Meghalt XVI. Benedek emeritus pápa

Hosszú betegeskedés után meghalt XVI. Benedek pápa. Először Ferenc pápa adott hírt arról, hogy a 95 éves Benedek „nagyon beteg”, és arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak érte. A halálhírt a Vatikán szóvivője jelentette be egy nyilatkozatban.

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mély fájdalommal fogadta a halálhírt. „Teológusként, bíborosként, hivatalban lévő, majd visszavonult pápaként meghatározó személyisége volt egyházunk életének” – írta az MTI-nek eljuttatott nekrológjában.

XVI. Benedek Joseph Aloisius Ratzinger néven született 1927. április 16-án a németországi Marktl am Innben, a Passaui Egyházmegye területén. Joseph Ratzinger Maria és Josef Ratzinger harmadik gyermekeként született, apja csendőrként, anyja pedig házassága előtt szakácsként dolgozott. A Passaui Egyházmegye XVI. Benedekről szóló írása szerint a család „egyszerű és szerény” körülmények között élt.

„A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad”

− írta Benedek pápa Deus caritas est (Az Isten maga a szeretet) című, a keresztény hitről szóló enciklikájában. Később Életutam: XVI. Benedek önéletírása című könyvében azt is elmondta, hogy számára ez az első nagy, meghatározó pillanat a megkeresztelése volt. Úgy gondolta, Istennel először a Szent Oszvald-plébániatemplomban találkozott, ahol a születése utáni napon őt keresztelték meg elsőként az újonnan megszentelt vízből.

Csendőr édesapját többször is áthelyezték, Joseph gyermekként Tottmoningban járt az akkori ágostai kolostor óvodájába, iskoláskorára viszont már Aschau am Innbe költöztek. Ahogy akkor minden német fiatalnak, 14 éves korában neki is kötelező volt beállnia a náci Németország ifjúsági szervezetébe, a Hitlerjugendbe. A pápa egy 2008-as New York-i látogatásán beszélt nyilvánosság előtt először erről, illetve arról, hogy a második világháború végén egy rövid időre be is sorozták a hadseregbe, ahonnan végül dezertált. Beszédében azt mondta,

„Tinédzseréveimet egy sötét rezsim árnyékolta be, amely azt hitte, mindenre tudja a választ. Hatása egyre nőtt, behatolt iskolákba és polgári testületekbe, politikába és még a vallásba is az előtt, hogy felismerték benne a szörnyeteget. Száműzte Istent, és így érzéketlenné lett bármi jó és igaz iránt.”

A háború után Joseph Ratzinger 1946-ban teológiát kezdett tanulni, először a freisingi Filozófiai-Teológiai Főiskolán, majd a Müncheni Egyetemen. Őt és testvérét, Georg Ratzingert 1951-ben szentelték pappá. Rövid lelkipásztori tevékenykedése után úgy döntött, tovább folytatja tudományos útját, 1953-ban doktorált Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában című disszertációjával, majd professzor lett korábbi a freisingi főiskolán. Kilenc évvel később fiatal teológusprofesszorként elkísérte Josef Frings kölni bíborost a második vatikáni zsinatra, ahol a tanács egyik legfontosabb tanácsadója lett. 1977-ben VI. Pál pápa bíborossá nevezte ki, ezután pápává választásáig bíborosként tevékenykedett, 2002-től a bíborosi kollégium dékánjaként. Mindeközben könyveket írt a kereszténység és a hit jelentéséről A keresztény hit vagy például A liturgia szelleme címen.

Joseph Ratzinger határozottan konzervatív eszméket vallott. A változásoktól tartó konzervatívok és a progresszív egyházreformálók szemben állásáról szóló második zsinat 20. évfordulóján például úgy nyilatkozott bíborosként Vittorio Messori olasz újságírónak, hogy

„meg vagyok róla győződve, hogy a károkat, amelyeket ebben a húsz évben elszenvedtünk, nem lehet visszavezetni a valódi zsinatra, hanem az egyházon belül a lappangó és pusztító erők elszabadulására; az egyházon kívül pedig a Nyugat kulturális forradalmának romboló erejére. Vagyis a felső középosztály megerősödésére, az új középpolgárságra a maga individualista jellegű liberális-radikális ideológiájával, racionalista, hedonista mivoltával.”

Nem véletlen, hogy 2005-ös pápává választásakor is sokan bélyegezték az „erősen konzervatív” jelöltként. II. János Pál pápa 2005-ben halt meg, utódjaként viszont már 2000-ben (II. János Pál betegségének komolyabbra fordultakor) is sokan Ratzingert emlegették. 2005. április 19-én végül a konklávé megválasztotta Joseph Ratzingert, aki XVI. Benedekként került a római katolikus egyház élére, 482 év után újra német pápát adva a hívőknek. A névválasztás egyébként többek között hazájára is utal: a Passaui Egyházmegye leírása szerint Ratzinger hazája a bencések rendje által megáldott hely.

Az új pápa első nyilatkozatában azt ígérte, II. János Pál pápa konzervatív teológiai örökségét és nézeteit viszi majd tovább. 2005-ben jelentette meg a már említett enciklikáját, a Deus caritas estet iránymutatóként az egyház tagjainak. Megválasztása után egy évvel 2006 szeptemberében hazájába is ellátogatott, misét tartott Münchenben és Regensburgban, illetve személyes gyökereihez is visszatért Alttöningbe és Marktlba.

Ratzinger pápaságát egy olasz újságíró, Aldo Maria Valli is végigkövette, róla készült könyvében írt Benedek pápa mindennapjairól. Valli szerint a pápa rendszerető, precíz, az alkoholt nem, Mozartot és Beethovent viszont annál inkább kedvelő ember volt. Írt arról is, hogy szerinte Benedek egészen más volt, „mint amit belőle faragtak: a helyes tan zord és hajthatatlan őrét”. Habár valóban a konzervatív oldalt erősítette, Benedek az újításoktól sem zárkózott teljesen el, 2012-ben például ő vezette be a pápai Twitter-használatot. A pápa @pontifex néven kezdett kilenc nyelven twittelni, 2013-ra már közel 2,5 millió követőnél tartott.

Pápaságára a legnagyobb bélyeget a 2010-es évek vatikáni kiszivárogtatási botránya, az úgynevezett Vatileaks nyomta. 2012 elején a pápa komornyikja, Paolo Gabriele bizalmas vatikáni iratokat, magánleveleket és jelentéseket szivárogtatott ki a sajtónak. A dokumentumok többsége az egyházi pazarlásról, a bíborosok közötti belháborúkról és a vatikáni korrupcióról szólt.

Az ügy hónapokon belül súlyosbodott, kiszivárogtak egyházi molesztálásokról, szexuális zaklatásokról szóló iratok is. Szintén ebben az évben jelent meg Gianluigi Nuzzi olasz újságíró könyve, az Őszentsége: XVI. Benedek titkos iratai, ami hasonló titkos iratokat mutatott fel a pápa ellen. Benedek a sajtóban megjelent vádakat „túlzónak” és „indokolatlannak” nevezte. Paolo Gabrielét végül lopásért letartóztatták, a Vatikánban pedig belső vizsgálat indult. A Vatileaksről itt, Becciu bíboros korrupciós ügyében is írtunk.

Az emeritus pápa később, 2022. februárjában bocsánatot kért a szexuális zaklatással kapcsolatos ügyek kezelésében elkövetett „súlyos hibákért”. Azt kerülte az általa csak gyónásnak nevezett levélben, hogy ő személyesen vétkezett-e az ügyekben. A Vatikán ezután határozottan védelmébe vette Benedeket, emlékeztetve arra, hogy ő volt az első pápa, aki találkozott visszaélések áldozataival, és aki szigorú szabályokat hozott a gyermekeket megerőszakoló papok megbüntetésére. Szintén ő volt, aki arra utasította az egyházat, hogy az „alázat útját járja”, amikor bocsánatot keres a papjai által elkövetett bűnökért.

XVI. Benedek 2012-ben nyilatkozta először azt, hogy amennyiben úgy érzi, nem tudja már ellátni feladatait, le fog mondani posztjáról. A pápa végül 2013 februárjában, a vatikáni bíborosok megbeszélésén jelentette be, hogy egészségügyi állapotára tekintettel elhagyja posztját, ahogy ő fogalmazott,

„Nemcsak a három szentté avatás miatt hívtalak össze benneteket erre a konzisztóriumra, hanem azért is, hogy közöljem veletek döntésemet, amely nagy jelentőségű az Egyház élete számára. Miután ismételten megvizsgáltam lelkiismeretemet Isten előtt, eljutottam arra a bizonyosságra, hogy erőnlétem előrehaladott korom miatt már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon gyakoroljam a péteri szolgálatot.”

Bejelentése után XVI. Benedek azt kérte, utódja megválasztására hívják össze a konklávét. Lemondása előtt négy évvel Benedek ellátogatott L'Aquilába is, ahol V. Celesztin (korábban lemondott pápa) sírjánál hagyta pápai stóláját. 2013-ban aztán mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy ez a látogatás XVI. Benedektől egy szimbolikus gesztus, lemondásának előszele volt.

Benedeket végül Jorge Bergoglio argentin bíboros követte, aki korábban a 2005-ös pápaválasztáson is már az esélyesek között volt. Jorge Bergoglio, aki Ferenc pápaként került a római katolikus egyház élére, Benedekkel szemben a haladó, reformer gondolkodók közé tartozott, az eltérő nézetek ellenére azonban Benedek támogatását fejezte ki az új pápa iránt.

Az emeritus pápa ezután továbbra is a Vatikánban maradt, így az egyháznak elég szokatlan módon gyakorlatilag „két pápája lett”. XVI. Benedek egy középkori precedenst hozott visszalépésével, tematizálva a pápai lemondást a modern világ egyházában. Ezt mutatja az is, hogy még utódja körül is időről időre felreppennek a spekulációk, elmélkedések arról, Ferenc is le fog-e mondani: itt megírtuk, hogy egyelőre nem, de az emeritus és a regnáló pápa lépései és nyilatkozatai is a pápai lemondás tematizálása felé hajtották a Vatikánt.

A két pápa, XVI. Benedek és Ferenc hol valós elemekből, hol fikciókból álló történetét a Netflix is feldolgozta, főszerepben Anthony Hopkinsszal és Jonathan Pryce-szal. Az amerikai jezsuiták hetilapjában összeállítás is megjelent arról, mi igaz és mi nem a sorozatból: az például biztosra kiderült, hogy XVI. Benedek szerette a Fantát és a zenét, az viszont nem valószínű, hogy Benedek pápa későbbi utódjával vitatta volna meg lemondását.

2013 óta XVI. Benedek mindössze egyszer, 2020 júniusában hagyta el Olaszországot. Németországban, egy regensburgi kórházban látogatta meg testvérét, Georgot, aki nem sokkal később, július 1-jén halt meg. A pápa látogatásakor a két testvér együtt imádkozott, illetve meglátogatták szüleik sírját. Hazatértekor Benedek pápa úgy nyilatkozott útjáról,

„fáradt és kimerült vagyok, de elégedett”.

Benedek egyébként a rohamosan romló egészsége miatt korábban egyáltalán nem mert utazni, 2020-as látogatásán, ahogy mindennapjai nagy részén, már csak kerekesszékben ülve tudott közlekedni.