Ahogy átvették az ellenőrzést az ukránok az oroszoktól, úgy derült fény a Kijev melletti tömegsírokra a háború negyvenedik napján

Mit kezdjen Oroszország Ukrajnával? – ezzel a címmel jelent meg vasárnap egy publicisztika a RIA Novosztyi orosz állami hírügynökség oldalán. Amit kifejt a szerző, az tulajdonképpen arról szól, hogy Ukrajnának vesznie kell: az ukrán, mint nemzet egy „mesterséges oroszellenes konstrukció”, aminek nem lehet többé nemzeti identitása, fel kell számolni a politikai elitjét, a népnek pedig át kell élnie a háború minden borzalmát.

A népnek, ami túlélt egy sztálini holodomort és egy hitleri holokausztot, most egy olyan putyini háborút kell „átélnie”, ami után a szerző szerint nem lenne szabad Ukrajnát Ukrajnának nevezni, mert az nem lesz. Már lassan Oroszországban is eltekintenek a „speciális katonai művelet” szépítő jelzőitől, és egyre nyíltabban jelenik meg a háborús szándék a propaganda több szegletében.

És egyre nyíltabb az is, hogyan képzelik el az oroszok ezt a háborút: bejárták a világsajtót Bucsa képei, ahol az elmúlt hetek mészárlása után legalább 300 holttestet fedeztek fel egy tömegsírban.

Kijev külvárosainak környékén fekszik Motizsin, melynek polgármesterét, Olja Szutlilenkót és családjának három tagját egy erdőbe ásott gödörben találták meg részben lefedve, miután az ukrán erők visszavették az ellenőrzést. Nemcsak Bucsán, de a többi, oroszok által megszállt településen is hasonló esetekről számoltak be a helyiek.

Nemcsak Bucsán, de a többi, oroszok által megszállt, majd visszavett településen is hasonló esetekről számoltak be a helyiek.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint az orosz vezetés a felelős a gyilkosságokért, amelyeket népirtásnak nevezett.

Hozzátartozók és barátok vesznek részt az ukrán fotós és dokumentumfilmes Maksz Levin temetésén a kijevi Mihajlovszkij Aranykupola székesegyházban. Levin holttestére április 2-án találtak rá, két héttel azután, hogy a férfi eltűnt. Az ukrán legfőbb ügyész szerint a negyven éves, négy gyermekes családapát orosz katonák ölték meg.

Ciril Szlobudcsikova egy ágyon ül a kitelepítettek menedékhelyén Lvivben, miután otthonát és szülővárosát, Dnyiprót el kellett hagynia. Ukránok millióihoz hasonlóan ő is az országon belül menekült keletről nyugatra az orosz invázió elől.

Egy lerombolt és leégett ház annak a helynek a közelében, ahol rátaláltak Motizsin polgármesterének és családtagjainak holttestére.

Kramatorszk utcáin sétál egy nő – a kelet-ukrajnai városban egyre többen tartanak egy nagyobb katonai offenzívától, mióta az orosz hadsereg bejelentette, harcaik központját a Donyec-medence felszabadításának szentelik.

Több család már menekül is Kramatorszkból, és a vasútállomáson várnak egy vonatra, ami kivezet a Donbasszból.

A Kijevtől északnyugatra fekvő Borogyanka hídjának romjainál sétál át egy ukrán katona.

„Gyerekek” – talán ez a szó szerepel a leggyakrabban az evakuációs konvojokon. Itt épp egy buszokból és autókból álló konvojt ellenőriznek Zaporizzsjánál.

Egy busz ablakán néznek ki emberek, ahogy a zaporizzsjai csomóponthoz érnek hétfő hajnalban.