Súlyos válság közepén jött a merényletkísérlet, amelyben nem sült el a fegyver

Helyi idő szerint csütörtök este példátlan események játszódtak le Cristina Fernandez de Kirchner otthona előtt: egy férfi közvetlen közelről pisztolyt fogott az argentin alelnökre, ám a fegyver nem sült el, a politikus sértetlenül megúszta a merényletkísérletet.

A pontos indíték egyelőre nem világos. A merényletkísérlet gyanúsítottja egy 35 éves brazil férfi, aki 1993 óta él Argentínában, és taxisofőrként dolgozik. A hatóságok szerint az illetőt tavaly tavasszal egyszer már előállították fegyverbirtoklásért, és a közösségi médiában szélsőséges jobboldali csoportokat követett.

Alberto Fernández argentin elnök a merényletkísérlet utáni tévébeszédében azt mondta, a pisztolyban öt töltény volt, és egyelőre nem tudják, miért nem sült el a fegyver.

Az elnök szerint ez volt a legsúlyosabb politikai esemény az országban azóta, hogy Argentínába 1983-ban – a katonai uralom végével – visszatért a demokrácia.

Az eset az évtizedek óta politikai és gazdasági válságok és a mostani magyarországi helyzetnél is jóval keményebb infláció terhe alatt bukdácsoló Argentína mércéjével is súlyos politikai és társadalmi feszültségek közepette történt.

Kirchnerre pár nappal korábban az ügyészség 12 éves börtönbüntetés kiszabását kérte egy korrupciós ügyben, ami miatt az alelnök otthona közelében eddig is állt a bál a rendőrök és a politikus mellett tüntetők között. Közben az infláció 70 százalékon áll júliusban, a lakosság negyede a szegénységi küszöb alá csúszott, a jegybanki tartalék vészesen fogy, és egyes félelmek szerint hamarosan jöhet a következő államcsőd, amely az ezredforduló óta a harmadik lenne.

A jelen állás szerint a balpopulista kormányerők vesztésre állnak a jövőre esedékes parlamenti- és elnökválasztás előtt, a húsz éve az argentin politikai élet meghatározó szereplőjének számító Kirchner ellen pedig számos korrupciós eljárás folyik. A mostani merényletkísérlethez vezető helyzet is részben az egyik olyan korrupciós ügyhöz köthető, amelyek miatt az utóbbi napokban több tüntetés volt otthona előtt.

Elképesztő: az elnök ismerősei nyerték a közbeszerzéseket

Nem egy különösen újkeletű ügyről van szó. Cristina Fernandez de Kirchner 2007-2015 közötti elnökségét végigkísérték a korrupciós vádak, és a politikus ellen több nyomozás is indult. A mostani feszültségek mögött álló ügyben azzal vádolják, hogy túlárazott közbeszerzéseket zsírozott le hozzá és családjához közel álló vállalkozóknak a déli Santa Cruz tartományban, ahol férje az 1990-es években megalapozta a família politikai befolyását.

Az ügy 51 szerződést érint 2003 és 2015 között, Kirchner és néhai férje őt megelőző elnöksége alatt. A vád szerint az ezen időszakban kiírt nagyobb tenderek 80 százalékát Kirchnerék egy szövetségese, Lazaro Baez nyerte, aki az eleve túlárazott állami megrendelések közel felét el sem végezte, amivel egymilliárd dollárnak megfelelő kárt okozott. Az ügyészség augusztus végén 12 éves börtönbüntetést kért Kirchnerre, ami augusztus végén mind szimpátia-, mind ellentüntetésekhez, majd összecsapásokhoz vezetett az alelnök mellett tüntetők és a rendőrség között.

Kirchner csütörtök este is a mellette demonstráló híveivel pacsizott otthona előtt autója felé tartva, amikor fegyvert fogtak a fejéhez.

A most alelnöki pozícióban lévő Kirchner szerint az ellene folyó eljárás politikai boszorkányüldözés, és az ügyet erősen csökkenő népszerűsége javítására próbálta felhasználni. Ezt a nézetet a Kirchner família köpönyegéből előbújt elnök, Alberto Fernández is osztja, és többek között a mexikói, a kolumbiai és a bolíviai balos elnökök is támogatásukról biztosították Kirchnert.

Kirchnernek ugyanakkor egyelőre nincs komolyabb félnivalója: a szenátus elnökeként mentelmi jog védi a felelősségre vonástól. Az ügy eleve évekig húzódhat még a potenciális fellebbezések miatt, és a politikus korábban egyes, hosszan tartó eljárásokból győztesen került ki.

Kirchnerismo

A politikus lojális táborát részben férje mítosza, részben a férfi halála utáni populista politikája alapozta meg. Az argentin gazdaságot az 1980-as évek elejétől másfél évtizeden át stagnálás jellemezte, majd 1998 és 2002 között súlyos recesszió és 2001-ben államcsőd jött. Ebben a helyzetben jutott hatalomra Néstor Kirchner 2003-ban, aki a peronizmus, a néhai Juan Perón elnök balpopulista politikájának örökségét volt hivatott folytatni.

Elnöksége alatt (2003-2007) a világgazdaság pénzbőségének és a vásárlóértéken a mostaninál is magasabb nyersanyagáraknak köszönhetően a jelentős ásványkincsekkel és mezőgazdasági vagyonnal bíró Argentína évi átlagos 9 százalékos növekedést produkált, az argentin jóléti állam jelentősen bővült, a munkanélküliség 22-ről 7 százalékra, az államadósság a GDP 152 százalékáról 50 alá csökkent, a rezsi- és üzemanyagárakat hatóságilag leszorították.

Néstor Kirchner azonban 2007-ben nem indult újra az elnöki posztért, helyette felesége, Cristina lett politikai mozgalmuk jelöltje, meg is nyerte az elnökválasztást. Egyes spekulációk szerint a helycserében az elnöki poszt betöltésére vonatkozó kétciklusos korlát kikerülése volt a tervük, ám ha így is volt, az nem jött be, mert Néstor Kirchner 2010-ben 60 évesen váratlanul meghalt.

Bár a pletykák szerint haláláig Néstor Kirchner irányított a háttérből, utána Cristina Fernández de Kirchner feltalálta magát, a korábbinál populistább és autokratikusabb hangnemet vett fel, férje emlékének felmagasztalásával és az Egyesült Államok ostorozásával is igyekezte feltornászni férje halála előtt csökkenő népszerűségét. Az vitatott, hogy a populizmus vagy az özveggyé válása miatt, de 2011-ben ismét nyert az elnökválasztáson.

Második elnöki ciklusa alatt a világgazdaság pénzbőségének és a magas nyersanyagáraknak vége szakadt, emiatt pedig az argentin gazdasági csoda is megtorpant.

A növekvő államadósságon és az elszaladó infláción az elnök gazdasági reformok helyett tőkekiviteli-, export- és importkorlátozásokkal, a magánnyugdíjpénztárak és a jegybanki tartalék lenyúlásával és a YPF olajcég államosításával próbált úrrá lenni, kevés sikerrel.

Cristina Kirchner mégis magas népszerűséggel távozott a hatalomból, miután sikeresen elhitette a táborával, hogy a gazdasági–pénzügyi gondok oka nem a magas nyersanyagárak idején elért exportbevételekből finanszírozott fenntarthatatlan osztogatás, hanem a hazai és globális nagytőke, valamint a népnyúzó Egyesült Államok zsarnoksága. A narratíva eladását jelentősen megkönnyítette, hogy néhány amerikai magántőkealap nem fogadta el a 2001-es államcsőd utáni nemzetközi adósságrendezést, és hosszas pereskedés után egy amerikai bíróság nekik adott igazat. Miután a Kirchner-kormány nem volt hajlandó fizetni, az ország technikailag csődbe ment, az elnök azonban politikai tőkét kovácsolt a „keselyűalapok” támadásából.

Csökkenő népszerűség, növekvő bajok

Ennek ellenére a 2015-ös választásra a Kirchner klán nem tudott megfelelő jelöltet állítani, és 1916 óta másodszor konzervatív politikus jutott hatalomra szabad választáson Mauricio Macri személyében. Ő a baloldal által a 2001-es államcsőd utáni megszorításokban játszott szerepe miatt a sátánnál valamivel negatívabb szereplőnek tartott Nemzetközi Valutaalap (IMF) receptjét követte, így például jelentősen megvágta a költségvetési osztogatást, véget vetett az előző kormány rezsicsökkentési programjának, feloldott egy sor korábbi kereskedelmi korlátozást is. Ennek nem lett sok foganatja: elnöksége nagyrészt recesszióban telt, az argentin peso árfolyama tovább zuhant, az infláció meghaladta az 50 százalékot, az államadósság, a szegények aránya nőtt, 2018-ban pedig ismét az IMF-hez kellett fordulni pénzért.

Ezt követően tért vissza ismét a hatalomba a Kirchner klán. A baloldal elnökjelöltje Néstor Kirchner egykori kabinetfőnöke, a Cristina Kirchnernél sokkal visszafogottabb, a kirchnerizmust óvatos piaci elemekkel ötvöző – egyesek szerint mérsékelt, mások szerint pusztán gyenge – Alberto Fernández lett, Cristina Kirchner pedig alelnökként tért vissza, és a szenátus elnöki posztját is megszerezte.

Azonban a korábbi gazdasági problémákat valahogy nem sikerült a korábban már besült módszerek ismételt bevetésével megoldani.

Így ma a peso semmit nem ér, az infláció az egekben, az előző IMF-hitel törlesztésére újabb IMF-hitelt kellett felvenni. 2020 májusában az ország ismét csődbe került – függetlenedése óta kilencedik alkalommal –, miután a kormány nem tudott megegyezni a külföldi kötvényesekkel 65 milliárd dollárnyi adósság átütemezéséről.

Azóta az eleve válságos gazdasági helyzeten a globális energiaárak növekedése is sokat rontott, nyáron a jegybanki tartalékok apadása és a hazai kötvénypiac befagyása miatt ismét kételyek merültek fel az állam finanszírozási képességével kapcsolatban, és pár hét leforgása alatt kétszer váltott gazdasági minisztert az ország.

Jelenleg a helyi jegybank irányadó kamatlába 69,5 százalék, amit talán segít kontextusba helyezni, hogy a magyarországi irányadó kamat jelenleg 11,75 százalék, ami 18 éves csúcsot jelent.

Ennek fényében nem meglepő, hogy Kirchner támogatottságát júliusban 22 százalékra, elutasítottságát 70 százalékra mérték, amely számok fényében jövőre nem sok esélye lenne a választásokon. Táborának keménymagja ugyanakkor még mindig a messiásként tekint rá, és a merényletkísérlet egyesek szerint csak növelni fogja a személyével kapcsolatos megosztottságot.

Alberto Fernández elnök az ellenzéket, az igazságszolgáltatást és a médiát okolta a társadalmi feszültségek felkorbácsolásáért, amiért az ellenzék és a média azzal vádolta az elnököt, hogy rajtuk próbálja leverni kormánya baklövéseit.