészítik ki különböző nyugati országok vállalásai, amelyeket azután tettek, hogy Moldova 2022 nyarán Ukrajnával együtt európai uniós tagjelölti státuszt kapott.

Ilyen aszimmetria mellett nem meglepő, hogy Putyin inváziója felerősítette az aggódó, illetve az egyenesen oroszoknak behódoló hangokat.

„Ha Oroszország el akarná foglalni Moldovát, fél nap alatt meg tudnák tenni”

– mondta például a vasárnapi tüntetést szervező Șor párt egyik tisztviselője, majd hozzátette, ő ennek személyesen örülne is. Az orosz fenyegetést máshogy értelmezte a moldáv határvédelem feje, szerinte Oroszország az ukrajnai invázió kezdete óta egyértelműen egy agresszor állam, amely külső és belső eszközökkel egyaránt próbálja veszélyeztetni Moldova biztonságát.

Nyugat kontra Kelet

Moldova politikáját jó ideje keretezi az ország megosztottsága, egyik oldalon a (jellemzően) nyugatos pártokra szavazó román nyelvű lakossággal, a másik oldalon pedig az oroszokhoz húzó orosz anyanyelvűekkel. A parlamenti többséggel bíró Tett és Szolidaritás Pártja egyértelműen az EU-hoz húz, ahogyan Maia Sandu elnök is. Ennek köszönhető az, hogy

a Nyugat-barát kormány bukása után a parlament bizalmat szavazott a szintén atlantista Dorin Recean új kormányának.

Velük szemben állnak a szovjet nosztalgiát képviselő különböző baloldali pártok, illetve a feltörekvő populista Șor, amely az elmúlt hónapok kormányellenes megmozdulásainak motorja volt. A párt elnöke egy Ilan Șor nevű oligarcha, akit 2017-ben súlyos gazdasági bűncselekmények miatt börtönbüntetésre ítéltek. Șor az ítélet elől Izraelbe menekült, azóta is ott tartózkodik, a neve pedig felkerült az Egyesült Államok szankciós listájára.

A vasárnapi tüntetésre vidékről utaztatták fel a résztvevőket, a buszozás költségeit pedig a párt állta. A tiltakozók az őszi tüntetésekhez hasonlóan a Nyugat-barát kormány lemondását és előre hozott választások kiírását követelték. Nem minden tüntető osztotta a cikk elején idézett tiltakozók oroszpárti nézeteit, egy nyugdíjas például azt mondta, hogy csak egy olyan kormányt szeretne, amelyik segít neki kifizetni a villanyszámlákat.

A társadalom megosztottságára utal az is, hogy jelenleg nem menne át népszavazáson a NATO-csatlakozás kérdése. A mélyebb nyugati integrációig pedig Sandu különböző eszközökkel, például kiszélesített titkosszolgálati jogkörökkel venné fel a harcot az orosz veszéllyel szemben. Az persze kérdés, meddig bír hatalmon maradni az elnök egy ilyen kényes helyzetben, még egy esetleges puccs nélkül is. Egy tavaly nyári közvélemény-kutatás szerint szorosan, de veszítene baloldali ellenfelével szemben egy esetleges elnökválasztáson, és pártja folyamatosan veszít népszerűségéből.