Nem tudom, mi lesz Oroszországban, nem tudom, visszatérünk-e egyáltalán

„Tudja, milyen érzés itt leszállni? Szabadságillatú!”

– Marija nagykabátban áll a helsinki főpályaudvar kilences vágánya melletti peronon. Kint zuhog a hó, a félig nyitott vonatállomáson a szokásosnál is fagyosabb a levegő, pedig csak mínusz két fok van, de erős a szél. Összébb húzza mellkasán a láthatóan drága télikabátját, a másikkal erősen fogja hároméves kislánya kezét a tömegben. Ütemesen melegíti-dörzsölgeti az ujjakat a finn hidegben.

Marija Sapronova orosz, a reklámiparban dolgozik Moszkvában, vagyis csak dolgozna, ha ezekben a pillanatokban épp nem távozna hazájából hosszabb időre az orosz–ukrán háború miatt. Kislányával pár perce szálltak le az Allegro nevű vonatról, ami naponta kétszer érkezik Szentpétervárról Helsinkibe, és az utóbbi tíz napban szinten minden szerelvény dugig van Oroszországból ilyen-olyan okokból távozókkal. Naponta hétszáz orosz érkezik így a VR finn állami vasúttársaság adatai szerint.

Ez nem ugyanolyan menekülés

Ez nem az a fajta menekülés, amit mi látunk a napokban a magyarországi pályaudvarokon. Itt, a finn fővárosban a vonatról leszállók nem folyamodnak menekültstátuszért, hanem

a legtöbben azonnal továbbállnak más országokba,

és csak azért utaznak a számukra közeli Finnországon keresztül a szélrózsa minden irányába, mert náluk ellehetetlenült a légi közlekedés. Habár Marija egy jó ideje tervezett thaiföldi nyaralóhelyre utazik éppen, mégis menekülésként beszél az utazásáról.

„Örülök, hogy elmenekültünk. Habár egy lefoglalt vakációra megyünk most Thaiföldre, mégis azt mondom, menekülünk, mert nem tudom, mi lesz Oroszországban, nem tudom, visszatérünk-e egyáltalán. A cégek mennek tönkre, az emberek frusztráltak, értéktelenedik a pénzük, a nyugati cégek egyre-másra hagyják el az országot, sokan elvesztik ezért az állásaikat, mára konkrétan nem ismerek senkit, aki támogatná ezt a háborút. Se a barátaim, se a rokonaim, senki. Azt sem zárom ki, hogy ebből polgárháború lesz, és nem akarom ezt megvárni és végignézni a gyerekemmel. Most legalább egy hónapot Thaiföldön maradunk, de simán el tudom képzelni azt is, hogy sokkal hosszabb ideig ott leszünk. Nem akarok visszamenni” – mondja. A kislánnyal Moszkvából Szentpétervárra utaztak, onnan átjöttek Helsinkibe, és innen repültek még aznap tovább Thaiföldre. „Sokkal drágább így, de legalább eljutunk oda.”

A legtöbb orosz utas, akit megállítunk, nem szeretne a háborúról beszélni, sietnek, mondják, vagy be is vállalják, hogy tartanak a nyilvános beszédtől. Aki viszont megáll, és hajlandó szóba elegyedni a Szentpétervárról érkező több száz utas közül, mind azt mondják, hogy csalódottak, és nem akarják a háborút.

Eljön, amíg eljöhet

A 27 éves Jevgenyij Berlinben tanul, eredetileg szentpétervári, nem sokkal a háború kitörése előtt, február közepén érkezett Oroszországba, hogy pár hónapot otthon töltsön, ugyanis náluk egyelőre online van az oktatás. Gondolta, áprilisig a szüleivel lesz, de végül csak pár hetet maradt, és máris úton van Helsinkin keresztül Németország felé. „Nem éreztem magam biztonságban. Nem mondhattam ki, amit gondolok, mert tartottam attól, hogy akkor bajom esik. A rendőrök állandóan vegzálják azokat, akik háborúról beszélnek. Arra jutottam, eljövök, amíg még eljöhetek.”

Nem olcsó a vonatjegy, közel negyvenezer forintnak felel meg egy személynek egy útra, így nem csoda, hogy főként jól szituált, közép- és felső osztálybeli oroszokat látunk a peronon nagy táskákkal, sokan gyerekekkel igyekeznek az átszállás felé.

Ugyanis csak úgy nem jöhetnek Finnországba az oroszok.

A vonat és Helsinki jelenti számukra a kaput a könnyű mozgással kecsegtető, határok nélküli Európát jelentő schengeni térség irányába. A helyi szabályozás szerint azok léphetnek be, akiknek van a schengeni térségbe szóló vízumuk, vagy akik bizonyítani tudják, hogy vannak itt rokonaik, vagy van helyben lakcímük, víkendházuk például. Meglehetősen sok jómódú orosz vásárolt az utóbbi évtizedben Finnországban telkeket, házakat.

Irina egy az átszálló utasok közül, Ciprusra siet, ott dolgozik egy ideje. Habár Ciprus nem tagja a schengeni térségnek, így nem tud Finnországban könnyedén, útlevél-ellenőrzés nélkül mozogni, az ottani munkavállalási engedélye könnyedén lehetővé tette, hogy elhagyja Oroszországot. „Repültem volna Ciprusra, de a légtérzár miatt muszáj volt Finnországon keresztül jönnöm, habár sokkal drágább így, és senki nem térítette meg nekem ezt a pluszköltséget. A szüleim még mindig Oroszországban vannak, szeretnék majd visszatérni hozzájuk. Csalódtam az országomban. És az átlagemberek nem akarják a háborút. Senki.”

Arról itt írtunk, hogy megkérdezett ukrajnaiaknak vannak egészen ellentétes tapasztalataik orosz ismerőseikkel, barátaikkal. Oroszországban sok ember számos hírről nem vagy csak az állami média szemüvegén keresztül értesülhet: a nyilvánosság már egyébként is beszűkült terei tovább korlátozódtak, és annak is büntetőjogi következményei vannak, ha valaki háborúnak nevezi a „különleges katonai műveletet” vagy az orosz hadsereg veszteségeit említi.

Irina arról mesél, hogy mennyire nehéz lett anyagilag a családja helyzete, és hiába nem értenek egyet a háborúval, a harc okozta gazdasági szankciók neki és a többi családtagjának is komoly hátrányokat okoznak. „Ma volt az utolsó nap, hogy a Mastercardot és a Visa kártyákat használni tudtuk. Marad egy kínai verzió, az Union Pay nevű, szóval van alternatíva, mégis rengeteg szempontból szenvednek az emberek.”

Politikai hatások Finnországban

Darca Gulik, az oroszul beszélő finneket tömörítő Faro nevű szervezet munkatársa a Helsingin Sanomatnak azt nyilatkozta, hogy jelentősen megnövekedett központjukban az érdeklődők száma. „Kihasználják, hogy még nyitva vannak a határok” – utal az érkezők félelmeire. A schengeni térségre vonatkozó vízumokkal rendelkező oroszok érkeznek, a szakember szerint manapság friss vízumot már komplikált Oroszországban igényelni.

A finn bevándorlási szolgálat munkatársa, Antti Lehtinen azt mondta a Helsingin Sanomatnak, hogy habár tudomásuk van arról, hogy március eleje óta tele vannak a Szentpétervárról érkező Allegro vonatok, még sincs jelentősen több menekültstátusz-igénylés Finnországban. „Hetente tíz kérvény érkezett most is, és ez a normális arány.”

A vonatra egyre nehezebb jegyet kapni, napokkal előre tele vannak a szerelvények. A finn társadalomban egyébként az évszázados hagyományokkal bíró, többszörös háborúskodás miatt meglehetősen erős az oroszellenesség. Egykor az ország része volt az orosz birodalomnak, és ma is 1300 kilométeres határa van az Ukrajnát megszálló Oroszországgal.

Talán épp emiatt is gondolkoztak el a függetlenségükre sokat adó finn állam vezetői, hogy megfontolják a NATO-csatlakozást. Ezt egy friss kutatás szerint a finnek több mint fele támogatná.