A napraforgóolajtól a csipgyártáshoz használt neongázig sok területen okozhat ellátási gondot a háború

A koronavírus-járvány kitörése óta eltelt bő két év példátlan fennakadásokat – gyárleállásokat, kikötőbezárásokat, gyors keresletváltozást, konténerhiányt, logisztikai felfordulást, csip- és autóhiányt – okozott a nemzetközi ellátási láncokban, ezek a problémák pedig nagyrészt még máig sem oldódtak meg teljesen (a történetről tavaly itt írtunk részletesen).

Ezekkel az előzményekkel Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai háborúja tovább súlyosbíthat a helyzeten.

Bár az ukrajnai háborúskodást és az Oroszországra emiatt kivetett szankciókat elsősorban az orosz gáz- és olaj fontossága, valamint a szankciók pénzügyi hatásai (például a Sberbank hazai leányvállalatának becsődölése) miatt övezte nagy figyelem, az ukrán és orosz gazdaság összeomlása és/vagy nemzetközi elszigetelődése más területeken is komoly potenciális járulékos károkat okozhat.

Ilyen például a csipgyártás és az elektronika, ahol Ukrajna kiemelt szerepet játszik egy meglepően fontos összetevő, a neongáz finomításában; de az autóiparban és szolgáltatások terén is fennakadásokra számíthatnak a nyugati cégek. A háború következtében számos fontos nyersanyag ára évtizedes csúcsra nőtt, és az ukrán és orosz búzaexport esetleges kiesését az egész világ meg fogja érezni.

Ezzel együtt a nagyobb ipari vállalatok egyelőre nem félnek, és azt állítják, hogy rendesen betáraztak alapanyagokból, emiatt rövid távon mérsékelt lesz a háború hatása a globális termelésre, a kockázatot a konfliktus elhúzódása jelenti.

Neon

Az utóbbi években a csipek iránti kereslet hirtelen növekedése, a szektort sújtó amerikai–kínai kereskedelmi háború, valamint a koronavírus-járvány okozta fennakadások hármasa súlyos csiphiányhoz vezetett az elektronikában és az autóiparban is.

Bár az utóbbi időben javult a helyzet, újabb potenciális problémákat hozhat, hogy Oroszország és Ukrajna a mikrocsipgyártásban használt neongáz fontos forrásai, ráadásul utóbbi téren a két gazdaság erősen összefonódott. A neongáz azoknak a lézereknek az „üzemanyaga”, amelyek ráégetik az integrált áramköröket a szilíciumlapkákra, azaz a gyártási folyamat talán legfontosabb részének elengedhetetlen összetevőiről van szó.

Emiatt a csipgyártás számára aggasztó dolog, hogy

Ukrajna a globális neongáz-export 70 százalékáért felel, és egy odesszai cég, az Iceblick önmagában a világ neongáz-ellátásának 65 százalékát adja

a Quartz szerint. Egy másik forrás, a Techcet piacelemző cég 40-50 százalék közé teszi az orosz–ukrán piaci részesedést.

Az ukrán termelők ráadásul jellemzően az orosz acéltermelés melléktermékeként létrejött neongáz finomításával hozzák létre a csipgyártáshoz szükséges, rendkívül tiszta neont. Ennek egyik következménye, hogy nemcsak az ukrán gyáraktól, hanem az orosz acéltermeléstől és az orosz–ukrán kereskedelmi–logisztikai helyzettől is nagyban függ az ellátás biztonsága. Ezek közül jelenleg mindegyik elem veszélybe került a háború miatt. Bár Odesszában még nem dúlnak harcok, pusztán a háború okozta logisztikai fennakadások és az orosz szankciók miatt is veszélybe kerülhet a neongázellátás.

Ráadásul az ukrán gyárak kiváltása nem lenne egyszerű, az orosz–ukrán neongázipar az utóbbi években növelte a piaci részesedését. Ennek egyik oka, hogy a világon már egyre kevesebb olyan acélgyár működik, ahol a neont kiválasztják a melléktermékként keletkező gázok közül. Az oroszok e tekintetben azért különlegesek, mert a szovjet időkben úgy gondolták, a jövőbeli lézerhadviselésben, valamint rakéta- és műholdas védelmi programokban is elengedhetetlen lesz a neon, és így jelentős gyártási kapacitásokat alakítottak ki, mint a Quartz cikkéből és egy német kormányjelentésből kiderül. Ehhez kapcsolódik, hogy az oroszok és ukránok az acél- és alumíniumpiacon, valamint a vasércbányászatban is fontos szereplők, ezért vállalatoknak is új beszállítók, a háború e téren is ellátási fennakadásokkal fenyeget külföldi termelők számára a Wall Street Journal szerint.

Az Ukrajna elleni legutóbbi, 2014-es orosz támadás idején a neon ára tízszeresére nőtt, pedig akkor a katonai agresszió mértéke és az Oroszországra kivetett szankciók ereje is elhanyagolható volt a mostani helyzethez képest.

Palládium, fluor, nikkel

Nem a neon az egyetlen potenciális baj a csipgyártók számára. Oroszország fontos gyártója a fluor egy csipgyártásban használt változatának, a hexafluor-butadiénnek, amelyet szintén a litográfiai eljárások (az áramkörök szilíciumlapkára nyomtatása) során használnak.

Emellett a JP Morgan adatai szerint egy orosz cég, a Nornickel (Norilszk Nikkel) felelős a világ palládiumbányászatának 40 százalékáért, amely anyagot szenzorokban és memóriacsipekben használnak. Hogy milyen hatással lehet ezen a téren az ukrajnai háború, azt jelzi, hogy egy uncia palládium ára idén év eleje óta 1900 dollárról 2700 dollárra (kb. 922 ezer forintra) nőtt.

Ugyanezen cég részesedése 11 százalék a globális nikkeltermelésből, amelyet az acélgyártásban és újabban leginkább az elektromos autók akkumulátoraiban használnak, világpiaci ára pedig 11 éves csúcson jár. Utóbbi téren fontos alapanyag még a kobalt, amelynek 4 százaléka származik Oroszországból.

A nikkel és a kobalt kereslete az elektromos autózás gyors felfutása miatt eddig is erősen nőtt, ezért az áruk már az ukrán válság előtt is rendesen megugrott. A nikkel például több mint 60 százalékos, a kobalt 85 százalékos pluszban van tavaly nyár óta (bár a kobalt esetében a mostani ár még mindig alacsonyabban, mint a 2018-as csúcson, amikor mint utóbb kiderült, a piac felüllőtte a kobaltigény növekedését).

Ezzel együtt a csipgyártók azt állítják, hogy készültek a gondokra. A dél-koreai memóriagyártó-óriás, az SK Hynix szerint nincs ok a félelemre, betáraztak alapanyagokból az utóbbi időben; az Intel szintén azt közölte, hogy nem várnak súlyosabb fennakadást. Szintén optimista volt a csipgyártás fellegvára, Tajvan, valamint a legnagyobb amerikai tulajdonú csip-bérgyártó, a GlobalFoundries is. A holland ASML, amely a litográfiai eszközök piacán domináns szereplő, elmondása szerint alapanyagainak csak kevesebb mint ötödét szerzi be Ukrajnából, ezek potenciális pótlására most más beszállítókat keresnek.

Ez nem azt jelenti, hogy hosszabb távon nem okoz majd problémát az ukrán és orosz import esetleges kiesése. Egyes elemzők szerint a hiány mértéke akkor lesz majd világos, amikor a következő években elkezdik beindítani azokat a csipgyárakat, amelyeket a koronavírus-járvány alatti keresletnövekedés miatt kezdtek el építeni az elmúlt egy-két év során. Mások azt is megjegyezték, hogy a gazdasági elemzők nagy része alulértékelte az Ukrajna elleni orosz támadás veszélyét, így nem világos, hogy most mennyire vannak képben.

Európa éléskamrája

Bár Ukrajna nem egy fontos gócpont az autóiparban, itt is okozott fennakadásokat a háború. A Leoni nevű német kábelgyártó például kénytelen volt bezárni két ukrán üzemét, ami miatt a Volkswagen két Németországi gyárát több napra le kellett állítani a kábelhiány következtében. A Mercedes pedig úgy fogalmazott a Wall Street Journal kérdésére, hogy „ma nincsenek problémáink, de túl korai még megmondani, hogy lesznek-e problémák”. (Az autóipart érő hatásokról itt írtunk bővebben.)

Ez utóbbi annak a lenyomata, hogy az elaprózott globális ellátási láncok korában nehéz megmondani, hogy a termelés kiesése egy adott helyen milyen járulékos károkkal jár majd mások számára. Az Inteos nevű, ellátási láncok kockázatelemzésével foglalkozó cég szerint 2100 amerikai és 1200 európai uniós cég rendelkezik közvetlen orosz, és 450 amerikai és 200 európai cég közvetlen ukrán beszállítókkal, amely két elég mérsékelt szám. Ám ha a közvetett kapcsolatokat nézzük, a helyzet nagyon máshogy fest:

a második szinten (hány beszállítójuknak van ukrán vagy orosz beszállítója) 15 ezer és 8 ezer, a harmadik lépcsőben 190 ezer és 109 ezer amerikai és európai cég érintett.

Egy potenciális gócpont lehet az iparon túl a szolgáltatási szektor is, az amerikai cégek orosz és ukrán kapcsolatainak 13 százalékát informatikai szolgáltatások teszik ki, további 7 százalék más ügyfélszolgáltatások aránya.

Az iparnál és szolgáltatásoknál várhatóan jóval nagyobb hatása lesz a háborúnak a mezőgazdaságra. Ukrajnával kapcsolatban régi közhely, hogy Európa egyik éléskamrája, és Oroszország is kiemelten fontos mezőgazdasági exportőr:

a két ország együtt a világ búzaexportjának harmadát, a kukoricaexport ötödét, a napraforgóolaj 80 százalékát adja – nem véletlen, hogy az ország nemzeti növénye a napraforgó.

A búza egyébként is magas világpiaci ára a 2008-as válság óta nem látott magasságokba ugrott a konfliktus miatt, 30 százalékkal emelkedett két hét alatt, és a kukorica ára is negyedével nőtt január közepe óta. Ez az élelmiszerárakban is hamarosan megjelenhet, és világszerte növelheti az amúgy is jelentős inflációs nyomást. De a nyugati inflációnál fontosabb, hogy számos népes fejlődő ország, például Egyiptom vagy Banglades is az ukrán és orosz búza kiemelt felvevőpiaca, emiatt ezeken a helyeken súlyos társadalmi hatásokkal fenyeget, ha elhúzódik Vlagyimir Putyin háborúja.

Bár jelenleg a globális termelés nagyobb, mint a fogyasztás, az ukrán és az orosz export teljes kiesése nem lenne pótolható. Ezt egyebek mellett az is nehezíti, hogy Európa legnagyobb műtrágyagyártója egy orosz cég, amelynek a kormány már a háború előtt megtiltotta az exportot, és a másik nagy globális műtrágya-hatalom, Kína is korlátozta a kivitelt.

Logisztika

A logisztikai helyzetet már a háború első napjai is súlyosan megnehezítették. A kelet-ukrajnai szakadár területekhez közeli Mariupol városában már a harcok súlyosbodása előtt is akadoztak a szállítmányok, mert az orosz haditengerészet aknákkal rakta körbe a város kikötőjét. Az ukrán hatóságok a másik nagy fekete-tengeri városban, Odesszában is lezárták a kikötőt, a napokban itt is az ostromra készülnek. A Fekete-tengert és az Azovi-tengert elválasztó Kercsi-szorosban a hét elején két tucat tankerhajó rostokolt, mert az ukrán kikötők bezártak.

Azaz az ukrán gyárak nem tudnak alapanyaghoz jutni, és a gyárak külföldi megrendelői sem tudják megkapni az árut.

Az ukrán gazdaság kiesése és az orosz szankciók mellett más, globális logisztikai vetületei is vannak a háborúnak és a szankcióknak. Az utóbbi bő két évben a kereskedelmi hálózatok és termelési rendszerek megbomlása egyébként is rendesen felverte a szállítási árakat (erről tavaly itt írtunk részletesen). Erre az ukrán válság rátehet még egy lapáttal.

Ennek egy közvetett oka, hogy az olaj világpiaci ára tízéves csúcsot döntött a háború (és az ahhoz köthető ellátási problémáktól való félelem) miatt. Az olajár pedig nagyjából minden áru árában megjelenik.

Egy közvetlen ok, hogy az Európai Unió és egy tucatnyi további ország lezárta légterét az orosz repülőgépek elől, cserébe Oroszország is lezárta a légterét 36 országgal szemben. Miután Európa és Ázsia között Oroszországon keresztül vezet a legrövidebb, és emiatt leggyorsabb és legolcsóbb út, ez hosszabb szállítási időt és jóval magasabb költségeket jelent a légi árufuvarozásban.

Hasonló fennakadásokat okozhat Putyin háborúja a vasúti szállításban Eurázsia két vége között. A kínaiak régi terve, hogy jelentősen növeljék a vasúti forgalmat Kína és Európa között, és bár a konténerhajózáshoz képest elhanyagolható maradt, az utóbbi években valóban számottevően nőtt a kötöttpályás áruforgalom: 2016 és 2021 között 1900-ról 14 ezerre nőtt a Kínából Európába tartó tehervonatok száma. Ezek a vonatok azonban Oroszországon keresztül érkeztek a kontinens nyugati részére, azaz a háború és a szankciók ennek is véget vethetnek egyes vélemények szerint.

A Flexport nevű amerikai fuvarszervező cég például már nem fogad új foglalást az Ázsia és Európa közti vasúti szállításra, bár az nem világos, hogy egyelőre a piac mekkora részét érintik a szankciók.