Oroszország Ukrajna lassú kivéreztetésére játszik, minél szorultabb helyzetbe hoznák a lakosságot

Röviddel azután, hogy Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen, az Egyesült Államok felajánlotta Volodimir Zelenszkijnek, hogy evakuálja az ukrán elnököt és csapatát, és segít nekik felállítani egy száműzetésben lévő kormányt. Erre hangzott el Zelenszkij mára szállóigévé vált válasza: „Lőszerre van szükségem, nem fuvarra”.

Lassan három hónappal a harcok kitörése után azt mondhatjuk, az ukrán elnöknek igaza volt: az amerikai nagykövetség által szervezett csütörtök délutáni kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők egyértelmű véleménye az volt, hogy

bár benne volt a pakliban, hogy egy orosz siker esetén ma már csak egykori államalakulatként hivatkoztunk volna Ukrajnára, keleti szomszédunk minden előzetes várakozást megcáfolt, és sikeresen állt ellen eddig az orosz megszállásnak.

Az ukrajnai harci helyzetről és az orosz dezinformációs technikákról is szó volt a csütörtök délutáni eseményen, melyet az Egyesült Államok magyarországi ügyvivője, Marc Dillard, valamint Ukrajna budapesti nagykövete, Ljubov Nepop nyitott meg. Dillard szerint bár a háború miatt rendkívül megváltozott Európa biztonsági helyzete, „Putyin elnök úr elért valami olyasmit is a tettével, amit talán nem is akart: közösséggé kovácsolta a világ demokráciáit”.

Nepop pedig arról beszélt: Ukrajna népe nem feláldozni akarja magát, hanem harcolni a hazájáért, mert „nincs más választásuk”: „Ha nem harcolunk, meg fognak ölni minket – ahogy azt tették Bucsában.”

Ha Ukrajna leteszi a fegyvert, nincs Ukrajna többé

A kétrészes panelbeszélgetés első felében Rácz András és Jójárt Krisztián, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársai elemezték az ukrajnai front eseményeit Ilyash Györggyel, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatójával, valamint Szerhij Heraszimcsukkal, az ukrajnai Prism külpolitikai intézet igazgatójával.

„Köszönjük az ukrán erőknek és Isten segedelmének, hogy itt beszélgethetünk erről a témáról” – kezdte felszólalását Heraszimcsuk, aki hazájából jelentkezett be a kerekasztal-beszélgetésbe. Az elemző szerint Ukrajna ellenállása nemcsak regionális, de globális szinten is felforgatta a játékszabályokat. „Soha nem figyelt ennyire a nemzetközi közvélemény és a média Közép-Kelet–Európára, mint most, ezt pedig ki kell használnunk, a Balkántól a Baltikumig.” Szerinte Ukrajnának fel kell nőnie Oroszországhoz legalább annyira, hogy „a hagyományos fegyverzet terén képesek legyünk egyenlő partnerként kiállni velük szemben”.

„Gyakran merülnek fel olyan féligazságok a magyar médiában, mint például az, hogy a nyugati országok katonai segítsége miatt csak tovább húzódik Ukrajnában a háború. Igen ám, de mi az alternatíva?”

– tette fel a kérdést Jójárt Krisztián, aki szerint az ukrán erőknek nem volt más választásuk, mint felvenni a harcot. A fentihez hasonló gondolatok szerinte bújtatott módon szolgálják ki az orosz narratívát – hiszen megpróbálják eltántorítani attól a nyugati országokat, hogy segítséget nyújtsanak Ukrajnának.

Hasonló féligazság Jójárt szerint az is, hogy egyesek arról kongatnak vészharangot, hogy a háború nukleáris szintet ölthet Ukrajnában: „Véleményem szerint bár Oroszország izmozik ilyen kijelentésekkel, de nem fognak taktikai atomfegyvert sem bevetni Ukrajna ellen. Ezzel csak tesztelni akarják a nyugati közvéleményt, mint azt tették a hidegháború idején – hiszen egy nukleáris fenyegetés hallatára kevesebben fogják támogatni a nyugati országok fegyverszállításait.”

Ezután Jójárt, majd kollégája, Rácz András is azt fejtegették, hogy ugyan Ukrajna megnyerheti a háborút Oroszországgal szemben – sőt, sok szempontból már meg is nyerte azt –, de fel kell készülnie arra, hogy területveszteségeket kell elszenvednie. „Van egy gyakran felmerülő mondás ilyenkor, miszerint: »A frontvonal két oldaláról másképp látszik, ahogy véget ér egy háború.«

Ha Oroszország befejezi a háborút, akkor Oroszország a maga területén sértetlenül megmarad – de ha Ukrajna teszi le a fegyvert, akkor Ukrajna mint állam nem marad meg többé”

– hangsúlyozta Rácz. Szerinte Ukrajna az oroszokkal szemben olyan ellenállásra volt képes, amit senki nem nézett volna ki tőlük: „Az orosz hadsereg legjavát sikerült eddig legyőzniük, pont. (…) Bárhogy is végződjön a háború, Ukrajna már elkerülte a legrosszabbat – és sérülten, vérző sebekkel, de megmarad független államnak.” Igaz, szerinte a győzelem közel sem fekete-fehér, „inkább olyan, mint a szürke ötven árnyalata”, hiszen Oroszország is eléri bizonyos mértékig a célját – például megszerezték az uralmat az Azovi-tenger partvidéke felett.

Innentől kezdve Moszkva arra összpontosíthatja az erőit Rácz szerint, hogy Ukrajna többet veszítsen, mint amennyit államként el bír viselni. „Tényleg súlyos veszteségeket szenvednek – lőszerhiány van, üzemanyaghiány van, és komoly harcosok veszítik életüket a keleti fronton.”

Jójárt szerint is „Oroszország Ukrajna lassú kivéreztetésére játszik, és a célja az, hogy a lakosságot minél szorultabb helyzetbe hozza”. Ezzel kapcsolatban Ilyash György kiemelte, hogy a katonai veszteség mellett komoly károk érték Ukrajna gazdaságát is.

„550 milliárdtól 1300 milliárd dollárig érhetnek az invázió február 24-i kezdete óta okozott károk az országban. Terveznek ugyan erre helyreállítási terveket, többen beszélnek úgynevezett új Marshall-tervekről, de ezek kidolgozásánál a politikai idealizmus mellett realizmusra és pragmatizmusra is szükség lenne”

– mondta a KKI kutatója. Ilyash felidézte George Kennan gondolatát arról, hogy szerinte a II. világháború után életre hívott Marshall-terv egyik legnagyobb hatása nem maga az újjáépítés volt, hanem annak pszichológiai vonatkozása: a nyugat-európaiak elhitték, hogy képesek lesznek majd újra élni a saját országaikban. Ukrajnával kapcsolatban azonban szkeptikus a kutató, hiszen már a háború előtt is folyamatos szabadesésben volt az ország lakosságszáma, rengetegen vállaltak külföldön munkát – a háború miatt pedig ukrán menekültek árasztották el egész Európát.

Ilyash szerint mivel Magyarország erősen exportorientált, azaz ki van téve a külföldi kereskedelemnek, ezért a háborús helyzet komoly sebeket ejt a magyar gazdaságon is. Hazánk külpolitikájában is töréspontot hozott az ukrajnai háború a panel résztvevői szerint: „Ez a háború véget vetett a flexibilis magyar külpolitikának – oldalt kell választani. Lehet, hogy már nem elég beállni a szankciók mögé, de retorikai szinten is ki kellene állni a szövetségeseink mellett” – mondta Jójárt Krisztián.

Magyarellenes provokációk, orosz megrendelésre

Nem véletlenül emelhette ki Jójárt a retorika szintjét: a panelbeszélgetés második részében az orosz dezinformációs technikákról beszélgetett Krekó Péter, a Political Capital igazgatója, Zöldi Blanka, a Lakmusz.hu főszerkesztője, valamint Jevheny Fedcsenko, a StopFake ukrán tényellenőrző csapat vezetője.

Zöldi kiemelte: Magyarországon rendkívül gyorsan terjednek az oroszbarát féligazságok és hazugságok – ezeket ugyanis gyakran „hivatalos személyek, bejáratott, kormánypárti médiumok” terjesztik.

„Példaképp említenék egy idézetet, ami futótűzként terjedt a Facebookon: »Üzenem Zelenszkijnek és a hálózatoknak: szégyelljétek magatokat, hogy a hazámat támadjátok, és bevonnátok a háborútokba minket.« Ez az egyik legfontosabb kormánypárti beszélő fejtől érkezett, aki kormányzati körökben is bejáratott, és súlyos milliókkal hirdetik a posztjait a közösségi médiában”

– utalt Zöldi a Megafonnal megtolt Rákay Philip Facebook-posztjára. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Rákayt az Átlátszó nemrég a Roszatom orosz állami atomenergia-vállalattal hozta összefüggésbe.

„És ez nem is a legradikálisabb oroszpárti narratívák közé tartozik, amelyek megjelentek a médiában: vannak kormánypárti elemzők, akik tévéműsorokban magyarázzák azt, milyen humánusan bánnak az oroszok az ukránokkal, és megpróbálják elhazudni például a bucsai mészárlás jelentőségét.”

Zöldi szerint Orbán Viktor az elmúlt 12 évben „rendkívüli energiákat” fektetett abba, hogy létrejöjjön egy kormánypárti médiatér, ezen belül pedig folyamatosan azt az üzenetet terjesztette, hogy „Oroszország megbízható partner, Ukrajna pedig nem baráti ország”.

Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint „látható”, hogy Oroszország hosszú távú stratégiája régóta az, hogy feszültséget szítson az ukránok és a magyarok között: „Ott volt például a támadás a kárpátaljai közösségi ház ellen, ahol a hatóságok kiderítették, hogy oroszbarát szeparatisták követték el a gyújtogatást.” De példaként említhetünk egy másik magyarellenes provokációt is, ahol az Ukrán Biztonsági Szolgálat kiderítette: a Beregszászon megjelent uszító falragaszokat orosz megrendelésre tették ki.

Fedcsenko is arról számolt be, hogy oknyomozó csapatuk szerint nemcsak Magyarországon, de más Ukrajnával szomszédos országokban is arra rendezkedik be az orosz propaganda, hogy a lakosságot, és az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségeket Kijev ellen fordítsa.

Azonban Krekó megemlítette, hogy bár itthon jelentős hatása van az ukránellenes felhangú kormánypárti véleményeknek, összességében a nyugati világban Oroszország elveszítette az információs háborút: „Egyrészt Ukrajna soha nem volt népszerűbb a világban, mint most – másrészt pedig a Nyugat és a NATO is népszerűbb, mint valaha. Oroszország megmutatta, mi a NATO és az EU alternatívája, és ezt megértették világszerte.”

„Senki nem gondolta volna, hogy az ukránok ilyen hősiesen ellen tudnak állni Oroszországgal szemben. Jó értelemben mondhatjuk azt, hogy nem ért véget a történelem: mindenki azt hitte, a honvédő háború már csak egy történelmi kép, most viszont valósággá vált – Oroszország pedig ezt csak nehezen tudja befolyásolni.”

Igaz, Krekó hozzátette, hogy ha a szankciók és más tényezők miatt nehezebb gazdasági helyzetbe kerülnek a nyugati országok, akkor a közvélemény is elfordulhat Ukrajnától. Fedcsenko szerint pedig Oroszország az elmúlt években is folyamatosan próbálta terjeszteni a maga narratíváját a világban az ukrajnai eseményekről, a következő években pedig még erősebben próbálják majd átütni ezzel a kommunikációs felületeket – ezért kell megvédenie magát a nyugati világnak a dezinformációs taktikákkal szemben.

A magyar helyzetet tekintve pedig Zöldi Blankának lenne ötlete arra, hogyan erősíthetné meg Ukrajna magát az orosz hírekkel szemben: „Rengeteg magyar úgy gondolja, a média csak hazudik, és nem is akarnak megbízni senkiben, mert csak a saját véleményüket akarják visszahallani. Így hiába alkalmazkodunk mindenféle újságírói sztenderdekhez, ha az emberek ehhez egyszerűen nem kapcsolódnak személyesen.

Viszont ha a menekültek a személyes tapasztalataikról számolnának be, azt nehezen nevezhetné bármelyik kormánypárti megmondóember fake newsnak. Az ukrán menekültek, akik ide érkeznek, bővebben is beszámolhatnának arról, mit éltek át.”

Ne társuljunk lúzerekkel

A két kerekasztal-beszélgetés végén Ukrajna budapesti nagykövete fordult ismét a megjelent nagykövetekhez, diplomatákhoz és újságírókhoz: „Sokan mondják, milyen bátrak az ukránok, hogy feláldozzák magukat a hazájukért. De mi nem feláldozzuk magunkat – mi élni akarunk, és harcolunk a hazánkért, mert ha nem harcolunk, meg fognak ölni minket. Ma már tudjuk, hogy Bucsában nem vették fel a fegyvert az oroszokkal szemben, és meg is ölték az ott élőket. Ne javasolják nekünk, hogy adjuk fel a harcot, tegyük le a fegyvert, és hagyjuk magunkat megölni” – mondta Ljubov Nepop, hozzátéve: „Felfegyverezve több életet menthetünk meg.”

Nepop szerint bár Oroszország fenyegetőnek mutatja magát, de ennek nem szabad bedőlni: „Csak nézzünk rá Svédország és Finnország példájára: a NATO-csatlakozás hírére Oroszország előbb fenyegetőzött, majd azt mondták, nincs is igazán probléma a csatlakozással. Egy hét alatt fordult meg a véleményük minderről.”

„Megemlíthetném ezzel kapcsolatban a Szovjetunió példáját is: az utolsó pillanatig nem hitte el senki, hogy valaha is összeomolhat. Legyünk bizakodók Oroszország jövőjével kapcsolatban is.”

A háború Nepop szerint tragédia Ukrajna számára – de egyben lehetőség is a gyökeres változásra és arra, hogy az ország újjáépítésével határozottan jobb irányt vegyen a sorsuk. Ehhez a nagykövet nemzetközi támogatást kért: „Az önök segítsége nélkül nem lennénk képesek megnyerni a háborút – higgyenek önök is bennünk annyira, mint amennyire mi is hiszünk magunkban. És ne társuljanak lúzerekkel.”